Nem egyszerű dolog ez a leendő anyaság. Nem elég, hogy meg kell hoznod az eddigi léted legnehezebb és legmeghatározóbb, szó szerint életre szóló döntését arról, hogy szeretnél-e a világra hozni egy (vagy netántán több) gyerkőcöt, de még a velük kapcsolatos dolgokban is neked kell elhatározásra jutni. Persze ideális esetben van egy párod is, aki segít a választásokban - vagy éppen megnehezíti azokat -, de aki szerint ezek szimpla kérdéskörök, annak innen üzenem, hogy toll a fülébe!

Most például a babanevek fölött ültünk hosszú hetekig, mert legyünk őszinték, azért mindenki úgy szeretné elnevezni a gyerekét, hogy az szívesen viselje egy életen át, és ne legyen céltábla sem az iskolában, sem később a karrierjében egy rosszul sikerült névválasztás miatt. Ugyanitt részvétem a Kasza Blankáknak, a Para Zitáknak, Major Annáknak és Szikla Szilárdoknak.

Szóval, hogy szegény gyerekünk ne jusson a sorsukra, ha már a kezdet kezdetén Diánának neveztük el, ami lássuk be, egy elég ritka férfinév a maga műfajában, újra belevetettük magunkat az anyakönyvezhető utónevek tárházába. Te. Édes. Jó. Istenem.

Előre jelezném, hogy ez a lista kizárólag az én és a férjem teljesen magánvéleményét tartalmazza, és senkit az égvilágon nem akarunk megbántani vele, úgyhogy előre is elnézést kérek mindenkitől, aki így nevezte a gyerekét, vagy esetleg őt nevezték így,, annak idején. "Élj vele boldogan, áldásom rád' - idézném a Kispál és a Borz slágeréből - csak az én gyerekemet hadd ne nevezzem így!

A lánynevek között rengeteg szép, előkelő, jó csengésű opciót találtunk, mert a Diána mellett az Eliza, az Izabella, és nagyjából még nyolcvan másik hasonlóan gyönyörű név volt betárazva, de a fiúknál valahogy eléggé megcsappant a választék. Nagyjából úgy, mint az üzletek polcain, ahol van 26 lányos sor, tele hercegnős, fodros, rózsaszín, masnis ruhakölteményekkel, és egy fél sornyi, lepusztított, fiúkra szánt ruhákkal, amin jó esetben van egy mackó, egy dínó vagy egy markolós autó, de többre azért ne nagyon számíts. Körülbelül így volt ez az utónévtárban is.

Alapvetően öt csoportot különböztettünk meg a férjemmel a fiúnevek kusza kupacában:

1. Azok a nevek, amik régen divatosak voltak, de ma már nem szívesen adnád a gyereknek, mert túlságosan idejétmúltak. Mint például: István, Béla, József. Ezt megerősítették a velünk egykorú barátaink is, akik még ilyen nevet kaptak, és mindannyian egy modernebb becenévvel próbáltak rásegíteni a dologra - persze kissé azért sikertelenül. Mert szép nevek ezek, csak lássuk be, kicsit kimentek a divatból. Majd pár évtized múlva megint előkerülnek, ebben biztos vagyok.

2. Az ősmagyar nevek. Értem én, hogy történelemtisztelet, meg szép dolog, de nekem valahogy nekem nem áll a számra sehogy egy Vajk, egy Örs vagy egy Töhötöm. Bár a mentségükre szóljon, hogy ezek legalább nem olyan nevek, amik minden második gyerkőcnél előfordulnak az oviban. A Fajsszal és a Vérbulcsúval kapcsolatban azért bevallom, már forgattam a szemeimet, de biztos lesz olyan apuka, aki a poén kedvéért Nagy Fajsznak nevezi el a gyerekét.

3. A magyarosan írt, külföldi nevek. Nekem fizikai fájdalommal jár fonetikusan leírni, hogy Brájen, Dzsasztin vagy Euszták, plusz találj egy olyan vezetékevet, amivel ez jól hangzik. Legalábbis nekem egy Kovács Dzsasztin valahogy nem az igazi, de kövezzetek meg, pedig amúgy a Justin egy szuper név - csak mondjuk akkor, ha egy Timberlake, egy Trudeau vagy egy Moore áll mögötte.

4. A populáris nevek, amik mindenkinek tetszenek - éppen ezért legalább nyolc ismerősöd van, akit így hívnak. Mint például a Bence, Máté, Ádám. Az első kettő már legalább tíz éve vezeti a népszerűségi listákat. Okkal, mert tényleg szép és jól csengő nevek, de azért én szerettem volna, ha a gyerekem nem jár úgy, mint az általános iskolás osztálytársaim, hogy mikor a tanár hátraszólt válaszért, és csak annyit ejtett ki a száján, hogy "Máté', akkor öt gyerek nézett egymásra feszült csendben, hogy éppen aktuálisan melyikükre gondolhatott a tanerő.

5. Az abszolút nonszensz kategória, amit képtelen vagyok felfogni, hogy lehetett anyakönyvezni, mint például a Vulkán, a Kavics, a Csatár vagy a Bentli. Ezt így nem. Csak nem. Sajnálom, de nem.

És van ugy a maradék. Amikor már leszűkítettétek a listát, akkor jönnek elő a személyes élmények, preferanciák. Mert hát ne hívják már úgy, mint az exedet, és ne nevezzétek el a férjed szadista tesitanáráról sem, és ne adjatok neki olyan nevet sem, ami a család nagy fekete bárányára hajaz. Meg persze se anyuról, se apuról ne kapja a nevét, azt egyikünk sem szerette volna - hát van már egy belőlünk a családban, a kicsi meg egy teljesen új személyiség lesz, kezdje csak tiszta lappal. Tehát a bazinagy tengerben alig maradt pár halacska.

Míg a lányneveknél szinte azonnal kompromisszumra jutottunk, a fiúkkal kapcsolatban nem volt ilyen szerencsénk. Végül három névre szűkült a lista: Kornél, Kristóf és Dániel.

Szóval a bébi most Kornél néven fut már egy hónapja. Nekem általában még mindig kis bocs, de már próbálom szoktatni magam a Kornélhoz (meg úgy a fiúgyerek gondolatához általánosságban). Kornél. Barátoknak Kori vagy Koni. Szerintem nem rossz. Pláne, hogy a vezetéknévvel még alliterál is, így van egy kis szuperhős beütés, mint Bruce Banner, Peter Parker vagy Lex Luthor esetében. Tehát most Kornél. Aztán, ha nem tetszik neki, még mindig lehet Diána.

Ti hogy neveztétek el a babátokat? Vagy hogy neveznétek, ha lenne? És miért azt a nevet adnátok?