"Látom apámat azzal az ásóval..."

2019. november 11. 00:06 - Arthur Arthurus

Könyvajánló - Harlan Coben: Az erdő

Egy igazi hátborzongató, csavaros krimi a műfaj egyik nagyjától, Harlan Cobentől. Meggondolod, kimenj-e az erdőbe...24075563634_a92871781f_b.jpg

Az úgy volt, hogy pakolásztam a könyveimet (már megint), mert nem fértek el a polcokon (még mindig), és mint tudjuk, az őszi-téli időszak szörnyű hatással van a polcokra: képes rettenetesen megtölteni őket. Így akadt a kezembe hétvégén egy régi könyvem, méghozzá Harlan Cobentől Az erdő. Emlékszem, még középiskolás voltam, olyan 16-17 lehettem, amikor az emeleti folyosón, amiről bátyám és az én szobám nyílt, egy szekrényen észrevettem egy könyvet, Az ördög játszótere a címe, és Harlan Coben írta. Mindig is sok könyv volt a házban, de többségében régebbiek, az újak közül meg anyum vásárolta a Nora Roberts és Danielle Steele könyveket - én egyiket sem szerettem. Addigra a házi könyvtár engem érdeklő részén már átrágtam magam, a könyvtári tagság sosem vonzott, ezért összegyűjtögetett zsebpénzekből meg diákmunkából álltam az olvasási késztetésem kielégítését, halomra olvastam akkoriban a régi klasszikusokat, Stendhal nagy kedvenc volt, meg Hugo, Tolsztoj... A kortárs szórakoztató irodalomból nem tudtam, mi a jó, akkor még nem volt moly, nem voltak könyves közösségi oldalak meg könyves baráti társaság...

– „Nagy hibát követ el az, aki úgy gyárt elméleteket, hogy nincs az összes adat a birtokában – mert olyankor nem az elméletét alakítja a tényekhez, hanem a tényeket az elméletéhez.”

Aztán kínzó olvasmányhiány alatt levettem a folyosói polcról - bátyám utólagos engedélyével - Az ördög játszóterét. Annyira jó volt, annyira tetszett az ötletes csavarossága, a "valódi krimisége" - gyanítom nincs ilyen kifejezés, de nem baj, most már van :) -, hogy rögtön kedvenccé vált. Agatha Christie-t meg a többi hasonló klasszikus krimiszerzőt olvastam előtte, és nem tetszettek. Filmben nagyon bírom ezeket, de könyvben valahogy nem. Egy hétvége alatt kivégeztem, és megkérdeztem aztán bátyámat, amikor legközelebb találkoztunk, hogy van-e még esetleg könyve a szerzőtől. Akkor nem volt, de pár hónappal később megvette ezt a könyvet. Talán az újdonság varázsa miatt, de kicsivel jobban tetszett, amit először olvastam, de ez is a legjobb krimik között van. 

Szóval a hétvégén ez a könyv ismét a kezembe akadt. És beleolvastam. Aztán le sem tettem... pedig egy csomó új kötet vár a polcomon, de egyszerűen muszáj volt újraolvasnom, ha már.

Egy per arról szól, hogy két elbeszélő küzd a nézők figyelméért. A cél az, hogy hitelessé tegyed a főszereplődet. A hitelesség sokkal fontosabb, mint az ártatlanság.

Paul Copeland ügyészként dolgozik, de a mai napig nem tudta kiheverni nővére eltűnését. 20 évvel korábban egy nyári táborból eltűnt egy éjjel négy fiatal: kettőt elvágott torokkal találtak nem messze, ám Gil, és Paul nővére, Camille sosem került elő sem élve, sem holtan. A kissé fásult férfi munkája során egy holttestbe botlik, a meggyilkolt férfi pedig meggyőződése szerint nem más, mint az a fiú, akinek húsz évvel korábban Camille-lel együtt veszett nyoma. Innentől nincs megállás, Copeland tudni akarja az igazságot, és reméli, hogy nővére mégis él valahol. De valaki nem akarja, hogy a múlt titkai feltárásra kerüljenek...

lyon-quais-polar-harlan-coben-c-hacquard-et-loison_opale_leemage.jpg

Kemény, megrázó, csavaros, ötletes krimi, egy valódi Coben-regény, sok szálon futó, gyors és humoros megjegyzésekkel tarkított mű, amiben a család rendkívül fontos szerepet kap, ahogy a családi titkok is. Valahogy olyan érzésem van a régi (számomra régi, amiket elsőnek olvastam) Coben-könyveknél, hogy az újak... nem rosszabbak, mert nem azok, hanem... nem is tudom, van egy alap elvárásom a sok jó könyv miatt, amit olvastam tőle, és az újabbak ha ezt az elvárást elérik, az az alap, és akkor olvastam megint egy jó könyvet, de nem kiemelkedőt. Míg ezek számomra kiemelkedőbbek. Ugyanígy vagyok Jeffrey Archerrel is, mindketten közel azonos színvonalon - már saját magukhoz képest - dolgoznak, és így az újabb könyveik egyre kevésbé és kevésbé nyűgöznek le, mert az lesz az alap elvárás tőlük. Remélem, érthető, mire akarok célozni :) Ezért - a szemét, troll, nosztalgiázni imádó idióta agyunk miatt - jó érzés régi kedvenceket újraolvasni. Számtalanszor felmerül bennem a kérdés, hogy vajon a kedvenc könyveim hogyan alakulnának, ha ugyanazon szerzőktől egész más sorrendben olvastam volna őket? Szerintem egészen máshogy.

– Mindenkinek vannak titkai. Mindenki követ el hibákat, vétségeket. Csak vannak olyanok, akiknek ezt sikerül eltitkolniuk

Ez a könyv az, aminek az olvasása közben óhatatlanul is gyártunk teóriákat a történtekre vonatkozóan, és ez a könyv az, ami még az utolsó fél oldalon is keresztülhúzza a számításainkat. Sokszor gondolkodtam már ezen, és arra jutottam, hogy talán csavaros és igazán jó krimiket írni a legnehezebb, ott mindennek klappolnia kell, a csavarok nem fordíthatják ki annyira a történetet, hogy logikátlanságok legyenek benne, de mégis tökéletesen meglepőnek kell lenniük. Harlan Coben pedig igazi mestere az ilyen regényeknek!

A kötet tudomásom szerint 2009-ben jelent meg utoljára magyarul, a Kelly Kiadó gondozásában, és kereskedelmi forgalomban nem kapható. Magánkézből és antikváriumokból esetleg be lehet szerezni.

Kövess minket Facebookon!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpara.blog.hu/api/trackback/id/tr115300174

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása