Harcos, hitért kiállós, családi kapcsos.
Redbad a fríz király örököse. Apjával ellentétben nem érti, miért kell ragaszkodni mereven a viking hagyományokhoz, amikor nem segítenek, csak további életeket vesznek el. Amikor szerelmét is emberáldozatnak szánják, fel is lázad. Támadnak a frankok, de a herceg visszamegy a máglyán ájult szerelméért, és amíg várnak rájuk, az apját halálos találat éri. A nép dönt, a fiatalembert száműzik egy tutajhoz kötözve. Ám a tenger nem veszi el az életét, partot ér és túléli. Az ott élők befogadják, és amikor segít nekik a svédek elleni harcban, fel is 
szabadítják, otthont adnak neki. A király lánya nem csak a nevét adja vissza, de a felesége is lesz. Boldogok együtt, fiuk születik. Ám akkor hírek jönnek, hogy Redbad húgát egy frank hercegnek adták. A család hazatér, hogy Redbad szembenézzen a végzetével.
A történelmet a győztesek írják. Így fordulhatott az elő, hogy egy harcos király, aki a kevés fennmaradt forrás szerint kifejezetten lovag alkat volt küllemre, Shakespeare óta egy púpos, velejéig romlott férfiként él az emlékezetben (III. Richard). Ezzel a gondolattal játszik el ez a film is, csak holland történelmi elemekkel.
A frankok egész Európára kiterjedő hatalmat akartak, a kereszténységet tűzzel-vassal kényszerítették a környező népekre. Martell Károly, szent Bonifác neve nem csak fennmaradt, de híres alakjai a történelemnek. Ők voltak a győztesek. A fríz király, aki a címmel ellentétben azért nem az utolsó (az a fia lett, akit itt csecsemőként láttunk), a történelem viharai közé veszett. Mert ugyan a saját harcát megnyerte, de az utódait már elsöpörték a frankok, és az egykori győztes fríz király alakját kitörölték.
Az ő alakja köré szőttek romantikus mesét a hollandok. Könnyen fel lehet ismerni benne viking hősi eposzok elemeit is, de nekem eszembe juttatta Robert, skót király történetét is, akiről legutóbb a Netflix készített filmet Chris Pine főszereplésével. Redbad száműzetésbe kényszerül, fel kell építenie magát újra, hogy hazajöhessen bosszút állni és vezetni a népét, ahogy a Sigurd saga is szól. Egy erősebb állam ellen őrzi meg a függetlenségét, ahogy megtette Robert Bruce is.
Közben sorra látjuk a romantikus filmek elemeit: a száműzetésben a szerelem, ahogy kiérdemli a helyét. Az elrabolt, idegen mellé kényszerített hercegnő története. A hazatérő Redbad szembenézése az első szerelmével, majd a nő önfeláldozása a film végén. Ahogy a nagybáty aljaskodik a hatalomért. 2 és fél óra a film, de feltöltik tartalommal, nem unalmas.
Bőven akad benne csatajelenet is, de ezen nagyon látszik, hogy ez holland film. A Vikings vagy The last kingdom is látványosabb. Akadnak benne jó megoldások, pl. tetszett, ahogy átláthatóak a csatákban a csapatmozgások, de összességében nem látványprodukció.
A karaktereket építgetik, de lényegében egyszerűek és nem fejlődnek. Redbad az elején is jó ember, mindkét szerelme stabil és erkölcsös nő. A nagybácsi végig ármányos, ahogy Martell Károly is az elejétől kezdve egy hataloméhes vadállat.
Modern gondolat, ahogy Redbad itt azért küzd, hogy a szabad emberek valóban szabadok legyenek tetteikben és vallásukban is. A kereszténység itt abszolút elnyomó, brutális erő.
A történet tetszett, a kivitelezés kevésbé, de teljesen vállalható történelmi film.
Az utolsó pogány király - 5/3,5 a történet érdekes, van aktuális tartalma is. De a kivitelezése szinte tévéfilmes.
