Kisgyermekes anyukák gyakran keresnek meg azzal a kérdéssel, hogy mit tehetnek ők annak érdekében, hogy a gyermekük nyelvfejlődését elősegítsék. Milyen feladatokat ajánlok, mit csináljanak a gyermekkel. Sokszor azonban megdöbbennek azon, amit ilyenkor mondok.

Ha szükséges, természetesen konkrét feladatokkal is ellátom a szülőket, de alapvetően csak néhány nagyon egyszerű dolgot járunk körbe. Ezek valóban nagyon egyszerűek: nem kell hozzájuk semmilyen speciális szaktudás, mindösszesen annyi a trükk, hogy tudatosan kell a leírt néhány javaslatot alkalmazni.

Vonjuk be a gyereket!

Egy beszélni nem tudó kisgyereket is be kell vonni a „társalgásba”. A társalgás egy kölcsönös interakció. Erre tökéletes példa, amikor a baba gagyogását az anya „visszamondja", s megindul a „társalgás”. Ilyen módon – amikor a baba beszédinterakciója folyamatos visszaigazolást kap – tanulja meg, hogy a hangjával eredményt ér el, hogy valamilyen hatást vált ki. A gyerekek a beszélgetés, kommunikáció alapjait tanulják ilyenkor.

A közös figyelmi helyzetnek is óriási szerepe van a kommunikáció, a beszéd elindulásában. A közös figyelmi helyzet az, amikor a baba és anya/apa figyelme ugyanazon a tárgyon van és arról "beszélgetnek". Egyszerű példa erre, mikor a baba meglát egy labdát és rámutat. Erre az anya is odafordul, tekintete is a labdára szegeződik, s kommentálja is: "Igen, labda." A baba újra rámutat. Anya: "Igen, labda. Szép pöttyös. Kéred?".

A kisgyermekek esetében (0-2 év) a dajkanyelv használata igen fontos. Gyakran kérdezik tőlem, hogy jó-e ez? Kell-e gügyörészni, gagyorászni a gyereknek? Nos, a válaszom az, hogy a dajkanyelv igen hasznos, használata támogatja a nyelvi fejlődést. Azt azonban nagyon fontos tudatosítani, hogy a dajkanyelv használata nem azonos a hangok torz képzésével, a szándékos pösze beszéddel, amivel gyakran „gyerekesítik a beszédet” (pl. Gyere helyett dele, csüccs helyett cücc, eszik helyett esik, kutya helyett tutya, róka helyett jóka, stb.). A dajkanyelvre a következő állítások igazak:

• rövid mondatok, gyakran szavak, melyek főként az éppen aktuális helyzethez kapcsolódnak
• sajátos szókincs jellemzi (pápá, dádá, tütü, stb.), melyeknek kiejtése könnyű a kisgyermek számára

A szülő nyelvhasználata

A későbbiek folyamán rendkívül fontos pont a szülő nyelvhasználata. Ez döntő tényező az egész gyermekkor során. A gyermek mindenben a szülei mintáját másolja, igaz ez a beszédmintára is. Még akkor is így van ez, amikor épp nem hozzá beszélünk, hanem a párunkhoz vagy a szomszédasszonyhoz. A gyermek figyel és másol, a beszédpéldát is. Érdemes tehát nagyobb, gazdagabb, változatosabb szókincset használni, nyelvtanilag bonyolultabb szerkezeteket is alkalmazni (életkorához mérten), bőven és választékosan beszélni, kevés rámutatást, inkább a körbeírást választani. A gyermeknek az lesz a természetes beszédpélda, az lesz a természetes kommunikációs forma, amit leginkább hall, amibe belenő. Ezért elengedhetetlenül fontos, hogy milyen példát mutatunk nekik.

Mondóka és meseolvasás

A fentieken kívül – már közhelyesen sokat emlegetett, de – valóban kiemelten fontos a napi szintű mondókázás, az élőmese, valamint a beszélgetés.

Ennél sokkal több és részletesebb javaslatot is meg lehetne fogalmazni, de nem az cél, hogy minél több száraz szakmai információval legyen tele a szülők feje, hanem, hogy tudomásuk legyen az anyáknak arról, hogy miért fektessenek még nagyobb hangsúlyt azokra a dolgokra, amiket ösztönösen is (jól) csinálnak.