A Tóra, Mózes öt könyve, mint azt korábbi írásaimban is többször hangsúlyoztam, a Biblia legszentebb könyvei a zsidó vallás szerint. Ennek oka, hogy ezt a könyvet, vagy ezeket a könyveket Isten „diktálta” Mózesnek, aki szóról szóra, betűről betűre jegyezte le Isten szavát. Márpedig ha minden betű, minden szó és mondat Istentől származik, akkor nyilván mindegyiknek jelentősége van, Isten mindegyikkel üzen. Ezért is talán semmilyen fordítás nem pótolja az eredeti héber nyelvet.
A Talmud azt írja1, hogy a Tóra középső betűje egy „váv” (ו). Ha a szavakat nézzük számosságukban, úgy a Tóra középső szavai Mózes harmadik könyvének 10. fejezetének 16. versében található „daros drás” szavak, a versek száma alapján pedig szintén Mózes harmadik könyvében találjuk a középsőt, a 13. fejezet 33. versét. Ugyanitt a Talmud a Zsoltárok könyvét is számba veszi és megjegyzi, hogy a Zsoltárok könyvének középső betűje a 80. zsoltár 14. mondatában található „ájin” (ע) betű és versek alapján a 78. zsoltár 38. betűje áll Dávid énekeinek közepén.
Azonban úgy tűnik, a Talmud számítása nem helyes. Igaz, hogy a Talmudban van egy vita a Tóra verseinek számával kapcsolatban is, hiszen egy mondattal kapcsolatban nincs egyetértés, hogy az valójában egy, vagy három mondat. De ezt most tegyük félre és nézzük az eredeti kérdést.
A Tórában 304.805 betű van, ennek alapján a középső a 152.403. kell legyen. A Talmudban említett „váv” betá a „gachon” szóban azonban a 157.236. betű. Ahhoz, hogy ez a betű legyen a középső, a Tórának 9.667 betűvel hosszabbnak kellene lennie. Oké, hogy a Talmud mestereinek nem volt számítógépük és egyenként kellett megszámlálják a betűket, de egyrészről bizonyosan kijelenthető, hogy nem hibáztak (nem szoktak ugyanis), másrészről ha hibáztak is, ekkorát bizonyosan nem tévednek.
Az ellentmondásra talán legmegnyugtatóbb válasz elmondja, hogy a Tóra tekercsekben, bár mindegyik betű pontosan kell leírva legyen, ahogy erről korábban írtam, van 17 betű, melyek nagyobbak, vagy kisebbek az általánosnál. Ezeket a Tóra tekercs másolói szigorúen be kell tartsák és mindegyiknek meg van az oka. Ennek a 17 betűnek a középsője bizony egy „váv” (ו), Mózes 3. könyvének 12. versében a harmadik betű, melyet a hagyomány szerint félbevágva írunk. Ez a „váv” betű a Talmudban említett „gachon” szóban található, így elképzelhető, hogy a Talmud, valamilyen okból, ezt számítja középsőnek és nem a teljes szöveget nézi.2 Annál is inkább így lehet, mert ez magyarázatot ad arra, hogy a Zsoltárok könyvét miért emeli ki a Talmud minden más könyv közül. Abban szintén van 7 olyan betű, melyet a hagyomány szerint a szokásostól eltérő méretben írunk, ez a betű pedig Talmudban említett „ájin” (ע), a 78. zsoltárban.
További érdekesség azt megfigyelni, hogy 77 olyan alkalom van a Tórában, melyben egy szó, nyomatékosítás vagy más szempontok miatt egymás után kétszer szerepel. Például amikor Isten angyala megszólítja Ábrahámot Izsák feláldozásánál azt olvassuk: „Ábrahám, Ábrahám”3, vagy hasonlót látunk Noé esetében kicsit korábban.4
Ennek a 77 alkalomnak a „középsője” a Talmudban említett „daros drás” szavak, így azok, bár nem a teljes szöveg középső szavai, de az ismételt szavak középsője.
Kövess a Facebookon is: https://www.facebook.com/lekvaresjam.hu/
- Babilóniai Talmud, Kidusin traktátus 30a
- Shmaatin folyóirat, 43. szám, Jichák Joszef Silber rabbi cikke
- 1Móz 25:19
- 1Móz 6:9
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
