18 év után végett ért az Afganisztáni Misszió, az utolsó katonák is megérkeztek Kecskemétre

dsc_8893m.jpg

2021. június 8-án a Teve szállítórepülőszázad A319-es csapatszállító repülőgépe hozta haza a Magyar Honvédség afganisztáni missziója utolsó kontingensének tagjait.

Magyar katonák 2004. augusztustól kezdődően érkeztek a Nemzetközi Biztonsági Közreműködő Erő (International Security Assistance Force, ISAF) részeként az országba. Az ISAF egy NATO által vezetett stabliziációs erőnek mondott, de gyakorlatilag megszálló erő volt, amelynek felállítására 2001. december 20-án - amerikai nyomásra - az ENSZ biztonsági tanácsa adott felhatalmazást.

isad.JPG

  • Az ISAF logója. A کمک و همکاری [Komak va Hamkari] pastu felirat jelentése „Segítség és együttműködés”. (forrás: wikipedia)

1979-ben a  törzsi társadalmi fejlődési szinten álló Afganisztán akkori szovjet barát központi kormányát, megdöntötte az Irán, Pakisztán és más iszlám államok által is támogatott, de szintén kommunista Hafizullah Amin vezette ellenzéki csoport. A Szovjetunió beavatkozott, és először Bagram majd Kabul térségét szállták meg a vöröscsillagos katonák.

5f2169b8913c5768410227.jpg

  • Szovjet és afgán kormánykatonák közösen. A fotó eléggé propagandaízű, a valóságban a kormányhadsereg csak kisegítő szerepet játszott, sőt nagy részük fegyverekkel együtt átállt a mudzsahedek, tálibok oldalára. (forrás. wikipedia)

Amint és családját megölték, az új vezető Babrak Karmal lett. A szovjet csapatok hamarosan majd 40 ezer fős haderővel ország stratégiai pontjait megszállták és ezzel egy 10 éves háború vette kezdetét. A városokat a szovjetek, de a vidéket a hadurak, a pastuk tádzsikok és többi törzs uralta. Az Egyesült Államok, Kína, Pakisztán és Irán is pénzelte és fegyverrel is támogatta a törzseket, Oszama Bin Láden egyik vezetője volt a háborúnak. A szovjet csapatok 1980-ban 100ezer 1985-ben már 120ezer fős kontingense harcolt a magukat mudzsahednek is nevező afgánok ellen. A harcok jellege a vietnámi háborúra emlékeztetett. 1985 után az afgán oldal vezetőinek egy része tárgyalásokat indított, és szovjetek is Babrak Karmal-t is felváltották Muhhamad Nadzsibullah nevű másik vezetővel. 1987-től kezdve a szovjetek megkezdték a kivonulást a megnyerhetetlen háborúból.1988-as genfi konferencia után, amelyet az ENSZ hat éves tárgyalása előzött meg, végül megállapodást született és 1989. február 15-ig kivonultak a szovjetek 27 ezer halott és 30ezer sebesült árán az országból. Az afgán háború erkölcsileg és anyagilag is tönkretette a Szovjetuniót, amely csakhamar megszűnt. A harcokban körülbelül 1,5 millió afgán halt meg.

000_sapa990125164070-760x490.jpg

  • A dicstelen kivonulás. (forrás: wikipedia)

A szovjet kivonulás után véres polgárháborúban az iszlám ultrakonzervatív és  radikálisoknak számító tálibok vették át a hatalmat. Nadzsibullahot is kivégezték. 2001. október 7-én a szeptember 11-én az Egyesült Államok területe elleni támadás után, (az ikertornyok ledöntése) az Egyesült Államok bizonyítottnak látta, hogy az elkövetők afgán kiképzőtáborokban az Al-Kaida iszlám terrorszervezet tagjai voltak. Ezután ENSZ felhatalmazás és a szövetségesek nélkül lerohanták, majd megszállták az Afgán Iszlám Emirátus-t (ez volt Afganisztán akkori hivatalos neve). Az amerikaiak azonban azonban gyakorlatilag megismételték a Vietnámi kalandot. A városokat és stratégiai pontok megszállták, de a hegyes vidékeket nem tudták ellenőrzésük alá vonni. Az egyik nagy különbség azonban, hogy a vietnámi háborúba nem sikerült a szövetséges NATO erőket bevonni, itt azonban diplomáciájuk elérte, hogy a mudzsahedek és a külföldön élő afgánok Hamid Karzai vezetésével bábkormányt alakítsanak, és ennek védelmére ENSZ felhatalmazással és NATO vezetéssel nemzetközi erőket vessenek be az országba. 2001 után tehát ENSZ jóváhagyással egy "bábkormány"-t segített a nemzetközi haderő.

Az úgynevezett  "demokrácia importálása" az amerikaiak nagy találmánya volt, amely azonban majd két évtized után 2021-re Afganisztánban és Irakban is látványosan megbukott. A 18 év alatt bár az országban elindult az újjáépítés, és például a nők is szavazati jogot kaptak, gyakorlatilag a gazdaság nem indult be, a szegénység és rossz infrastruktúra, munkanélküliség megmaradt és a radikális iszlám, a vidéket uraló tálibok vezetésével terjedt az országban. A tálibok az iszlám államok - legfőbb szövetségük a farizeus Szaúd-Arábia vezetésével és titkos támogatásával - valamint máktermesztéssel és ópiumkereskedelemmel anyagi forrásokkal rendelkeztek az ISAF erők elleni küzdelemre. A NATO országok egységei közül legnagyobb létszámú az amerikai volt, amely majd 100ezer fővel vett részt a harcokban. Az Egyesült Királyság 10ezer fős, Németország, Franciaország négy-négy, Olaszország, három, Kanada és Lengyelország kettő-kettő, Törökország Ausztrália és Románia ezerfős kontingenst küldtek Afganisztánba. További 37 ország, köztük hazánk is csapatokat küldött az országba.

us-uk-sangin2007.jpg

  • Ami nem szabad jupiternek... Magyar közmondás. Az amerikaiak is azt hitték, néhány hét alatt szétverik a tálibokat, de a nagyobb városok és stratégiai pontok őrizetén kívül sokra nem mentek. Vietnám 2.0. Az képen a közeli jármű egy amerikai HMVW, a távolabbiak brit Land Roverek. (forrás: wikipedia)

A 18 éves megszállásnak az Egyesült Államok vetett véget, belátva, hogy az országot nem sikerült pacifikálnia, és a demokratikus társadalmi berendezkedést sem sikerült elérni. (Egy törzsi társadalomban, amelyet ráadásul a szélsőséges iszlám nézetek is komoly hatást gyakoroltak, a demokrácia építése csak az "öltönyös" amerikai külügyi „szakértők” és az ENSZ tisztviselők lázálma volt.).

A NATO vezetett ISAF misszió 2009-ig tartott ekkor voltak nagyobb koalíciós katonai kontingensek az országba. Afganisztán már 2002 után elvesztette amerikai prioritását, mert megtámadták Irakot is szintén a terrorizmus elleni háborús indokkal. 2006 végén az Egyesült Államok már látta, hogy nem alkalmazható a "demokrácia importja", de Barack Obama elnök, nem merte kivonni a csapatokat, mert polgárháborús állapotot hagyott volna az országba. Utódja Donald Trump a kilátástalan háborúból szintén haza akarta vinni a katonákat, de nem érdekelte mi marad a kivonulás után. Ekkor már körülbelül csak 10 ezer fős elsősorban kiképző koalíciós egységek, köztük kis létszámú magyar katonai alakulatok voltak Afganisztánban. A taktika az lett volna, hogy a kormányerők létszámát és fegyverzetét valamint kiképzését úgy felpumpálják, hogy velük lehessen pótolni a kormánynak a hazatérő NATO erőket. Ez sem valósult meg, ezért a Trump adminisztráció végén a tálibokkal már tárgyalt és végül a kivonás mellett döntött. Ez a Biden adminisztráció elfogadta és a tálibokkal annyit tudott elérni, hogy elvileg nem fognak terrorszervezeteket támogatni. Tehát gyakorlatilag semmit nem értek el 18 év alatt a NATO erők az országban.

063_1290576401.jpg

  • Hazatérnek az amerikai katonák is Afganisztánból. Kivonulások után is vér és káosz várható. (forrás: wikipedia)

A koalíciós erők közel 5000 ezer fős veszteségeket szenvedtek. Több mint kétezer amerikai, négyszáz brit, közel majd kétszáz kanadai áldozaton kívül a koalíció több mintegy 4-500 katonája halt meg, köztük hét magyar. Az elhunytak nevei:

Kovács Gyula, Neme Krisztián, Pappné Ábrahám Judit, Kolozsvári György, Róth Orsolya, Dálnoki András és dr. Borbély Csaba.

Az afgán háborúban a koalíció sebesültjeinek száma ezeknek többszöröse volt. Az afgán halottak és sebesültek száma milliókban mérhető.

A NATO kötelékben a magyar katonák a könnyűlövész századtól és a helikopter-vezető kiképzéstől kezdve a biztosító és a tartományi újjáépítési csoporton keresztül az egészségügyi és a mentorcsoportig sok feladatot köztük a kabuli reptér üzemeltetését is ellátták. Egyidőben, 70-től 450 főig, összességében több ezer katona vett részt a 18 év alatt az afgán misszióban.

amt-1-29.jpg

  •  Az afgán helikoptervezetőket oktató Mentor team logója (forrás: facebook)

A legfőbb projekt a Baglan tartományban 2006 és 2013 közötti Provincial reconstruction team –  PRT volt. A magyar vállalás célja, hogy a PRT révén a tartomány lakosai megfelelő ivóvízhez, egészségügyi ellátáshoz jussanak, továbbá, hogy a csoport támogatást nyújtson az igazságszolgáltatási, a közigazgatási, az oktatási és a mezőgazdasági rendszer kialakításában, és az infrastrukturális fejlesztésekben. A tartomány biztonsága mellett, iskolák, és közművek és egyéb szociális és kulturális épületek építésében, karbantartásában is segédkezett a magyar kontingens. Az eredmények sajnos az utolsó PRT egység kivonulása után lassan semmivé váltak, a tálibok visszaszivárogtak, és a befektetett munka és pénz elveszett.

isaf2map.JPG

  • A PRT-k Afganisztánban. Ott a magyar zászló, a Baglani tartományban. A kontingens általában a Mazar-i-Sharif-on keresztül jutott el a magyar táborba. (forrás: wikipedia)

A magyar katonák, különösen a misszió elején komoly felszerelésbeli problémákkal küzdöttek. Gyakorlatilag a teljes PRT ideje alatt nem volt stratégiai magyar katonai szállítóeszköz kivéve az évi 60 órás Nehéz Szállítóezred C-17 bérlet. Az Airbus A319-esek már csak NATO misszió végén tudtak feladatokat repülni.

afg004-jpg_exact999x666.jpg

  • A HAW (Heavy Airlift Wing) nehéz C-17 szállítórepülőgépeivel is repültek magyar katonák Afganisztánban. Meg minden mással amit tudott a hadvezetőség szerezni, a német, vagy éppen amerikai haderőtől. Ancsáink üzemideje is jócskán elfogyott a misszió során.

Nem voltak megfelelő terepjáróink sem, az Egyesült Államok adott HMVW-ket illetve Cougar és MAX Pro MRAP  szállítójárműveket (az egyik két magyar katonát vitt a halálba). A magyar politikai elit - ez alatt lehet érteni a 2010 előtti mostani ellenzéki és a jelenleg regnáló Orbán rezsimet egyaránt - nem engedte, hogy Magyar Katonák nagyobb számban tényleges harci tevékenységbe vegyenek részt. A politikusoknak nem fért bele, hogy koporsóban hozzanak haza magyar katonákat. Több szövetséges ország például Ausztrália azzal vádolta Honvédeinket, hogy az igazán "rázós" műveletekbe nem mentek bele, ezért saját országuk katonáit kellett helyettük bevetni és Ők szenvedtek veszteségeket. Ez részben igaz volt, de nem a magyar katonák bátorsága nem volt meg, hanem egyrészt felszerelése, és felkészítése volt hiányos, valamint nem ilyen célból állomásoztak az Afganisztánban. Valamint a magyar külpolitika sem engedte a katonákat a harcba.

3121357_2.jpg

  • A Mercedes-Benz G280 terepjárók nem Afgán vidékre való járművek voltak. Például hiányzik a drótvágó a képen látható járművekről, mert a településeken bujkáló tálibok sokszor vékony erős drótokat feszítettek ki, amellyel le lehetett nyakazni a toronylövészeket.. (forrás: nol.hu)

d_kos20121207052.jpg

  • A BTR-80, -80A páncélozott szállító járművek védettsége sem volt megfelelő RPG-k, IED-ek ellen. A kilátás ráadásul nagyon korlátozott volt, a katonák pedig a légkondicíonáló nélküli járművekbe komoly megpróbáltatásokat éltek át támadás nélkül is. (forrás: wikipedia)

img_4079k1-1110x740.jpg

  • Egy amerikai gyártmányú MAXX Pro terepjáró. A MRAP vagyis akna ellen védő szállítójárművek magas súlypontjuk miatt nagyon dülékenynek bizonyultak az Afgán terepen. Két magyar katona is halálát lelte egy ilyen jármű felborulásakor. Nem csak magyarok, hanem a többi nemzet MRAP-ot alkalmazó haderői is életekkel fizettek MRAP-ok borulása miatt. A háború után több tízezer MRAP maradt az Egyesült Államok haderejében. Mindenkinek adták volna, segélyként akár az Egyesült Államokon kivűlre, belül pedig a  sherifeknek, erdészeteknek, belbiztonsági, és rendőr erőknek is átadtak sok járművet. A kívülről katonás járművek és más levetett katonai felszerelések valamint a leszerelt veteránok militarizálták az Egyesült Államok Rendőrségeit, az ott szolgáló rendőrök, a barátságos rendfenntartó látványából, átvedlettek erőszakszervezeteknek fegyvereseivé, amelyekben nem bíznak a polgárok. (forrás: facebook)

Voltak katonáink amelyek azonban tálibvadász hadműveletekben is részt vettek Norvég és az Egyesült Államok SOC (special forces) egységeivel közösen. A szolnoki Különleges műveleti Erők tényleges harci tevékenységekben vettek részt, az Ő részvételüket azonban a mai napig is gyakorlatilag eltitkolták, nagyon keveset tudni a műveleteiről. Körülbelül 130 fő vett részt 2004-2006 között norvég alárendeltségben műveletekben, majd 2009-től 16 fős Különleges Műveleti Csoport Vardak tartományban amerikai parancsnokság alatt tevékenykedett. A 16 fő természetesen váltásokban cserélődött.Néhány amerikai érdemérem, medál átadás jelzi, hogy ott voltak a harcok sűrűjében, és nem vallottak szégyent, egyenrangúnak bizonyultak az amerikai különleges erők katonáival. (Felszerelésük nagy része is azonos volt)

_35b0951.jpg

  • Ha ilyen jelvényt látott az ellenség Afganisztánban, akkor a tényleges magyar elitkatonákkal kellett megküzdenie.. Ez szlogen, mert nem szokás az álcázás miatt felvarrókkal mászkálni tényleges harcászati területen a különleges műveleti erőknek, ahogy a borotválkozás, rövid katonás hajviselet is árulkodó. (forrás: facebook -  Benedek Levente )

cam-pannonia-nol.jpg

  • HMVW M1151A1-esek, amelyek a legjobban beváltak. Sajnos azonban messziről is látszik, hogy amerikaiak ezért a táliboknak ez célpontot jelentett. A nagyméretű magyar ék alakú felségjel védte a katonáinkat a magyar zászló mellett. (forrás: facebook)

20110908magyarkat2.jpg

  •  A magyar PRT előtt HMVW M1151-es terepjárók. A katona nemzeti színű műanyag szalagot visel a kezén.(forrás: facebook)

Az Afgán misszió sem Magyarországnak, sem a NATO-nak, sem az Egyesült Államoknak nem hozott dicsőséget, és az elesetteken, a sebesültek és a lelki traumán túlesett katonákon túl nagy anyagi áldozatot követelt. Nem közismert Magyarországnak mennyibe került a kaland. Németország az 1000 fős kontingensére 12 Milliárd EUR-t, vagyis mintegy 4300 milliárd forintot áldozott. Hazánk ennek töredékét, de így is valószínűsíthetően alsóhangon 150-200 milliárd forint volt Afganisztán az adófizetőknek.

Ezt a „mainstream” média természetesen nem közölte, jelenleg sincsen magyar nyelven összefoglaló a 18 éves hiábavaló misszióról. Amennyiben előnyt keresünk, azt a magyar katonák kiképzésébe, az „éles” bevetési tapasztalatok átültetésébe, valamint a tapasztalatok alapján az egyéni felszerelés, illetve harci-technikai és támogató eszközök beszerzésének kikényszerítésébe segített az afgán szerepvállalás.

Természetesen diplomáciai szempontból a nem magyar érdekekért vívott 18 éves küzdelemben való részvétel elméletileg erősítette a NATO koalíciós műveletekben az együttműködést, valamint közös fellépést. A néhány különösen a misszió eleji NATO és  amerikai buksisimogatás azonban jottányit sem segített politikai és katonai megítélésünkben, különösen 2016 óta, amióta Oroszország és Kína hídfőjeként akadályozzuk az Egyesült Államok, az Európai Unió és a  NATO keleti politikáját.

korom_1.jpg

  • A Magyar Hadsereg nemrégiben lemondott parancsnoka Korom Ferenc kitünteti az utolsó kontingens egyik katonáját. (forrás: kormany.hu, kép: Rácz Tünde)

korom_2.jpg

  • A kontingens díszmenete. (forrás: kormany.hu fotó: Rácz Tünde)

Az utolsó magyar kontingenset a Honvédség 604-es lajstomszámú Airbus A319 csapatszállító repülőgépe hozta haza egy Emirátusi landolással megszakított útvonalon. A Honvédség vezetői a missziós katonákat meglepetéssel várták. A 605-ös oldalszámú másik A319 csapatszállítónkkal médiacsapat szállt fel, hogy elfogja a repülőgépet. Az elfogás,bár viszonylag nagyobb távolságból, de sikerült. A két fegyveres készültségi szolgálatot ellátó Gripen harci repülőgépünk (30-as és 38-as JAS-39C) ténylegesen elfogta a repülőgépet és a határtól a kecskeméti Repülőbázisig kísérte. A díszkíséret a repülőtérnél bontotta a köteléket. A landoló repülőgépet, az előzőleg már leszállt média-repülőgép médiamunkásai mellett, a repülőtéri tűzoltók vízsugarai, a légierő zenekara, a Honvédség parancsnoka valamint nem utolsósorban a családtagjaik várták.

dsc_8814m.jpg

  • A 604-es oldalszámú "Média-Airbus" . Ezzel indultunk az Afganisztánból érkező repülőgép "elfogására".

dsc_8823m.jpg

  • A 38-as repülőgép indul a "KESZI"-ből. A fegyveres légi készenléti szolgálat "KESZI" a nap 24 órájában készen áll légirendészeti feladatok végrehajtására. A repülőgépek angolul QRA (Quick Readness Alert) egyben a NATO készenléti szolgálatának és légvédelmének a részét is képezi.

dsc_8847m.jpg

  • A felszállás után a fordulás közben látható a kecskeméti bázis felülről.

dsc_8883m.jpg

  • A pilótáink: Bal oldalon a kapitány, jobb oldalon az első tiszt ül hagyományosan a repülőgépeken.

dsc_8893m.jpg

  • A felhők felett mindig kék az ég.

dsc_8900m.jpg

  • A sikeres elfogás. Az afgán kontingenset szorosan követi díszkíséretként a két készültségi harci repülőnk, mi kicsit távolabbról figyeljük a köteléket.

dsc_8923m.jpg

  • Kicsit ránagyítva. Nem légifényképezés volt elsősorban a cél, a repülőgép ablakon keresztül nehéz éles és használható fényképeket készíteni távoli repülőgépekről.

dsc_8964m.jpg

  • Lassan földön a média-csapatszállító. A háttérben a kivont AN-26 szállító repülőgépek láthatóak.ŐK is megjárták Afganisztánt.

dsc_9010m.jpg

  • A kontingenset szállító repülőgép és díszkísérete már az alkonyi ragyogásban érkezett

dsc_9012m.jpg

  •  A Gripenek felbontják a köteléket.

dsc_9023m_1.jpg

  • A médiacsapat fotózik, a katonazenekar és az elöljárók várnak, a csapatszállító pedig alacsonyan áthúz a bázis felett.

dsc_9029m_1.jpg

  • A következő fordulók után már a landolás következik.

dsc_9056m.jpg

  • A médiacsapatot szállító repülőgép személyzete vidáman várta hazatérő társait.

dsc_9074m.jpg

  • A földön az utolsó afganisztáni kontingenset szállító Airbus.

dsc_9084m.jpg

  • A készültségi Gripenek bejövetele kicsit ellopta a showt..

dsc_9091m.jpg

  • Látványos kiborítás a kora éjszakában.

dsc_9132m.jpg

  • A repülőtéri tűzoltók hagyományos köszöntése is meglepetés volt katonáink számára.

dsc_9185m.jpg

  • Ismét magyar földön.

dsc_9216m.jpg

  • Virág Zoltán ezredes jelentése.

dsc_9223m.jpg

  • Dr. Ruszin-Szendi Romulusz vezérőrnagy, a Honvédség nemrégiben kinevezett parancsnoka köszönti a hazaérkező katonákat. A kezében lévő zászló lobogott két évtizedig Afganisztánban a magyar tábor felett.

dsc_9233m.jpg

  • Tisztelgés a hősök előtt. A hét magyar áldozatra emlékezve. Dr. Ruszin-Romulusz vezérőrnagy, Kilián Nándor vezérőrnagy és Ugrik Csaba dandártábornok.

dsc_9191m.jpg

  • Az öröm percei.. Apu itthon. Olyan képet nem mutatok be a poszton, amelyen felismerhetőek katonáink és hozzátartozóik. Szívet markoló pillanatok voltak.

dsc_9193m.jpg

  • Igen ismét itthon..

dsc_9234m_2.jpg

  • Az ünnepség végén a média, a repülőgépek személyzete és a műszakiak, valamint a fogadóbizottság, és a zenekar tagjai is lassan elhagyják a kecskeméti betont.

A kontingens visszahozta azt a nemzeti lobogót amely Afganisztánban jelezte majd két évtizedig a magyar kontingens számára az Hazát, a többi ország számára, pedig, hogy a magyar katona több 1000 km-re határaitól is ellátja a feladatát, amire kiküldte az ország vezetése Őket.