Zrínyi Miklós szobra

Ülök egy padon, s nézelődök. Ez így még önmagában nem is különleges, hiszen szoktunk ilyet csinálni. De a helyszin és az időpont különlegessé teszi. Ülök tehát a padon, előttem az Andrássy út forgalma hömpölyög váltakozó ritmusban . Mögöttem egy füves terület, középpontjában virágokkal övezett szoborral. A füvön egy keleties, talán indiai pár heverészik, a férfi európai ruhában, a nő színes mintás száriban. A pokrócon sír egy kisbaba, épp tisztába teszi az édesanyja.

A tér virágai

Begurul egy busz, kitódul belőle egy csapat fiatal, angolok, nagyhangúak. Közben jönnek még nagyon sokan gyalogosan, fényképezőgéppel, telefonnal vadul kattintgatva. Magyar szinte egy sincs köztük, hiába no, idegenforgalmi szezon van. Egy esetben hallok magyar szót, amikor egy lerobbant arc mellém somfordál. "Haver nincs egy százasod?"-kérdi. Nézem a figurát, az állapotát, a sárga szemeit… No komám tűnj innen el, gyorsan! Szót is fogad, már mást próbál megkörnyékezni.
Alkonyodik, a nap még itt-ott besüt a térre, a virágok illata néha elér hozzám, s a pad rendszeresen beleremeg, amikor a Földalatti erre jár.

A csodás homlokzatú ház, építtetője a MÁV Nyugdíjintézet

Visszagondolok arra az időre, amikor a nagymamával mentünk a Ligetbe, mindig a Kisföldalattival, sosem a felszínen. A megálló csak egy ismeretlen, különös, titokzatos világ maradt, és sokszor gondolkoztam rajta, milyen lehet a fenti világ, ott, ahol valami rejtélyes Körönd van…

Neoreneszánsz stílusú palota, homlokzatán gazdag ornamentikával és aranyozott sgrafittókkal ékesített

Később aztán többször is áthajtottam rajta autóval, az egyik szegletében lévő étteremben még pizzáztam is. Akkor már tudtam, miért Körönd a tér a neve, s láttam körben a nagy bérházakat, néha a szobrok is bevillantak útközben, s a különlegesség, a varázs szépen elmúlt. S most, hogy egy véletlen folytán itt ülök a padon, s nézem, rá kell jönnöm, nem is ismerem ezt a helyet.

A fényképezőgépemmel nem lógok ki a sorból, mindenkinek van valami képgyártó eszköz a kezében. Tőlem balra, a túloldalon most veszem észre, hogy milyen érdekes a ház homlokzata és csodás díszítések, festmények díszítik. Ahogy közelebb megyek, egyre jobban kitárul a különlegessége. Milyen balga vagyok, hogy addig észre sem vettem!

Balassi Bálint

Pedig milyen szép, különleges, de autóban suhanva észrevehetetlen. Előtte a virágos parkban Szondy György szobra áll, tőle jobbra Balassi Bálint, s itt van még Zrínyi Miklós is a másik oldalon, Vak Bottyán társaságában. Ezek a történelmi alakok egy "mini Hősök terét" alkotnak itt, ezen a különleges formájú téren. Lassan körbejárok, megcsodálom a bérházakat, szobrokat. Észreveszem, hogy az étterem is megvan még, igaz most indiai ízeket kínál. A kör végére a hírekből ismert, tűz sújtotta házhoz érek. Talán lassan újra rendbe teszik, s a tér dísze lesz.
Visszaülök a padra, kihasználom, hogy van pár órám itt ücsörögni, míg feleségemre várok. A Google a barátunk, így miközben bekúszik a kora este, én ismerkedem a tér történetével, a házakkal, tervezőkkel, történelemmel. S lassan-lassan újra varázslatossá válik a Kodály Körönd.