Az elme gyilkosai – könyvbe zárva

Mindannyian többféle hatás alatt élünk, ezek határozzák meg a mindennapjainkat. Ha egy könyv történetei közel állnak a valósághoz, az mindenképpen érdekes.

Sokaknak adatott meg, hogy a téli ünnepkör egy hosszabb szabadsággal párosult. Az is igaz, hogy sajnos ezt elég sokan kényszerből élték meg. Egyesek „csak” a vírus miatt szorultak kötött pályára, és visszatérhettek, de olyanok is akadnak szép számmal, aki még mindig tartósan kénytelenek otthon maradni.

agy2.jpg

A kép láttán többeknek más irányba indultak a gondolatai. De mi járhatott az író fejében akkor? (Természetesen elhatárolódva a klasszikus műelemző kérdéstől: Mire gondolt a költő?”) Ő mennyire akart a jövőbe látni? Mikor jön ez az a pillanat, amikor egy könyvben leírt eseménysor alapján összefüggést keresünk a valósággal? A Verne-regényekért keresünk e „bűnöst”? Hiszen több vízió is valósággá vált! – ha kicsit másképp is.

Az olvasás olyan dolog, ami nem mérlegeli a szünet okát „csak” időt kíván magának. Így adódhat lehetőség akár egy olyan háromkötetes regény „kivégzésére” is, mint „Az elme gyilkosai” trilógia (1. rész: Az áruló, 2. rész A téboly katonái, 3. rész: A végső háború – Duncan Shelley)

Szokásomhoz híven nem kívánok „megmérközni” egy adott terület szakértőivel. (Jelen esetben a könyves bloggerekkel.) Ez tehát nem egy könyvkritika, ajánló, vagy szakmai elemzés. Sokkal inkább egy élménybeszámoló. Igyekszem „spoiler”-mentesen megközelíteni. De valamit mégis sugallni kell arról, mit várhat az ember, miről szól.

A cím bár sokat mondó, mégis bármi kisülhet belőle. Nem csak szeretné az író, ha megvennék, hanem a tartalmi rész megismerése után is megmaradna a fejekben. Lehet csomó az agytekervényeken, csak az ne legyen kibogozhatatlan.

Adott egy, a világot a legmagasabb szinten uraló hatalom, amelynek felépítése, illetve ennek „üzemben tartása” szigorúan zárt rendszer. Működése ugyancsak rejtett, így a kívülállók számára láthatatlan. De mégis mindenkire hatással van, ha ez nem is egyformán érzékelhető. De, hogy ez a rendszer mégsem egészen tökéletes (és nem is mindenkinek egyformán jó) az több dologból látszik. Van, aki be akar kerülni, és van, aki inkább kifelé mászna belőle. A hatalom mellé természetesen pénz és pozíció is jár. De, mint mindennek, ennek is vannak árnyoldalai, így ebből következően hátrányai is.

Fura kép vázolható fel a nindzsa – tudom egyesek szerint ninja – világról. Gyermekkorunk „hadonászós” filmjeire visszaemlékezve, ezek mindenkit látványosan „leharcolnak”, legyilkolnak. Ebben van némi igazság, de e lényegük nem feltétlenül ez. Ők inkább az álcázás, az észrevétlenség nagymesterei. Az más kérdés, hogy mindenre felkészültek, így ha szükséges, magukat és másokat is meg tudnak védeni.

Ne ijedjen meg az, aki nincs elájulva a nindzsáktól. Bár szerepük elválaszthatatlan a sztoritól, nem abban a világban folyik a cselekmény, ami sokakban egy misztikus képet ébreszt. Ők csak egyfajta „katalizátorként” működnek közre.

A regény nem ölel át nagy korszakokat, mégis nagyon olvasmányos, hiszen rengeteg a cselekmény, sok a mozgalmas jelenet. A képet természetesen sok utazás, küzdelem, és mérsékelt mennyiségű szex színesíti. Bár a címe krimit sugall, a klasszikus értelemben távolról sem az. Természetesen áthatja az élet és a halál, de éppen ettől olyan valóságos.

Ha kicsit lassan is, de itt jött el a pillanat, hogy a blogbejegyzést olvasók megkérdezzék, hogy került ez ide? Mi köze ennek a közélethez, na meg az iróniához?

Aki elolvasta a könyvet, annak ez már nem kérdés, de sokan még nyilván előtte vannak a „megmérettetésnek”. Nekik szól(t) ez a három kötet helyett készült 3 oldalas írás. Mindannyian egyfajta hatalmi játszma részesei vagyunk. Ráadásul a legtöbben a „befolyásoltak” oldalon. Szándékosan nem írtam az „elszenvedő” kifejezést, mert remélem, a nehézségek ellenére mindenkinek jut több-kevesebb öröm is az életből.

Különösen az utóbbi évtizedekben (már akinek már megadatott ennyi) érezzük, hogy valamiféle felsőbbrendűségi csoportosulás kiszolgáltatottjai vagyunk. Ha valamiféle információ birtokába is kerülünk, azt ezek a „valakik” igyekeznek bizonytalanná tenni. Az emberi elme egyébként is nagyfokú kihasználatlanságát próbálják még inkább visszafogottá tenni. Egy bizonyos holdudvaron kívül a világ működéséről nem kell igazán tudni senkinek. Lehet ezt gazdasági érdekekre fogni, hatalmi pozíciók köré burkolni, a lényeg ugyanaz. (Arról nem beszélve, hogy a két dolog azért elég szoros összefüggésben van.)

Igen ám, de a hétköznapi földi lények, az emberek elméje még nem teljesen tűnt el. Vannak még, akik képesek gondolkodni. Szerencsére nekik is vannak támogatóik, és nyilván még nem az agymosottak kategóriából. Hosszú és bonyolult történet végére érhet az, aki „átélte” a könyveket, de a lustábbak most kérdezhetnék, hogy a végén van e „happy and”. Nos, erre nagyon könnyű a válasz, ugyanis az olvasó maga döntheti el, hogy a befejezés annak minősül e.

Egyes katasztrófa-hívők szerint, egy ironikus (blog-) felület mindent és mindenkit „lefikáz”. Ez óriási tévedés, hiszen a mai téma is bizonyítja, hogy a megjegyzésben említett „élménybeszámoló” valójában egy pozitív kisugárzást takar. Egyrészt az olvasás örömét, másrészt magának a regénynek a nagyszerűségét, és nem utolsó sorban az olvasmányosságát. De vigyázzunk a könyv becsukása utáni következtetések levonásával! Ennek a műnek ugyanis van egy olyasfajta „kicsengése”, amit én nagyon szeretek. Lényege: Akár igaz is lehet.

A végére tényleg egy idézet, amelyet az író maga „csempészett” a befejező kötet hátuljára:

Az első világháború nem az első világháború volt. A második világháború nem a második világháború volt. Az igazi első világháború még mindig zajlik, és már évezredek óta tart. Ebben a háborúban a hidrogénbombánál milliószor pusztítóbb hatású fegyvert vetnek be az emberek ellen. Ezt a tömegpusztító fegyvert, amely emberek milliárdjainak jövőjét semmisíti meg, és amelynek hatása tovább tarthat, mind amennyi a plutónium felezési ideje, így nevezik: HAZUGSÁG.

Kép: a pixabay segítségével készült, sajátos montázs-technikával

üdv: Jumbóka a #Fejszelep, és a #BloggerKépző ajánlásával