„A szeretet tevékenység, nem passzív érzelem; nem beleesünk, hanem helytállunk benne.” (Erich Fromm)
A szeretet szót olyan elcsépeltnek érezzük, olyan lerágottnak, néha olyan amerikaisan cukrosnak. Mégis oly sok minden van mögötte. Bele sem gondolunk, hogy észrevétlenül mennyire meghatároz minket napi szinten. Tettekre ösztönöz, vagy épp ellenkezőleg.

Szegényes a szókincsünk. Egyes természeti népeknél az emberi kapcsolatokra, a barátságra, kifejezésére rengeteg kifejezés létezik. Ott van mondjuk az "elbeszélgetek vele, de nem mennék együtt vele halászni" értelmezés. Nekünk erre nincs szavunk. Nem is ragozzuk túlságosan, kedvelem, nem kedvelem, vagy barát, nem barát. Ez a szeretet kapcsán is hasonló. Gondoljunk az angolra, aki nyomja a „love”-ot mindenre. De itthon maradva is mondhatom, hogy „szeretem a feleségem” és azt is, hogy „szeretem a fekete-erdő tortát”. Persze mind tudjuk a kettő közti különbséget, de nem érezzük annak fontosságát, hogy ennek a szóhasználatunkban is hangot, arculatot adjunk.

Amit szeretünk. Az élet minden területén a szeretet mozgat minket. Azokkal a dolgokkal foglalkozunk szívesen, amelyeket szeretünk. És ez meg is mutatkozik a tevékenységünk minőségében, színvonalában. Bizonyára ismerünk olyan embert, aki rengeteg időt szentel a hobbijának, és szakmabelieket megszégyenítő szinten űzi azt, ám még csak pénzt sem kap érte. És talán nem is érdekli az anyagi haszon. Amikor gyerek fejjel megfertőzött a mozi, egyszerűen azt vettem észre magamon, hogy mindaz, ami a filmekhez kapcsolható volt érdekelt és ragadt rám. Tanulás nélkül is sok infó megmaradt bennem, míg a matematikával továbbra is vért izzadtam. Mert szerettem, a mai napig szeretem ezt a sokrétű mozgógépes műfajt, művészeti ágat.

Vonzó tettek. Ez el is érkeztetett minket oda, hogy a szeretet a cselekvésről szól. A tettekben mutatkozik meg, hogy mit, vagy kit szeretünk. Amikor nem érzünk olthatatlan vágyat egy egyébként csábító cél elérésére, annak egyszerű oka van. Nem a mi célunk, és nem olyasmiről van szó, amit szeretettel csinálunk vagy épp szeretnénk megszerezni. Amikor belemerülünk valamibe, ami örömet kelt és szívből csináljuk, észrevétlenül rohan az idő. Ez a már sokat emlegetett flow-élmény, amelyet megélhetünk a legkülönbözőbb területeken, de igazán ott a legmaradandóbb tapasztalás ez, ahol szenvedéllyel és odaadással vagyunk jelen.

Szeretetet csinálni. A szeretet intenzitása a kapcsolatainkban is változó. De itt is igaz az előbbi tézis, hogy tevékenység alapon működik. Ha hosszantartó párkapcsolatban élünk, valószínűleg nem tábortűz nagyságú lánggal égünk érzelmileg, mint a kapcsolatunk elején. Pislákoló gyertyafényben vagy parázsló hamu hamvas világossága mellett próbáljuk kivenni kedvesünk alakját. Amint a tettek mezejére lépünk, a fény és annak melege is erősebbé válik. Szívesség, meglepetés, beszélgetés, nyúlhatunk bármihez, csak a másikról szóljon. A szeretet a törődés egy formája, és tettekben fejeződik ki. Korábban lehoztunk volna a csillagokat is az égről, most az is elég, ha lenyírjuk a füvet vagy kikapcsoljuk a tv-t és meghallgatjuk a párunkat. Ezzel elindíthatjuk kettőnket a szeretet ösvényén.

Viszony önmagunkkal. A szeretet velünk kezdődik. Nagyon nehéz boldogulni a világban, ha magunkkal nem vagyunk jóban. Hogyan tudnánk bárkit is szeretni, bárkinek szeretetet adni, ha magunk felé ezt nem tudjuk teljesíteni? Fel sem ismerjük vagy nem akarjuk elfogadni, amikor valaki szeretni akar minket, mert nem tartjuk méltónak magunkat rá. A jó szeretéshez ismerni kell az érzést és gyakorolni kell. A legjobb edzőpartnerünk lehetünk. És ha abból indulunk ki, hogy bennünk emberekben van némi önzés, elképzelhető a szeretet megosztásánál is magunkat helyezzük előre. Persze csak egészséges mértékig, elsajátítva azt, mennyire kellemes és érdemes emóció szeretni valakit.

Nagy dolgok. Bár banális, de a jelentős dolgokat hajthatunk végre a szeretet által. Arra sarkall, hogy tegyünk valamit, áldozzunk fel valamit, helyezzünk valakit előbbre magunknál, legyünk egy kicsit jobbak. A szeretet körülvesz. Akár elfogadjuk ez, akár nem, ez így van. A legtöbbünket szereti valaki, csak nem veszünk tudomást róla. A legtöbben képesek vagyunk kiemelkedő teljesítményre egy hozzánk közel álló területen. A legtöbben nem adunk magunkból annyi szeretetet, amennyit adhatnánk, mert a bizonytalanság visszatart. Vajon jól teszem, ha kiadom magamból? Sikeres leszek a szakmámban? Visszatér a meghittség a házasságomba? Egyikre sincs garancia. De, ha nem teszünk érte, ha nem adunk magunkból többet, akkor esély sincs rá. A cselekedeteink megmutatják mi, mennyire fontos a számunkra. Legyen, amit, akit szeretünk fontos annyira, hogy teszünk érte. Amint ezt Stephen R. Covey is megfogalmazta: „A szeretet olyan érték, amely a tetteken keresztül nyilvánul meg.”

Köszönöm, hogy velem tartottál. Ha tetszett ez a cikk, akkor oszd meg másokkal is a benne foglalt gondolatokat, és a benned lévő szeretetet.

Fotó: Free-Photos, Pixabay