Utód keresős, rómaiakkal harcolós, varázsitalos.
A kis gall faluban az élet a szokott rend szerint zajlik. A rómaiak szívesen elfoglalnák ezt az utolsó szegletet is, de amíg van varázsital, esélyük sincs. Csodaturmix éppen hozzávalókat gyűjt az erdőben, amikor esik egyet. Elgondolkodik: lehet, hogy túl idős már, hogy a falu druidája legyen? Úgy dönt, ideje megtalálni az utódját, akinek a varázsital titkát is átadhatja. Asterix, és a falubeliek nem örülnek a hírnek, de ha már így alakult, segíteni 
akarnak. Együtt mennek a druida tanács elé, akik listázták a lehetséges jelölteket. Míg Csodaturmix és a férfiak az országot járják megnézve a jelölteket, a rómaiak ki akarják apasztani a falu készleteit, hogy aztán elfoglalhassák azt. Csodaturmix régi riválisa is akcióba lendül…
Az Asterix és Obelix történetek se fognak kikopni a mozikból még egy darabig – mindig lesznek újabb gyerekek, akiknek lehet mesélni az utolsó gall faluról, amelyet nem tud a nagy Caesar sem elfoglalni. Hála egy bizonyos italnak, meg két barátnak. Ugyan hiányolom a filmeket, a mesékkel is elvagyok, a kisebbeknek még jobb is ez a formátum.
Mese, így rajzolva bármit meg lehet benne csinálni. Ezt ki is használják – ebben a részben láthatunk különféle varázslatokat, nagy verekedéseket, de a kedvencem a mese végén volt. A druidák párharcában egyfajta Transformers jelenet bomlik ki, ami a legviccesebb jelent volt a teljes játékidő alatt.
Emlékszem, az első ilyen technikával készült mesén volt kiakadás – sokaknak nem tetszett, hogy rajzok helyett 3D animációk készültek. Pedig lényegében nincs különbség, ez is látványos, szép formátum. Nem torzították el a szereplőket sem, mint tették a Hupikék törpikékkel. Az a mese tényleg kiakasztó volt a régiek ismerőinek, itt nem ez a helyzet – messze nem.
Ami gyengébb kissé a szokottnál, a történet. Csodaturmix válságát erőltetettnek éreztem, majd a meghallgatások mellett megy a szokott történet. A rómaiak próbálkoznak, jól elverik őket, és mire a baj beüt, visszaérnek a harcosok meg a varázsital. Nem is zavarna a klisé, ha jobbak lettek volna a meghallgatások. Egy volt, amit viccesnek találtam: egy druida a kenyeret tudja szaporítani, plusz, nagyon úgy néz ki, mint Jézus.
Most kevesebbet van a színen Asterix és Obelix is. A melákot nem is hiányolom annyira, de Asterixet és a kutyáját igen. Nem is rémlik, hogy most benne lett volna a kutya. Volt helyette egy idegesítő gyerek – nem volt jó csere. De a főszereplővé Csodaturmix lép elő – róla, a druidákról tudhatunk meg most többet. Csak éppen a válaszok nélkül.
Hiszen felmerül, ha van ez az ital, miért nem szabadítják fel a rómaiaktól az otthonuk? Csodaturmix ugyan felveti, hogy veszélyes lehet az ital a nem megfelelő kezekbe kerülve – de könyörgöm, nem ez a rendszeres konfliktus? Ebben a részben is előkerül, többen is isznak, akiknek nem lenne szabad.
A mesék azért valamit taníthatnak a gyerekeknek. Most tisztán kivehető az üzenet, amit a Pókember is nagyon régen nyomat. A nagy erővel nagy felelősség jár. Gyerekszemmel humorosan, emészthetően teszi ezt.
Egyszer simán meg lehet nézni, de rajongót nem farag senkiből.
Asterix – A varázsital titka - 5/3 látványra korrekt, a mesének vannak aranyos elemei. Több humor és kaland jó lett volna.
