MBBK_Grafomágia: Te miben hiszel?

Higgy nekem, hogy hihess magadban!

A hit ugyan elméleti dolog, de számtalan olyan gyakorlati lépésnek az alapja, ami végigvezet bennünket egész életünk során. Választ keresünk arra, hogyan alakul ki, és változhat e egyáltalán.

Szándékosan vagy véletlenül, de a Grafomágia-sorozat első epizódja a lélek irányába indult el – legalábbis részemről. A mai témával, a hittel, ugyancsak a bensőségek világába kalandozhatunk.

Ha a hit, illetve a hitbeli meggyőződés kerül szóba, a legtöbbeknek rögtön a vallási hovatartozás ugrik be. Valahol ez természetes is, de ne gondoljuk, hogy csak ez a kapcsolat létezik. Annál is inkább, mert nem mindenki vallásos. Legalábbis abban az értelemben nem, hogy hitét nem köti egyfajta Istenséghez, vallási kultúrához, de még csak valamiféle csoportosuláshoz sem.

hit_vallas_2.jpg

Tudom, hogy sokak számára egyértelmű, de egy ilyen érzékeny témánál jobb, ha tisztázunk egy-két dolgot. Aki nem él a „klasszikus” hitvilágban, az nem feltétlenül ateista, tehát nem egyértelműen Istentagadó. Azt pedig csak remélni tudom, hogy mindenkinek van saját hite. Az, amely a belső világában lakozik. Hogy ez mennyire látszik a külső szemlélő számára, nem is biztos, hogy mindenkinek világos.

Részlet az Alkotmányból, pontosabban az Alaptörvényből:
Mindenkinek joga van a gondolat, a lelkiismeret és a vallás szabadságához. Ez a jog magában foglalja a vallás vagy más meggyőződés szabad megválasztását vagy megváltoztatását és azt a szabadságot, hogy vallását vagy más meggyőződését mindenki vallásos cselekmények, szertartások végzése útján vagy egyéb módon, akár egyénileg, akár másokkal együttesen, nyilvánosan vagy a magánéletben kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze, gyakorolja vagy tanítsa.

 

Maga a vallásosság a hétköznapjaink része. Ennek „mélysége” ugyanúgy egyénfüggő, mint bármely más emberi tulajdonság. De a vallásokon túlmutató hit is így kell, hogy működjön. Mint ahogy az is, hogy a két „tábor” ugyanolyan módon kezelje – fogadja el a másikat – még akkor is, ha nem hisz a másik meggyőződésében. Remélem a fentiekkel már sikerült érzékeltetni, hogy mennyire fontos az egyes emberek szerepe a saját gondolatviláguk erősítése érdekében.

Mindenkinek van egyfajta értékrendje, amely szerint él és gondolkodik. Maghatározza mik a céljai, és ezek elérése érdekében mit és hogyan tesz. (Azt remélem, nem kell ecsetelni, hogy ez a szemlélet nem lehet törvényellenes, sem az írott-, sem az íratlan kategóriában nem mehet más kárára.)

Minden valahogy így kezdődött: „Hidd el kisfiam így, fogadd el kislányom úgy!” – hangzottak a biztató szülői intelmek „hamvas lánykorunk” hajnalán. És ez mindaddig így is volt, amíg az „emberpalántának” önálló gondolatai nem támadtak. Ez tulajdonképpen rendben is van egy darabig. De ne felejtsük el, hogy éppen emiatt mondjuk, hogy mennyire lényeges az ember „származása”, nevelése abból a szempontból, hogy mi lesz belőle. Igen ám, de itt jönnek a kérdések, legalábbis egy idő után. Mikor jöhet el az az időszak, amikor a feltörekvő ifjúság kitörhet a szülői, esetlegesen más „támogatói” háttérből? Mikortól értékelheti, hogy elfogadja e az addigi szemléletet, vagy éppen gyökeres fordulatot hozhat annak módosítása érdekében? Pedig a tudatos életvitelhez leginkább arra van szükség, hogy az embernek önálló hite legyen – elsősorban a saját maga számára! Kiben hihetne, ha már saját magára sem számíthat?

Példaként szoktam emlegetni – mint a kezdetekre, mind a folytatásra – a következő, nem túl vidám esetet: Különösen a közel keleti helyzetre jellemzően gyakori, hogy akkor akasztják a gyerek vállára a puskát, amikor a legrövidebb szíjjal ellátva az már nem ér le a földre. Ez a Te hited! (Na ebből van e kiút? Tehetsz e, vagy inkább úgy „életszerű”, hogy tudsz e gondolkodni a puskacső árnyékában?)

Különösen egy személyes blog esetében joggal merülhet fel a kérdés, hogy nálam minden előre le volt játszva, vagy voltak nagy törések, újraindítások? Nem lenne túl hiteles, ha a több évtizedes múltamra visszatekintve, ha azt mondanám, hogy nem, ez nem is kérdés. Anélkül, hogy valami „nagy öregnek” állítanám be magam, azért az szögezzük le, hogy az idő múlásával azért „rövidülnek az évek”. Mindig hittem a reális álmokban, igyekeztem hosszú távra tervezni. De be kellett látni, hogy mennyire fontos a mindennapokat hasznosan megélni. Ki kell használni az adódó lehetőségeket. Ezek egy kicsit rövidebb távra szűkítik a gondolkodást is. Viszont annál nagyobb hittel és meggyőződéssel lehet bele energiát fektetni!

Hogyan szűrhetnénk le tanulságot olyan dologból, ami mindenkinek az egyik legszemélyesebb, belső ügye? Leginkább úgy, hogy tartsa is meg magának. Pontosabban mesélhet erről másnak is. Csak ne akarja meggyőzni mindenáron a saját hitéről. Lehet persze másnak is hasonló az irányvonala, és akkor meg is van a közös útjuk vezérelve.

Kép: Pixabay

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és az #mbbk_grafomágia ajánlásával

Ez egy írásgyűjtemény része. Ha kíváncsi vagy, hogy mások miben hisznek, bökd meg őket a kék gombon keresztül!

You are invited to the Inlinkz link party!

Click here to enter