Talán sokan tudják, hogy lág báómer-kor, az ómerszámlálás 33. napján van (az ómerról írtam korábban itt) Simon bár Jocháj rabbinak, a híres, iu.-i második században élt misnai bölcsnek, a Tóra misztikus értelmezésének atyjaként ismert rabbinak halálozási évfordulója. Az ómerszámláláshoz azonban egy másik ismert eseményhez is kapcsolódik: ez alatt az időszak alatt halt meg Rabbi Akiva (isz. 50-135) 24.000 tanítványa  egy furcsa járvány következtében, a Talmud tanulsága szerint azért, mert nem tisztelték megfelelő módon egymást (Babilóniai Talmud, Jevamot traktátus 62b). A tanítványok hirtelen halála nem csak azért volt tragikus, mert ilyen rövid idő alatt, ilyen sok fiatal ember pusztulása alapjában rengette meg az amúgy is vészterhes politikai időszakban élő zsidó népet. Azért is számított rendkívüli katasztrófának, mert, Rabbi Akiva, korának legfőbb rabbinikus autoritása volt és tanítványai által lett volna biztosítva a Szóbeli Tan tovább öröklésének lehetősége. A történet tanúsága szerint a tanítványok halála után Rabbi Akiva hat kiszemelt géniusznak adta tovább örökségét, mielőtt a rómaiak brutális kegyetlenséggel meggyilkolták volna. E hat diák mindegyike örök nyomot hagyott a rabbinikus zsidóságon, Rabbi Meir (a Misna szerzője), Rabbi Simon bár Jocháj (lásd fent), Rabbi Jehuda bár Ilaj, Rabbi Joszi bár Cháláftá, Rabbi Nechemia és Rabbi Elázár ben Sámáj.

A tragédiára való emlékezetként az ómerszámlálás bizonyos időszaka alatt alapfokú gyászszokásokat tartunk, nem házasodunk, nem táncolunk és mulatunk, nem hallgatunk élő zenét, nem nyiratkozunk.

Azzal kapcsolatban, hogy a szokásokat ki mikor tartja, a különböző közösségek eltérő gyakorlatot alkalmaznak. A leggyakoribb szokás, az askenázi (európai) hagyományokat követi és a Meiri (1249-1306) álláspontját tükrözi, melyet magnum opus-ában, a Beit Habechirában fogalmaz meg. Úgy rendelkezik, hogy a Talmud azon állítása, miszerint a Rabbi Akiva tanítványaira eső csapás a Pészách utáni hónap közepén állt meg akként értelmezendő, hogy az pedig lág báómerkor volt. Ezért a gyászt ilyenkor meg kell szüntetni.

Jákov ben Mose háLévi Moelin rabbi (1365-1427), akit nevének kezdőbetűi alapján Máhárilnak ismer a rabbinikus közösség a Talmud állítását akként értelmezi, hogy a járvány az ómerszámlálás mind a 49 napján tartott, csak 17 olyan nap volt, amikor „szünetelt” a vész. Ezek pészách napjai (7), ijjár hónap újholdjának napjai (2), sziván hónap újholdja (1) illetve az ez időre eső 7 darab sábesz. Ez tehát azt jelenti, hogy a fennmaradó napok száma, amikor sújtott a csapás 32, így a 33 nap ünnepnap, ez is az oka a lág báomer-i ünneplésnek. A Máhárilt követők (jellemzően például a chábád hászidok) a számlálás egész időtartama alatt tartózkodnak a nyiratkozástól és még lág beómerkor sem nyiratkoznak, igaz, a gyász szokásait erre az időre felfüggesztik. Nyiratkozni a chábád hászidok csak sávuot ünnepet megelőző napon szoktak, ebben az évben, mivel sávuot vasárnapra és hétfőre esik ezt már pénteken is meg lehet tenni, hiszen a szombat tisztelete miatt már meg lehet ekkor nyiratkozni. Természetesen voltak olyanok, akik a sávuotot megelőző 3 napban már megengedték a nyiratkozást, de a harmadik lubavicsi Rebbe (Salom Dovber Schneerson rabbi, 1860-1920) nem nézte jó szemmel ezt a szokást (Széfer háMinhágim 86. oldal)

Érdekes adalék, hogy a 20. század egyik leghíresebb háláchikus szaktekintélye, Joszef Beer Soloveitchik rabbi (1903-1993), a Yeshiva University-hez tartozó jesiva, a Jichák Elchanan rabbinikus iskola híres vezetője a számlálás alatt minden pénteken megengedte a diákoknak a borotválkozást (természetesen csak a megfelelő villanyborotva vagy szakállvágó használatával), mert úgy tartotta, hogy a szombat tisztelete tórai kötelezettség, az ómerszámlálás alatti gyász pedig „mindössze” szokás, márpedig a kötelesség mindig felülírja a szokásokat (Nefes háRáv 191.o.). Azt, hogy valóban így tartotta e az Amerikában a huszadik század végén elhunyt szaktekintély, vita övezi, hiszen a borotválkozás még a megengedett eszközök (villanyborotva vagy szakállvágó) használatával is erősen problematikus és nem övezi egységes megítélés a rabbinikus döntéshozók körében.