Merjél – kicsit álmodni!

– Interjú Szilasi Lászlóval, a specializáció Kreatív írás kurzusának vezetőjével

szisi.jpg 

  Interjúsorozatunk második részében megtudhatjátok, miket tanulhattok a specializáción magáról az írásról, írástechnikáról egy gyakorló szépírótól. Szilasi László, a Magyar Irodalmi Tanszék oktatója mesél arról, hogyan jött egyáltalán a szakirány ötlete, mi történik az általa tartott Kreatív írás szemináriumon, és arról, hogy álmodni szabad és kell. Amúgy is, de kreatívosként főleg.

- A Kreatív írás specializáció első évfolyama 2018-ban indult, maga az ötlet azonban régebbi. A Kreatív írás nevű kurzus például már a szakirány előtt is létezett. Mikor és hogyan fogalmazódott meg Bennetek, hogy jó volna egy specializációt is indítani?

- Kreatív írás kurzus a 2010-es évek elején indult meg az Alkalmazott irodalomtudomány képzés részeként. A szemináriumok közül ez volt az egyik, s mint ilyen, meglepően nagy hallgatói érdeklődést hívott elő. A félévek felolvasással zárultak, elhangzottak a szemeszter közben létrejött szövegek, előtte a felolvasókat megkínáltam egy kevés vajdasági pálinkával – jó események voltak. Szilágyi tanárnővel gondolkodtunk a dologról, kidolgoztuk (no, jó: valaki – alighanem éppen ő – kidolgozta) a profilt, a mindenféle egyetemi fórumok megadták az engedélyt, és mi azóta is szorgosak és boldogok vagyunk.

- Hogy zajlik egy átlagos szeminárium? Milyen feladatokat kapnak a diákok?

- A Kreatív írás szeminárium valójában egy workshop-foglalkozás. A foglalkozások (mint a világon szinte minden) három részből állnak: 1. olvasmányélményeink megbeszélése; 2. a két oldalas heti napló felolvasása és megbeszélése (Times New Roman betűtípus, kettes sorköz); 3. a négy oldalas elbeszélés, avagy elbi, netán elbike felolvasása és megbeszélése (Times New Roman betűtípus, kettes sorköz, a mottó és kiindulópont egy ellesett mondat, van címe is). A szövegeket én olvasom föl, hogy azonnal beleszólhassak, de mindenkinek hozzá kell szólnia, hiszen a helyesen írás módszertana voltaképpen – taníthatatlan.

- Ha valaki író szeretne lenni, milyen eszközöket nyújt a kurzus a fejlődéséhez?

- A kreatív írás módszerének taníthatatlansága azt jelenti, hogy maga a szemináriumvezető aligha képes mindent megtanítani a hallgatóknak. A kreatív írás mégis tanítandó – az olvasás, a szabályok megismerése és az utánzás [imitatio] által. (Zsákban táncolunk – de legalább legyen jó nagy az a zsák!) Ha pedig egy tankönyvben azt is meg szeretnénk tanítani, hogy mi, mint kis közösség, mit is gondolunk frissiben az írásról, akkor az órák után kellene jegyzetelnünk. Le kellene írnunk a legfontosabb tanulságokat. Ezt néha megteszem, néha nem.

- Milyen tapasztalatokat, milyen meglepetéseket hozott a képzés első két éve?

- Mondom: szorgos vagyok és boldog. A csoportokat érdekli a munka, lelkesen készítik el a feladataikat, hallgatnak a véleményekre, olvasnak és újraolvasnak, írnak és újraírnak, mindent összevetve több esélyünk van a tutoriális képzésre. Ha az egyetem az oktatók és a hallgatók univerzitása, akkor ez itt maga az egyetem. Öröm bejárnom ezekre az órákra. A legnagyobb meglepetés pedig számomra az, hogy a Jóisten egészen különös helyekre és emberekbe tudja elhelyezni a vadállati erejű prózaírói tehetséget. Jó volna, ha lenne MA-képzésünk is. A DLA-t (Doctor Liberalium Artium) meg odaadnánk mindazoknak, akik képesek megírni egy (keresem a jelzőt) faszagányos regényművet.

- Írói szemmel kinek ajánlanád leginkább a specializációt?

Undorítóan régi poénom szerint az SZTE BTK Kreatív írás képzése háromféle foglalkozásra készít fel: 1. Orbán Viktor miniszterelnök beszédírója stadionok megnyitóbeszédéhez; 2. folyóiratok és könyvkiadók szerkesztője; 3. Oscar- és Nobel-díjas prózaírók. Szerintem a harmadik csoport jár a legjobban. Bár az is igaz, hogy merjél – kicsit álmodni!

 

Készítette:

Holecska Tünde

szenior kreatívos