December elsején is kinyílt a hírességek postaládája a Mozsár Műhelyben, ezen az előadáson csatlakozott először a Beszélő levelek csapatához Wunderlich József, aki többek között Beethoven egyik írását olvasta fel a közönségnek. A Kultúrjunkie Blog az előadássorozat különlegességéről és a kézzel írott levelek szépségéről kérdezte a színészt. Mit gondolsz, mi teszi izgalmassá a kézzel írt leveleket a mai, internetes beszélgetések által uralt világban? Wunderlich József: Érdekes, mert pont nemrég fogalmaztam meg magamnak egy másik interjú kapcsán, hogy milyen ritkán látok szép kézírást. Belegondoltam, hogy utoljára az egyetemi évek alatt használtam füzetet, sőt, még szövegkönyvekbe is nagyon sokat jegyzetelgettem. De pár éve, ha az aláírásomon kívül bármi mást kézzel kell írni, az borzasztóan furcsa érzés. Ma már tényleg mindent számítógépen gyűjtünk. Hogy mi lehet ebben az érdekes most? Én például mindig csodálattal figyeltem anyukám és apukám kézírását, a betűket, amiket használnak – ennél is furcsább, amikor a nagyszüleim levelezéseit találom meg, hiszen már a papírnak is színe - szaga van. Úgy gondolom, ezek különleges dolgok, sok mindent elárul egy emberről a kézírása. Az enyém például nagyon debil, híres vagyok erről. (nevet)

Mit gondolsz, mit árul el rólad a kézírásod?
Wunderlich József: Azt biztosan, hogy nem sokat foglalkozom a külalakkal, a külső nem érdekel. Nyitott vagyok, amiben viszont van egyfajta szétszórtság is, nehezen szedem össze, hogy éppen mi a fontos, melyik gondolatnak, vagy érzésnek kellene előtérbe kerülnie. Sok minden kavarog bennem, gyakran nehezemre esik rendet rakni köztük, ez látszik az írásomon is.A Beszélő levelekről azt olvashatjuk, hogy minden alkalom különleges és megismételhetetlen. Szerinted mi volt ennek az estének a sajátossága?
Wunderlich József: Nekem nagyon tetszik, hogy nem tolakodóan mutatjuk be, hogy valakinek mi a rejtett énje, személyisége - finoman vannak elrejtve ezekben az írásokban. Például az általam felolvasott levélben Beethovennek is kirajzolódik az a titkolt oldala, hogy mennyire szeretett volna megfelelni a társadalomnak, a közéleti szerepléseknek. Úgy gondolom, hogy nem csak azért zavarta őt, hogy elkezdett megsüketülni, mert nem hall, hanem szenvedett és szorongott attól, hogy nem fogják megérteni. Szeretünk úgy gondolni Beethovenre, mint aki elzárkózott a világtól, elvonult és remeteként élt. De nem azért, mert neki ehhez kedve volt, hanem félt attól, hogy megvetik, azt mondják róla, hogy gyűlöli az embereket és a társadalmat - holott csak nem merte elárulni, hogy nem hall. Szerintem ez elképesztően furcsa dolog, hogy egy ilyen híres és elismert személy nem merte bevallani a betegségét.

Mi az általad felolvasott Beethoven levél története?
Wunderlich József: Ezt a levelet a két testvérének címezte, azt szerette volna, hogyha csak halála után jutnak hozzá, egyfajta végrendelkezésnek tekinthető a részéről. Tehát még nekik sem merte elmondani, hogy kezdte elveszíteni a hallását. Ez valahol hiúsági kérdés is, hiszen mégiscsak egy zeneszerzőről beszélünk. Azt gondolnánk, hogy ez a levél tragikus, sőt Beethoven sorsa is, közben az apró, finom személyiségjegyei is megjelennek benne. Nekünk éppen az a feladatunk a felolvasással, hogy ezeket megmutassuk, kidomborítsuk. Azt gondolom, így jobban beleszivárog az emberek szívébe, a fejébe és azzal a furcsa tudással és jó érzéssel mennek haza, hogy még Beethoven is egy ilyen furcsa, gyarló, önbizalomhiányos személyiség volt.Közösen, a személyiségedhez passzolva választottátok ki ezt a levelet?
Wunderlich József: Nem vettem részt a kiválasztásban, de érzek némi hasonlóságot a karakterével. Zenész voltam, írok is néha dalokat és egy kicsit én is elveszítettem ezt a pályát. Régen hegedültem, a kezem pedig egyszer csak megsérült, így évekig attól szorongtam, hogyan mondjam el az ismerőseimnek, barátaimnak, hogy mégsem lesz belőlem hegedűművész, mert tönkrement a kezem (hiszen mindenki tudta, hogy éppen felvételiztem volna az akadémiára és országos versenyeken jó helyezéseket értem el). Még nekem is nehéz volt ezt kifelé kommunikálni, pedig ez nem olyan hatalmas dolog, mint az, hogy valaki megsüketül. Tehát találtam finom párhuzamokat a történetében.

A zene egyébként egyre nagyobb szerepet játszik az életedben, hiszen A GRUND – vígszínházi fiúzenekar sok fellépéssel büszkélkedhet és júliusban elindítottad a saját Youtube csatornádat is, WunderlicH Home.studio néven. Milyen terveid vannak ezzel? Egyelőre csak örömzene projekt?
Wunderlich József: Igen, egyelőre még csak magamat szórakoztatom vele. Ez elsősorban most egy kis hiánypótlás, hogy most ismerkedek a zenének ezzel az oldalával is. Kísérletezgetek: igazából olyan vagyok ezzel tényleg egy kicsit, mint egy kémiatanár, aki az egyetemen nem tudta magát kiélni ezért beszökik a suliban a szertárba.Ha Neked kellene kiválasztanod, melyik híresség levelezésébe olvasnál bele, kié lenne az és miért?Wunderlich József: Kamasz koromban például a kezembe került egy Mozart breviárium, amit végigolvastam. Már akkor is érdekesnek találtam, az emberek nem gondolnák róla, hogy ilyeneket írogatott (néha akár egészen trágár dolgokat is) - az ilyesmi mindig izgalmas. Egyébként, hogyha lenne olyan kézirat, ami Jézustól származik, azt biztosan elolvasnám. Mit írhatott levélben mondjuk az édesanyjának, Szűz Máriának? Én inkább a mitikusabb dolgokra lennék kíváncsi, de ami legjobban érdekelne, azok az ókori kották. Az akkori görög színház már zenés volt, és ha jól tudom, akkor csak kósza feljegyzések és pár iromány maradt az akkori hangszerekről. Zenészként kíváncsi lennék rá, akkor hogyan jegyezték le ezeket a kottákat, mi volt a módja. Egyáltalán leírták ezeket, vagy csak volt egy zenész, aki tudta azt a 3-4 akkordot és az alapján megtanulták? Nem tudom, hogy működött ez akkoriban, de erről szívesen olvasnék.

Milyen színházi bemutatókra készülsz az idei évadban?
Wunderlich József: Január 3-án lesz az olvasópróbánk Horváth Csabával, Brecht „Baal” című darabját fogjuk csinálni a Pesti Színházban, én játszom Baal-t. Nagyon izgalmasnak tűnik a dolog már az előkészületek alapján is, borzasztóan várom - a bemutatót februárban tartjuk.

Fotók: Horváth Rea

(Kövessetek minket Facebook oldalunkon, illetve Instagram profilunkon is, ahol extra tartalmakkal várunk benneteket.)