KRITIKA: WandaVision, 1. évad, 3. rész

2021. január 24. - Marvel Magyarország

Betört a valóság a fantáziavilágba.

Figyelem! Az alábbi írás SPOILEREKET tartalmaz a WandaVision S01E03-ra vonatkozóan! Csakis saját felelősségre olvasd tovább!

A duplarészes premiert követően heti bontásban követhetjük végig Wanda Maximoff és Vízió viszontagságos kisvárosi házasságát a hátralévő hét epizódban. A folytatás természetesen a második rész befejezése után veszi fel rögtön a fonalat, a cselekmény Wanda terhességére és az ikrek, vagyis Tommy és Billy érkezésének előkészítésére szolgál. A fekete-fehéret mostantól már felváltja a színes képi világ, ahogy a sitcom történelemben a 70-es évekbe érkezünk a nem mindennapi házaspárral.

Viszont az előző két részhez képest számomra a leginkább szembetűnő különbség a helyszínek és a karakterek számában mutatkozott. A javarészt Wandáék otthonában játszódó babaváró kalamajkában egyedül a titokzatos Geraldine (Teyonah Parris) kapott igazán hangsúlyos szerepet, akiről kiderül, hogy jóval többet tud Wandáról és a múltjáról, mint azt gondoltuk volna – persze a kard visszatérő szimbóluma már azok számára is beszédes lehetett, akik kevésbé jártasak a képregények világában. Számomra kissé furcsa döntés volt, hogy a rejtély központjának otthont adó kisvároska most valahogy olyan messzinek érződött, noha érthető a döntés a karakterek, főleg Wanda szemszögéből.

Az apa szerepre lelkesen készülődő Víziót megformáló Paul Bettany továbbra is parádézik a komikus jelenetekben, ám az android végre elkezdett gyanakodni az őket körülvevő furcsaságokra – amit Wanda úgy néz ki, nem igazán tűr meg a közelében. Erre tökéletes példa volt az ominózus "hirtelen vágásból képszakadás" és idővisszatekerés, valamint a zárópillanat, melyben Vízió rajtakapja Wandát a hazugságon.

Az epizód kimagasló pontja ezúttal egyértelműen Wanda volt, mind Elizabeth Olsen alakításának, mind pedig a Skarlát Boszorkány perszóna egyre erősödő jelenlétének köszönhetően. Csaknem hat év után a Bosszúállók: Ultron korát követően végre kaptunk utalást az elhunyt Pietróra, kinek az emléke megindítja Wandát, aki egy szokóviai altató éneklésébe kezd az újszülött Tommy és Billy bölcsője felett. A színészi játék ebben, valamint a következő, pattanásig feszült öt percben teljesen elvitte a show-t, ahogy a ház udvarán és odabent egyaránt a néző együtt fedezte fel a főhősökkel, hogy itt valami bizony nem stimmel.

Őszintén szólva az epizód első felén kissé nyammogtam, hogy túl sok idő megy el az ikrek érkezésével, valamint hogy nem ismerjük meg jobban Westview városát, de az utolsó negyedóra kárpótolt és teljesen berántott a rész végére – Geraldine karakterét pedig, nos, "kirántotta" az élményből. Mostantól egyértelmű a fő karakterek és a néző számára is, hogy itt valami tényleg nagyon nincs rendben, a harmadik résszel végleg kiléptünk az "építkezés" szakaszból, hogy a maradék hatban választ kapjunk a kérdéseinkre.

Lehet tippelni, hogy Pietro vagy Ultron hány részen belül fogja tiszteletét tenni a sorozatban...

Az epizód felfedezéseihez izgalmas kérdések is társulnak. Wanda mágiája vajon azért nem működött, mert a képregényekben szintén mágikus képességekkel felvértezett Billy mindig ellenállt? (A fiú varázserejére abból is lehet következtetni, hogy valahányszor rúgott Wanda pocakjában, mindig furcsa rendellenességeknek lehettünk tanúi.) Egész biztos, hogy Wanda irányít itt mindent és mindenkit? A reklám szegmensben az a Hydra szivacs másnak is feltűnt, hogy valójában a Tesseract?

Szerencsére az ilyen és ehhez hasonló rejtélyek megszaporodása segít túllendíteni minket a kevésbé jól sikerült poénokon, és előrevetíti, hogy bőven számíthatunk még meglepetésekre az elkövetkező hetekben.