Vác
Vasárnap reggel úgy döntöttem, hogy ezen a kicsit borús-hűvös reggelen elindulok Vácra kirándulni. Az év bármely szakaszában szívesen jövök ide, hogy újra és újra megtekintsem kedvenc helyeimet. Míg nyáron inkább a Duna-korzón szeretek andalogni, addig télen a Március 15. téren megrendezett karácsonyi vásár egyik standjánál kóstolgatom a forraltborokat.
A mai napon vonattal közelítettem a Budapestről kevesebb, mint egy órányira fekvő barokk városkát. A vonatjegy BKK kiegészítőjeggyel mindössze 560 Ft volt és vasárnap is fél óránként közlekedik.
A vasútállomástól induló Széchenyi István utcán kell végig haladni nyugati irányba, hogy elérhessük az 5 percre található sétálóutcát. Itt a különböző portékát kínáló butikok mellett fagyizót, bisztrót, (vasárnap is nyitva tartó) élelmiszerboltot és éttermeket találunk. Érdemes egy -egy pillantást vetnünk felfelé is, mert a helyiek gyönyörű kis mini teraszokat alakítottak ki telis-tele virágokkal.
Épp misét tartottak, így nem tudtam bejutni a Váci Evangélikus Egyházközség templomába, ezért csak kívülről tudtam megtekinteni az 1868. november 22-én felszentelt templomot a maga korában idegennek ható „lyukas” öntöttvas tornyával.
Következő állomásom a váci piac mellett található Rábai Cukrászda. Laktóz, -és gluténérzékenyként nagy öröm volt felfedezni ezt az aprócska cukrászdát, ahol végre én is kedvemre választhatok az édes süteményekből, mellé pedig finom laktózmentes kávét ihatok. Ez már egyfajta szeánsz nálam, hogy mielőtt nyakamba veszem a várost, elfogyasztok egy kis süteményt. (http://www.rabaicukraszat.hu/)
A Március 15. téren épp bolhapiacot tartottak, így nagy volt a nyüzsgés. Az emberek alkudoznak, próbálják a kiszemelt cipőt vagy a rég nem látott ismerőssel váltanak néhány szót, a lényeg, hogy a közösség részét alkotják.
Körbe nézve a téren, barokk és copf stílusú épületek váltogatják egymást. Itt található a Városháza, a Fehérek temploma, a Székesegyházi Kincstár és Egyházmegyei Gyűjtemény, valamint a copf stílusú Irgalmasrendi kórház. A Városháza erkélyének korlátja gyönyörű barokkos indáival hívja fel magára a figyelmet.
A Március 15. tér 17. szám alatt található Tourinform iroda (http://turizmusvac.hu/) végre vasárnap is nyitva van. Több városban is jártam, ahol hétvégente zárva találtam ezeket az információs pontokat, pedig alapvetően az ember hétvégén megy kirándulni/várost nézni. Így most lelkesen én is benéztem, hogy újabb ötleteket meríthessek. Nem csak programfüzet, hanem színes térkép és útikönyv is kapható.
Aki Vácon jár, az mindenképp keresse fel a diadalívet, melyet Mária Terézia 1764-es látogatására emeltek fel az anekdota szerint mindössze két hét alatt.
Keressünk egy közeli utcát, ami levisz minket a Duna partra. Ha alacsony a vízállás, akkor érdemes picit kiülni napozni, kaviccsal kacsázni vagy pedig egyszerűen csak gyönyörködni a Szentendrei-szigetben és a Dunakanyarban.
Ha a déli irány felé vesszük utunkat, akkor a gesztenyefákkal védett korzóra jutunk. Az ember nem tudja megállni, hogy lépten-nyomon ne álljon meg és ne gyönyörködjön a Szentendrei-szigetben. Számos kényelmes padot helyeztek ki, így a séta közben egy fagyival akár meg is pihenhetünk.
Az Eszterházy Károly utca végéből indul a Szentendrei-szigetre a hajós komp, ha valaki esetleg kedvet kapna egy kis piknikhez a szigeten. (http://www.vacikomp.hu/)
Városnéző sétámat tovább folytattam a belvárosban, az éttermek és bisztrók teraszain egyre többen fogyasztották el vasárnapi ebédjüket, így én is beültem a sétálóutcában található Repeta Bisztróba. A rendelésfelvétel a pultnál történik, de az ételt már kihozzák az asztalhoz. Grill sajt tálat kértem hasábburgonyával és rozé fröccsel. Az adag óriási volt, a sajtok pedig nagyon finomak.
A laktató ebéd után szükségem volt egy nagyobb sétára, így a belvárosból indulva a Váci Nagyboldogasszony Székesegyház felé vettem az irányt. Szerencsére rajtam kívül csak egy pár tartózkodott bent, így nyugodtabban tudtam megtekinteni az olajfestményeket és freskókat. Nem vallásosként is szeretek leülni a templomokban elmélkedni, csendben lenni, elemezni a képeket. Mindenkinek tanácsolom, hogy néhány percre üljön le és pihenjen.
Vácon van egy kedves kis tanösvény is. Sajnos már régóta nem tartják karban, így évről-évre látni a pusztulását. Kár érte, mert nincs messze a belvárostól, mellette pedig egy árnyas park található közvetlenül a bicikli út mellett. Az ösvény elejére ki is van írva, hogy belépés csak saját felelősségre, amit én is erősen ajánlok, mivel a pallók több helyen letörtek, az útra fák dőltek ki, van, ahol pedig teljesen felgyűrte egy kidőlő fa az ösvényt, így csak nagyon óvatosan lehet tovább jutni. Kisgyerekkel és babakocsival pedig nem is érdemes bemenni. Aki mégis vállalkozik a kalandos útra, annak viszont a csend, a nyugalom és egy barátságos szitakötő lesz a jutalma.
A vasútállomáshoz a Duna-parton mentem vissza. Észak felől sötét felhők gyülekeztek, így én is szedtem a lábaimat, hogy a vihar elől fedett helyre menekülhessek.
