2022. jan 21.

Szortírozok, rendet rakok - Jöjjenek az új alapok!

írta: Villám Orsi
Szortírozok, rendet rakok - Jöjjenek az új alapok!

sort.pngNemrégiben Ács Fruzsina osztott meg egy vicces, de témájában mégis komoly videót a szelektálásról, hogy nekikezdünk ugyan a nem használt dolgok kiválogatásának, szelektálásának, de valamiért mégsem dobjuk ki azokat. Andalogva nézegetjük, micsoda szép emlékek fűződnek a bérletgyűjteményünkhöz, megannyi kaland a tömegközlekedésen. Avagy blokkok, amelyeket éttermekből gyűjtögettünk, ahol milyen jót ettünk. Vagy ruhák, amelyek a közeljövőben várhatóan még ránk fognak jönni, no meg hajlandóak leszünk ismét hordani. És miért van, hogy ez sok esetben teljes önáltatás?
A legtöbb dologgal nincsen problémám: szívbaj nélkül válogatom át a ruhákat, csinálok helyet; kidobálom a régi blokkokat, elpakolom a gyerkőc nem használt játékait. De amikor a plüssökre kerül a sor, valami megtörik bennem: a szemem elhomályosul, a mozi megindul a fejemben, az emlékek előtörnek, hogy hol és melyik játékot tároltam. Érzem, hogy nem visz rá a lélek, hogy a gyerkőc plüsseit megtizedeljem. 

Mi állhat vajon a hátterében annak, hogy képesek vagyunk-e szelektálni és továbbadni vagy kiselejtezni a nem használt dolgainkat?

Két dolog is állhat mindennek a hátterében

A veszteségeket a legtöbben nehezebben éljük meg. Ezek mindig erősebb emlékként vannak bennünk jelen. Jóval erősebben, mint egy vele egyenlő értékű jutalomnál. Ezt nevezi Daniel Kahneman pszichológus kilátáselméletnek. Emellett a másik, amelyről a Nobel-díjas szakember ír, az az elkötelezettségi hatás. Vagyis az az egyszerű tény, hogy sokkal többre értékeljük azokat a javakat, amelyeket már birtokolunk, azoknál, amelyeket a jövőben tudnánk megszerezni. Vagyis jóval nehezebb lemondani olyan tárgyakról például, amelyeket már megszereztünk, mint lemondani egy olyan tárgyról, amelyet a jövőben szerezhetnénk meg. Például nehezebb kidobni azt a bögrénket, aminek letört a füle és bármikor szétrepedhet, mint lemondani arról, hogy másnap vegyünk akár egy hatos készlet új bögrét, legyen az akármilyen tökéletes (kivétel persze, ha vásárlásfüggők vagyunk...)

Mi segíthet a szelektálásban

select.pngAz egyik módszer, amit kipróbáltam, amikor még nem dobom ki / ajándékozom el az adott tárgyat, hanem félreteszem. Félreteszem egy olyan helyre, ami nincs szem előtt. Mert amennyiben valami miatt fontos nekem, elő fogom venni. Voltam így ruhákkal: eltettem őket egy szatyorba külön, hogy ha változik az alakom, újra hordani fogom őket. De nem így lett. Így továbbadtam őket. De néhány eldobozolt gyerekjátékot újra elővettem a gyerkőcnek, s olyan lendülettel fogott neki a játéknak, hogy egyértelmű volt, ezek a darabok nem eshetnek a szanálás "áldozatává". (Milyen érdekes, még itt is áldozatként írok arról, ha valamit szelektálok.)

A másik, amit kipróbáltam, hogy nem a teljes felszerelésnek és háznak estem neki, hanem részletekben haladtam. Egyszer a spájzban (te jó ég!!!), aztán a konyhában. A ruhákban gyakorlott vagyok, úgyhogy azt a gyerekszobával együtt csináltam. A fürdőszoba...khm... nem volt egyszerű. 
Egy kliensemmel egyszer dolgoztunk együtt ezen. Az egyik szobában kellett ahhoz rendet csinálnia, szanálnia és elpakolnia, hogy valamilyen sporteszközt be tudjon oda vinni és használatba tudja venni. Ő dolgozott fizikailag a szobán, majd utána a többi folyamatról beszéltünk ketten. Amikor helyet csinálunk valami új célunknak, amitől jobban érezzük magunkat, maga a szelektálás is könnyebben halad.

A káosz és a zseni

Szerintem mindannyian ismerjük a mondást, hogy a zseni átlát a káoszon. Ami kutatásokat olvastam, azok alapján azért ez nem teljesen így van. Ahhoz, hogy átlássunk dolgokat, információkat tudjunk rendszerezni és döntéseket tudjunk gyorsabban meghozni, érdemes külsőleg is rendet tartani. Tanulmányok szerint a szellősebb, átláthatóbb külső környezet támogatja a rendezettebb gondolatokat.

A káosszal kapcsolatban pedig arra mutattak rá tanulmányok, hogy egy bizonyos szintű káosz és nyüzsgés jótékonyan hat a kreativitásra. Sokan ezért szeretnek egy kávézóból dolgozni. Vagy emiatt látjuk olyannak egyesek íróasztalát, mint egy "szemét"kupac (az enyémen most jobb, ha senki se néz körül, de estére rendet rakok, becsszó).

Összegzésül

A rendrakás képes energetizálni, új lendületet adni. A szelektálás segít a megújulásban. Én rendesen fellélegzem egy nagyobb takarítás után (de nem karácsonyra időzítem). Nagyon sokan dicsérik a témában Marie Kondo könyvét, a Rend a lelke mindennek című írást. Még előttem áll, hogy elolvassam. Ugyanakkor, amikor a svéd lagom szemléletről olvastam, akkor valamelyest már belekóstoltam ebbe: fő a funkcionalitás és a praktikum, éppen elég legyen minden. Ehhez pedig érdemes néha otthon, munkahelyen, stb. körülnézni és szelektálni (a magunk dolgait).

Hasonló tartalmakért kövess itt a www.lelkedrajta.blog.hu oldalon és a FB-n. Ha pedig segíthetlek saját utad megtalálásában, keress meg bizalommal.

Szólj hozzá

rend rendetlenség szelektálás szortírozás