La Llorona egyike a régi rémmeséknek, amivel a gyerekeket ijesztegették lefekvés előtt. A legenda úgy szól, hogy Mexikóban egy nő szemtanúja volt annak, hogy szerelme hűtlen volt hozzá, minek következtében vízbe fojtotta két gyermeküket, hiszen a férje őket szerette a világon legjobban. Mikor rádöbbent, hogy milyen szörnyűséget követett el, a saját életének is véget vetett, mert nem tudta feldolgozni az esetet. A legenda szerint a szelleme azóta is elkóborolt, egyedül lévő gyerekekre vadászik, igyekezve minél többet elragadni közülük. A ’70-es évek Los Angeles-ében aztán a szociális munkás Anna (Linda Cardelleni) kénytelen rádöbbeni, hogy a mendemonda valójában létezik, s a két gyerekét vette célba.

A gyászoló asszony átka James Wan para-univerzumának hatodik darabja: korábban kijött már két Démonok között film (mindkettő remek), két Annabelle (az első csapnivaló, a folytatása meglepően igényes) és egy Apáca (korrekt, de hangulatos iparosmunka) is. Sajnos azonban rossz hírt kell közöljek, a rémuniverzum legújabb felvonása ugyanis nagyon, de nagyon nem sikerült jól. Pedig kifejezetten sok lehetőség lett volna benne.

A ’70-es évek Amerikája hangulati szempontból rendkívül sok lehetőséget rejtett volna magában, egy horror esetében pedig nálam piszkosul sokat számít az atmoszféra. Ennek ellenére ezzel az adódó lehetőséggel nem éltek, hisz ha például az egyik jelenetben a háttérben nem korabeli autók lettek volna, akkor simán elhittem volna, hogy napjainkban játszódik. De ami még ennél is borzasztóbb, hogy A gyászoló asszony átka horrorelemek szempontjából sem teljesít jól.

Miért is volt nagyon szuper a két Démonok között, valamint a második Annabelle? Hát azért, mert igazán para hangulatuk volt és nem vették félvállról a dolgukat, végig nyugtalanító, tényleg ijesztő és hatásos jelenetek követték egymást. Hát azt sajnos felejtsük is el itt, de gyorsan. Eme film nem áll másból, mint jumpscare-ekből. A gond az, hogy még ezek sem működnek, előre lehet sejteni, hogy nagyjából minden tizedik percben érkezik egy.

Gyakorlatilag már érezni tudtam, hogy mikor érkezik a következő, így nem is tudtak felkavarni vagy legalább egy kicsit kihozni a komfortzónámból. Kimerülnek annyiban, hogy a rémség a karakterek elé ugrik valamilyen égtáj irányából. Ennyi, tényleg semmivel sem több. Ez pedig elkeserítő, hisz gyakorlatilag lement úgy másfél óra, hogy egyszer sem ijedtem meg vagy borzongtam.

Hát, ez nem éppen a legjobb horrorok ismertetőjegye, ugye? A műfaj kedvelői szerintem itt semmi érdekeset nem fognak találni, már persze ha nem bírják túlzottan a bazári, mit sem érő jumpscare jeleneteket. De azok is olyan szánalmasak, hogy a nézőnek szinte minden életkedve elmegy tőle. Ezek után számomra ez a film nagyjából értéktelen volt számomra, mint horror. Az meg pedig már végképp idegesítő, hogy a nagy és gonosz rémség cseppet sem félelmetes, inkább csak igénytelen. Mint egy black metal fanatikus, aki elázott az esőben, s ezért dúl-fúl. Nevetséges.

A szereplők elég sablonosak, de legalább a főhősnőt egy kicsit kedvelhetővé tudták tenni. Számomra szimpatikus volt, de sajnos a jellemét eléggé nem bontották ki. Legalább most nem idegesítő-sikítozó tinik vannak a középpontban, az is valami. A film egyébként a The Conjuring-univerzumba egy visszatérő karakter révén tartozik bele, őt legalább jó volt újra látni. Valamint utalnak az egyik korábbi filmre, de nagyjából ennyi.

A készítők köszönjék meg szépen Linda Cardellni-nek, hogy aláírt a filmre, hisz alakítása számomra a nézhetetlen kategóriától mentette meg azt. Tehetséges színésznő ő, ennél jobb alkotásokba való, de legalább munkája jó volt, ahogy év elején a Zöld könyvben is. Feltűnik még Raymond Cruz is ( ő a Better Call Saul-ból lehet sokunk számára ismerős): ő sem volt rossz, de azért túl nagyot sem nyújtott. A visszatérő karakterről én most jótékonyan hallgatok, így az őt játszó színészről is: maradjon meglepetés, biztos vannak akik még nem tudják.

Összegezve, A gyászoló asszony átka sajnos egy borzalmasan rossz és igénytelen alkotás. Horror mivolta pár, hangosan az arcba tolt, tolakodó jumpscare-ben kimerül, egyébként meg atmoszférája nincs, ahogy stílusa sem. Hiába R korhatárú, attól még bátortalan, nem mer kockáztatni, ahogy borzongatni sem, így a recept nem működik. Linda Cardellini megbízható játéka megmenti a nézhetetlen szinttől, de ettől még egy kész katasztrófa sajnos. Az első Annabelle óta nem jött ki a rémuniverzumban ilyen gyenge és szánalmas mozi. Most mondanám, hogy majd a The Conjuring 3, de ahogyan ezt, úgy azt is Michael Chaves rendezi. Lehet, hogy itt az ideje elkezdeni félni? Ha már ezen a borzasztó filmen úgysem sikerült egy pillanat erejéig se…

Értékelés:35%

Kedveld az oldalt a Facebookon is!