Megújult a Lángoló!
Olvasd cikkeinket az új oldalunkon, ahol az eddigieknél jóval több tartalom vár!
Czakó Dániel Gravel Shores nevű egyszemélyes projektje tagadhatatlanul az egyik legfurcsább zenei entitás a magyar undergroundban, mely név alatt - ahogy erről már korábban írtunk - a black metal felől érkezett, számos hazai zenekarból ismert énekes és dalszerző kifejezetten popzenei hangszerelésű és formátumú szerzeményei látnak napvilágot. Ez persze elsőre elég meredeken hangzik, de akik elég bátrak ahhoz, hogy tegyenek egy próbát a most megjelent, Akvamarin című debütalbummal, könnyen lehet, hogy kellemes meglepetésben részesülnek. A folytatásban a teljes anyag meghallgatható - dalról dalra!
Általában a lemezről
Ahhoz, hogy Gravel Shores névvel, énekesként folytassam, és elkészüljön az Akvamarin lemez, nagy út vezetett. Felbomlott a rövid életű La Ment zenekar, az ottani ötleteket nem akartam veszni hagyni. De egyre-másra készültek új vázlataim is, egy szobában, egyszerű akusztikus gitárral. Valamiféle elégedetlenség vezetett, hogy a rádiós popzenék nem azt hirdetik, nem arról szólnak, amiről szerintem kellene. Ezt követte 5 év tanulással és újdonságokkal teli munka, amiről úgy érzem, megérte. Mert amit mondani szeretnék a dalokkal az embereknek, az így szólalhat meg, ezekbe a hangokba csomagolva.
Ez lett a nyitány, mert így hamar kiderül a lényeg, miféle zenéket tartogathat a lemez. Ami a tartalmát illeti, abból indultam ki, ahogy a legkorábbi emlékeink az évek múlásával átalakulnak, új értelmet kapnak.
Régi dal, még a La Ment-ben íródott, amit így gyakorlatilag szólóban folytatok. Egy korai akusztikus változatát 2014-ben egy müncheni temetőben vettük fel – hát ha valami, akkor az igazán emlékezetes volt.
Videoklipként már megjelent külön. A tél mindig fontos helyen volt körülöttem, már jóval a “metálos” fiatalkorom előtt is. Nagy lelkesedéssel vagyok iránta, hogy a dalszövegekkel egy másik világot próbálhatok megidézni.
A tél mellett a tenger a lemez másik főtémája. Ebben a környezetben szólal meg a Grains, amolyan fantázia egy istenségről, aki végre testet ölt, hogy a tévelygő tömegeket kivezesse innen.
Az album legnagyobb része akusztikus gitáron íródott, a fagyos-jeges elektronikus hangszerelés később történt. Az egész Akvamarin lemez elkészülte egy hosszabb időt ölelt fel. Közben meglepetve vettem észre, hogy divatba jött a 80-as évekből a “synthwave” irány - leginkább arra emlékeztet ez a dal.
A Return to Clear teljesen északi jelenet, afféle belső vívódás, keresés. Közel áll hozzám a végletekig dallamos könnyű műfaj, de Gravel Shores-ként nem utánozni vagy rajongani vágytam a világhírű előadókat, inkább egy jó lehetőségnek érzem, hogy így megoszthatom azokat a mindenek feletti összefüggéseket, amik kinyitották a szemem.
Majdnem az itt szereplő “Open the seal of a shell decayed” sor lett a lemez címe. Én tiszta erőből vállalom a közösséget a tenger partján rothadó kagylókkal! Ami a zenét illeti, jó ezeket a szélfújás-szerű, hétmérföldesre nyúló szintetizátor-hangokat segítségül hívni a hangulat erősítésében.
Egy mondhatni kőkorszaki, még 2005-ös demófelvételnek a felismerhetetlenségig átgyúrt utódja. Nem így indult, de idő közben igazi lassú folyam lett belőle. Rengeteg vokálsávot vettünk fel rá, a végén már csak az ének marad a nagy semmiben.
Amikor eldőlt, hogy “szólóalbum” készül, ez volt az egyik első darab, amin elkezdődött a munka. Itt egy bátor kísérletezős időszak következett - készült olyan demó is, ahol irgalmatlan black metal-os jellegű ének volt végig a zenén. Van aki azóta is követeli ezt a változatot... az biztos, hogy ott sikerült elérni a túlzó fokot.
Ennek a dalszövegnek a megszületése alapjaiban határozta meg a lemezt. Emlékszem, turnézni voltunk, december végén, hajnali visszaúttal a városba. Jobb híján nézegettem, ahogy jégvirágok fagynak belül a busz ablakára. Furcsa, de egy egészen konkrét tájkép állt össze, és ebbe úgy tűnik, végérvényesen beleéltem magam.
Szerintem jól kiegészíti egymást az erős R&B dobritmus, és a már említett, végtelenített jégcsapok a szintetizátorokon. A dalszövegek nagyrésze kellemetlen, negatív benyomásokól alakult ki. Sokszor olyanok, mint a “cukorba forgatott só”. Ezeket jobb úgy hagyni, ahogy vannak, mert megvolt az ideje, hogy terápia-jelleggel megszülessenek.
Egy utazás során elhangzott gondolat adta az ötletet hozzá – ami távolról egy tájnak látszik, az szétesik, ahogy egyre közelebb érünk hozzá. Egyébként nagyra tartom az önmagából fakadó, ismétlődő dallamokat, minimál-motívumokat. Ez is egy ilyenre épül, szinte megírta magát belőle a dal.
Az élethosszig tartó várakozásról szól. Egy kis történetet tennék hozzá: a lemez írása idején kilátogattam idős rokonokhoz, és ott a kanapén egy akusztikus gitárral eljátszottam nekik a Final Revelationtt és ezt, a Time to Leave-et. Addig még nem nagyon hallottak “zenélni”, csak mindig szó volt róla. Ennek már több éve, azóta sok minden megváltozott, de úgy érzem, akkor sikerült emléket hagyni nekik ebből az egészből.
További információk a Gravel Shores Bandcamp-oldalán és Facebookján! Az album a Spotify-on is megtalálható.
