Misztikus thriller a műfaj legjobb kortárs szerzőjétől - letehetetlen, csavaros törnétet a 4MGY-trilógia megálmodójától, J.D. Barkertől.
Jack Thatch gyerekkorában találkozik először Stellával, a titokzatos, nyolcéves kislánnyal, akinek sötét haja és még sötétebb szeme van, és magányosan ül egy padon a temetőben a kedvenc könyvét szorongatva. A találkozásukból megszállottság lesz: Jacknek állandóan a lány körül forognak a gondolatai, és végül egy évvel később újra megpillantja, ugyanazon a padon a temetőben, ám Stella hamarosan ismét eltűnik.
Közben az egyik sikátorban egy férfi holttestére bukkannak. Az eset meglehetősen rejtélyes: a teste mindenhol borzalmasan megégett, viszont a ruhái épségben maradtak, ami képtelenségnek tűnik. Faustino Brier nyomozó tudja, hogy nem ez a férfi volt az első áldozat, aki így halt meg, és nem is ő lesz az utolsó. Brier azt is tudja, hogy pontosan egy év múlva kell majd keresniük a következő áldozatot, hacsak nem akadnak előbb az elkövető nyomára.
Egy kisfiú, akit mindenki csak „D” alanyként ismer, egy világtól elzárt, gondosan őrzött, sötét laboratórium mélyén várakozik, cseperedik és tanul. Senkivel nem beszélhet, és nem ér hozzá senki. Borzalmas erő lakozik benne, ezért azok, akik bezárták, sohasem fogják kiengedni.
A szereplőket elképzelhetetlen szálak kötik össze egymással.
A történet több szálon fut, amelyeket fokozatosan megismerünk. Legfőbb mesélőnk és talán a legfőbb szereplőnk is Jack, aki a történet kezdetén még csak 8 éves, Pittsburgh-ben él a nagynénjével, akivel minden év augusztus 8-án kimennek a temetőbe a fiú szüleinek a sírjához - aznap szenvedtek halálos autóbalesetet. Itt, a temetőben találkozik Jack először a vele egykorú Stellával, és aztán minden évben ugyanazon a napon, ugyanott találkoznak. Eközben brutális, kegyetlen gyilkosságok történnek ugyanezen a napon, hihetetlen módon már a hetvenes évek vége óta olyan holttesteket találnak, amelyekből teljesen hiányzik minden folyadék, összeaszottak, miközben 1-2 nappal korábban még éltek és virultak. Faustino Brier nyomozó dolgozik ezen a furcsa ügyön, minden évben összevetve minden egyes megtalált áldozatot, és útja idővel keresztezi Jack és a barátai útját is.
A test úgy nézett ki, mintha megégett volna.
A bőre száraz volt és fekete.
A férfi haja fehér volt, drótszerű és törékeny. Néhány csomó lehullott a fejéről, és könnyű szél lengette a mocskos földön heverő hajszálakat. A szeme, vagyis ami megmaradt belőle, nyitva volt. A szeme helyén száraz, sárgásfehér golyók süllyedtek a koponyájába. Üres tekintettel bámult fel rám, és kissé tátva volt a szája.
Öregnek nézett ki.
Öregebbnek, mint bárki, akit valaha láttam. Mint egy ezeréves múmia, amelyikről hiányzik a pólya.
A harmadik szálon pedig egy titkos intézményben vagyunk, ahol orvosok és katonák különleges gyerekeket tartanak fogva, pl. a titokzatos Davidet, akinek a hangját senki sem hallhatja élőben és senki nem is ér hozzá. Mi a közös Stellában, Davidben, és mi köze az egészhez Jacknek, aki időközben menthetetlenül belehabarodik a lányba? Ki és hogyan követi el a gyilkosságokat? Mindeközben pedig időről időre felbukkan egy fura és ijesztő, kegyetlen figura, aki valakinek a parancsára különféle dolgokat tesz meg. Megöl valakit, pénzt helyez el valahol, nyom nélkül betör valahová, és szinte láthatatlanul el is hagyja a helyet. Megmondom őszintén, a különleges és ijesztő képességű gyerekek helyett engem inkább tőle, a Prédikátortól rázott a hideg, nem szeretnék egy ilyen emberrel találkozni soha. Hihetetlenül szövevényes és magával ragadó könyv, amit nehéz volt letenni.
A kedvenc szálam mindazonáltal Faustino Brier nyomozó és a különös "sorozatgyilkos" utáni hajszája lett, nem véletlenül, a hasonló témájú regényeket, filmeket, sorozatokat szeretem a legjobban. Külön öröm, hogy Barker következő egyedüli regénye, amit talán 2021 karácsonyára kihoz az Agave is, egy sorozatgyilkos utáni különös hajszáról fog szólni (addig érkezik még egy közös regénye James Pattersonnal. Megmondom őszintén, bár őt a szakma nagy öregjeként tartják számon, igazán kiemelkedőt én még nem olvastam tőle, egy középszerű, de nem rossz krimiíró számomra. Hangsúlyoznám, hogy ez csak az én véleményem, és közel sem olvastam eddig a teljes életművét, rengeteg regénye van. Ettől függetlenül azért várom azt is.)
Barker megcsinálta. Ismét. Vannak azok az emberek, akik szerint nem lehet újat mondani sem filmekben, sem könyvekben, sem játékokban, sem semmiben, mert már minden történetet elmeséltek, mindent létrehoztak, minden mai csak a sok régi új változata, ötvözete. Az tény, hogy minél több könyvet olvas, minél több filmet néz, minél több játékkal játszik az ember, annál nehezebb “lenyűgözni”. Nem azért, mert az újabbak nem annyira jók, mint a régebbiek, amikkel megszerette az egészet, legyen szó műfajról vagy bármiről. Hanem azért, mert ezerféle írói stílussal, ezerféle történettel, és igen, a műfaji klisékkel is találkozott már, egyre kevesebb hat az újdonság erejével.
– Oké. És mit nem csinálsz, amíg nem vagyok itthon?
– Nem nyitom ki az ajtót.
– Csak a pizzafutárnak.
– Csak a pizzafutárnak.
– És ha a pizzafutár egy baltás gyilkos, aki apró darabokra akar vágni?
– Hát akkor ne adj neki borravalót!
Nos, én modern krimi tekintetében rengeteg könyvet elolvastam már, egyik kedvenc műfajom, és persze az egyik első kötet, amit személy szerint a “modern krimi” alműfajba sorolok, és amit idestova 15 éve olvastam el, mai napig nagy kedvencem, noha pontosan látom, hogy még az adott szerző könyvei között sem a legjobb, és számtalan nagyon jót olvastam azóta. De mégis az volt az első, ami belerántott a könyvek ezen szegletébe, ezért jó szívvel gondolok rá. Amikor azonban szembejött az addig ismeretlen J.D. Barker és a 4MGY trilógia, az első kötet elején tudtam, hogy ez, ez valami nagy dobás lesz. Vagy nagyon elrontja. Majd kiderül. Szerencsére utóbbi lett, és az utolsó kötet végére - némi túlzással - kijelentettem, hogy ez minden idők legjobb krimi-thrillere. Pont. Ennek fényében vártam a további könyveit, izgalommal vegyes félelemmel, hogy vajon ismét megugorja-e azt a szintet, ismét valami jót hoz létre, valami különlegeset mesél el, vagy másodjára nem sikerül? (Oké, harmadjára, ha a Dracult is nézzük, de az nem csak az ő műve.)
J. D. Barker elmondása alapján a 4MGY írása közben is sokszor eltolta magától a gépet, és csak bámult maga elé, hogy basszus, ez tényleg az ő fejéből pattant ki? Kellett némi szünet néha a sok kegyetlenség és a csavaros, beteg thriller írása közben, és ahogy befejezte, szinte "kitört" belőle Jack Thatch, aki el akarta mondani a történetét. Eleinte csak lazításként kezdte el írni és úgy is fogta ezt fel, de a történet egyre nagyobbra és nagyobbra duzzadt. Hát ha csak úgy lazításként ilyen könyveket tud írni... szeretnék én is ilyeneket megírni csak úgy, pihenésképpen. :)
(Amikor az ember megpróbál valamiféle képet csinálni a könyvről, de van egy kíváncsi cicája is... illetve kettő, de a másik épp alszik, és lusta ilyenért felkelni, mint egy kép megzavarása)
És igen, hozta azt a szintet ez a könyv is, amit a 4MGY, noha más egy kicsit. A szíve helyén sötétség egy letehetetlen, izgalmas misztikus thriller, egy alaposan kidolgozott mű, ahol az emberi jóság és gonoszság igazi modern, 21. századi formában van bemutatva, az esendőség és a hitelesség pályáin botladozva, ahol semmi sem eredendően jó, semmi sem eredendően gonosz, és mindennek több árnyalata, vetülete és nézőpontja van.
Két fiatal története ez, egy szerelmi dráma, vegyítve különleges, misztikus képességekkel, gyilkosságokkal, nyomozással, halállal. Ahol kiderül, hogy semmi sem olyan egyszerű, mint hisszük és tudjuk, és a háttérben olyan dolgok, olyan erők mozognak, amelyekkel nem szeretnénk találkozni. Jack akaratán kívül, mintegy véletlenül került ebbe a körforgásba, ebbe a világba, és olyan dolgokat látott, olyan dolgokba keveredett, amiről egyszerűnek gondolt életében álmodni sem mert. De vajon tényleg olyan egyszerű az ő élete is? A szülei egyszerű közlekedési balesetben haltak meg? Ez a kérdés már az első lapoktól motoszkált bennem, aztán idővel megtudtam a választ erre is…
Vannak, akik egy erdőben is úgy érzik, hogy csapdába estek, mások viszont egy börtöncella falai között is szabadságra lelnek.
Szerteágazó és izgalmas könyv, és ha Barker valóban úgy írta meg, ahogy a végén megosztotta ezt velünk, akkor le a kalappal, valódi zseni! Barker ugyanis állítása szerint nem ír és nem használ egyáltalán semmiféle vázlatot. Hogy vázlat nélkül hogyan tud egy ennyire szövevényes, sok szálon futó történetet megírni, rejtély előttem. És mit tudna írni akkor, ha írna is vázlatot??
Menthetetlenül a kedvenc íróim között landolt.
A szerző 1971-ben született, a Fort Lauderdale-i Művészeti Intézetben szerzett üzleti diplomát. Az 1990-es években sokáig a 25th Parallel című magazin munkatársa volt. Popkulturális témában írt cikkeket, és együtt dolgozott Brian Hugh Warnerrel, aki később Marilyn Mansonként vált híressé. Több novellája is megjelent a 90-es években, főleg a horror műfajában alkotott. Sokáig szellemíróként dolgozott, Forsaken című első regényét 2014-ben adták ki. A kötet meglepő sikert aratott, és jelölték a Bram Stoker-díjra is, ráadásul a Stoker család felkereste őt, hogy segítsen Dacre Stokernek megírni a Drakula hivatalos előzményregényét. Közben Barker saját sorozatba is kezdett: A negyedik majomban az utóbbi évek egyik legeredetibb sorozatgyilkosát teremtette meg, akit a rendőrség üldöz. A kötet jogait számos országba eladták, opciózták filmre és televíziós sorozatra egyaránt, ráadásul Az ötödik áldozat és A hatodik éjszaka című kötettel trilógiává bővült.
A történet Bosnyák Edit tolmácsolásában, az Agave Kiadó gondozásában jutott el a magyar olvasókhoz. Bosnyák Edit nevéhez számtalan jó könyv fordítása fűződik, többek között a szerző 4MGY trilógiája, Samantha Downing könyve, vagy épp a Rénszarvas-hegy egy-egy novellája, ezek mind nagy kedvencekké váltak. :)
Köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek csapatának! A kötet a borítóra kattintva elérhető kedvezményes áron.
De ki a hatodik elvetemült gyerek?
Kövess minket Facebookon!
