Menekülős, baráti összefogásos, rendszer ellen kritikát megfogalmazó.
A berlini fal, a nyugat egyre elérhetetlenebb a rossz oldalon ragadtaknak. De vannak, akik nem adják fel a szökés reményét, mert a gyermekeiknek egy jobb és szabadabb életet akarnak biztosítani. Ilyen emberek Peter és Günther is, akiknek a képzettsége is megvan egy merész terv végrehajtásához. Peter gépész, Günther ugyan 
nem tanulhatott tovább, de fizikából és gépészetből lángelme. Két év alatt, titokban egy léghajót készítenek, és a családdal együtt azzal akarnak átjutni a határ és a fal felett. Az első próbálkozásnál pár méterrel elbuknak, és a rendőrség felfigyel a lehetséges szökésre. Miközben a Stasi a nyomukra akar akadni, ők villámtempóban újra hajót építenek és szökniük kell. Ha nem mennek, börtönbe kerülnek. Mindent feltesznek egy lapra, és belevágnak.
Az élet olyan történeteket produkál, amelyeket alig lehet ésszel felfogni. A XX. században megélte az emberiség, hogy egy várost fallal választanak ketté, és nem volt átjárás a kettő között. Kelet és Nyugat nagy betűkkel különült el a modern Európában.
Berlinben mai napig beleborzongani, ahogy elmegyünk a keresztek mellett, azok emlékei mellett, akiket azért lőttek agyon, mert illegálisan át akartak kelni a Falon. Az emberek azonban találékonyak és kitartóak. Ez a film is egy szökés, valódi megtörtént eset, története, de kitalálni nem lehetne ilyet.
A film két hőse fogta magát, és léghajót építettek.
Maga ez a tény, ez az ötlet olyan erős, hogy egy időre el is vonta a figyelmem a filmtől. Szerencsére elképzelni nem tudom, hogy annyira elkeseredett legyek, hogy egy otthon varrt, alig pár drótnyi kosárban megpróbáljak a fagyos éjszakában átrepülni a határon kisgyerekekkel. Hozzátéve, hogy ki volt adva, a határon előbb lőnek, utána kérdeznek.
A film első fele szimplább. (Merjem leírni? Unalmas.) A helyzet abszurditása, a szereplők bemutatása nézeti kicsit, de csak kicsit. Eleve egy kész helyzetbe csöppenünk, az első szökésbe in medias res. Kik ők? Miért? Hogyan? Túl sok a kérdésem. Majd a balszerencse, és a vésztervek, amelyek bénák. Ahogy az amerikai követséggel próbálták felvenni a kapcsolatot, rossz volt nézni.
De a film második felére felgyorsulnak az események. A krimi, a Stasi nyomozása egyre halad előre, szorul a hurok. Nő a feszültség, miközben egy kalandfilm is bontogatja a szárnyait. Az kifejezetten érdekes volt, ahogy a semmiből újra összeraknak egy léghajót. Ahogy beszerzik az anyagot, készülnek, mindenki a saját képességei szerint bedolgozik. Ez, az összekészülés számomra még izgalmasabb is volt, mint amikor tényleg beültek a kosárba és irány a határ.
A film látványvilága korrekt. Simán bele tudtam látni az elmúlt korszakot. A ruhákba, az autókba – szörnyülködtem is a Wartburg szépségein.
A színészek számomra ismeretlenek voltak, de jónak éreztem a szereposztást. Azért, azt észrevettem, hogy a Stasi emberei idősebb, komor férfiak voltak, míg a menekülők a fiatalos, jóképű családapák csinos feleségekkel és helyes gyerekekkel.
A végét nagyon bírtam, az elején meg túl kell jutni. Egyszer érdemes rászánni az időt.
A hőlégballon - 5/3,5 az abszurditása és igaz volta eladja. A végére még izgalmas is a készülődés a csel.
