Hány igaz barátod van? Neeem, ne kezd el sorolni! Csukd be a szemed, végy egy mély levegőt, fújd ki, és mondd ki annak a nevét, aki először az eszedbe jut. Gördüljön le egy könnycsepp az arcodon, de azt Te döntsd el, hogy azért, mert eszedbe jutott a legőrültebb este, amikor könnyesre röhögtétek magatokat, vagy azért mert széttépte a fájdalom a szívedet, mert olyan kevés igaz barátod van, vagy a legszomorúbb, hogy nincs is…

Legyünk realisták optimisták, maradjunk annyiban, hogy mindenkinek van egy igaz barátja, akiről mindig eszébe jut egy-egy sztori. Most elmosolyodtál, mert beugrott a legutóbbi őrült jó buli, vagy épp elöntötte a szívedet a melegség, hiszen, azon az éjjelen, amikor sírva hívtad a barátnődet, Ő csak annyit mondott, hogy várj, főzök egy kávét, és átmegyek hozzád. Hmm?

Egy igaz baráthoz csak átcsöngetsz, ledőlsz a kanapéjára, mert meg szeretnéd húzni magad egy délutánra, mivel eleged van a sok tanulásból, a családodból, férjedből, mert nem képes rendet rakni maga után. És ez alatt a délután alatt miről beszélgettek? Teljesen felesleges dolgokról; mint például, ha a fa törzse sötétbarna, a levele miért lesz zöld, vagy a tükör igazából milyen színű, a ragasztó miért nem ragad bele az üvegébe? Általában úgyis röhögésbe fullad a beszélgetés, de a lényege nagyon egyszerű: elfelejtkezel a gondjaidról, a fájdalmaidról, hogy valamit rosszul csináltál, rossz döntést hoztál, nem arra gondoltál, mégis rosszul mondtad ki… Az igaz barát pedig mit csinál? Ápolja a lelked, mint egy ázott kiskutyát, akit most talált a verandáján. Hoz egy törölközőt, megtörli vele a testét, a mancsait, a hátát, végül a buksiját, miközben olyan közkeletű baromságokat mondd, hogy most már minden rendben lesz, nem fogsz megfázni, majd én gondodat viselem. Ugye? Tisztára olyanok vagyunk, mint az ázott kutyák. Megérezzük a csapzott illatunkat, de a befogadó gazdi jelölt puha törölközője felszívja magába a nedvességet. Mert nem vágyunk másra. Csak egy ölelésre, egy kiadós beszélgetésre, hogy lerakjuk a szívünk terheit egy szőnyegre, és hátat fordíthassunk neki.

Oviban vagy általános iskolában minden szünetben boldogan rohantunk a legjobb barátunkhoz, miközben lobogott a hajunk, a kikötölődzött cipőfűzővel már nem is törődve, és baromi nagy volt rá az esély, hogy el is vágódunk, mégsem érdekelt minket, hiszen csak azt akartuk, hogy minél előbb odaérjünk Ő hozzá. Milyen gyakran vágtuk rá, hogy Te vagy a legjobb barátom, vagy nyújtottuk begörbítve a kisujjunkat egy-egy színtiszta mosoly kíséretében? Hol van ez most felnőtt fejjel? Elmondjam? Valahol egy kukában összezsugorodva. Manapság lehajtott fejjel kullogunk az utcán, ha ismerőst látunk, azon imádkozunk, hogy ne ismerjen fel, mert nincs kedved beszélni vele. A volt legjobb barátaidra sem szívesen gondolsz, hiszen milyen barát az, aki ellopta a szerelmedet? Mi, felnőttek, nem kötünk egykönnyen barátságot. Miért? Mert csalódtunk, hisztizünk, bezárkózunk, és nem adjuk oda egykönnyen a szívünket. Ahogy haladunk előre, megfontoltabbak leszünk, a barátaink száma csökken, egyre nő a barátokat nélkülözők aránya. Legutóbbi statisztika szerint (2017), minden negyedik magyar felnőttnek:

- nem volt egyetlen barátja sem
- 4% - akiknek tíznél több barátja van
- 64% - 1 - 4 baráttal rendelkeznek

Érdekességek:

- amíg a férfiaknak több barátja van átlagosan, addig a nőknek kevesebb,
- régebben a nők közelebbi kapcsolatot a rokonokkal kívántak fenntartani, így a családon kívüli kapcsolatokat kevésbé tartották fontosnak (Chodorow 1978).

Csakhogy itt tapossunk bele a szövegbe, mert napjainkra megszűnni látszik, a nők is előnybe részesítik a családon kívüli kapcsolataikat, valamint a férfiak és a nők átlagos barátszáma is közelít egymáshoz, ennek ellenére miért jött ki egy olyan statisztika, hogy alig van a felnőtteknek igaz barátjuk? Hol rontjuk el? Hogy mennek tönkre barátságok?

Gondold végig te is, hol van a legjobb barátod, és hívd fel! Írj neki, kezdeményezz videó hívást, és mondd el neki, hogy mennyire hiányzik!

De ha mindez nem lenne elég, olvasd el ezt a rövid mesét Tőlem:

Leszel a barátom?

Panka ma reggel a piros pöttyös szoknyáját választotta ki. Azt szerette volna felvenni az óvodába, hiszen ma fényképezkedni fognak. Anyuka izgul, Panka néhány napja szomorú, alig eszik, alig beszél.

Panka visszarohan a szobájába Teddy maciért, hiszen neki is ott kell lennie a fényképeken, miközben anyuka a száját rágja, nehogy elkéssenek. Bevágódnak a kocsiba, néhány utcával arrébb pedig leparkolnak az óvoda előtt. Belépnek a kapun, Panka komótosan sétál az anyja előtt, aki szemrevételezi lányát. Panka csodás gyermek, kék szemekkel, angyali gödröcskékkel az arcán.

Beérnek a folyosóra, ahol anyuka segít levenni az utcai cipőt, majd ráadni a szandált. Végig néz a lányán; fehér harisnyát visel, hófehér szandállal. A piros pöttyös szoknyája csak úgy röpködne, ha Panka körbe-körbe forogna a szobában, de ma reggel ez elmaradt. Fehér blúz és ugyanolyan kardigán párosul az alsó ruhához. Panka hajában egy piros pillangós csat díszeleg, amivel félre tűzi szőke, hullámos fürtjeit.

Anyuka bekíséri Pankát a saját csoportjába, majd vált néhány szót az óvó nénivel. Elmondja, hogy Panka szomorú, mert eltűnt a cicájuk. Óvó néni gondterhes szemekkel nézi Pankát, ahogy végigsétál a szobán. Panka útközben a berendezési tárgyakat pásztázza. Játékok, labdák, mesekönyvek, kiskonyha edényekkel, kisautók. Panka leül a könyves szekrény elé, és leveszi az egyik könyvet. Cirmos cica haj… – nem tudja elolvasni a könyv címét, de tudja, hogy ez a kedvenc mesekönyve, ebből szokott az óvó néni is mesélni. Panka nem mosolyog. Nem megy oda más kisgyerekekhez, nem ugrál, nem akar reggelizni sem.

Érkeznek a kislányok és a kisfiúk az óvodába, megtelik a szoba boldog kacajjal. Panka csöndben lapozgatja a könyvet, amikor egy vörös hajú, szeplős, zöld szemű kislány lép hozzá. Panka felnéz a kislányra, és furcsállja, hogy olyan színű haja van, mint a cicájának volt.

A kislány mosolyog rá, majd leül mellé. Bemutatkozik, elmondja, hogy Lilinek hívják. Megmutatja a plüss cicáját, aminek vöröslő bundáját kissé megtépázták már az évek viszontagságai.  A cicát Foltosnak hívják. Panka is viszonozza, még Teddy maciját is odaadja a kislánynak szemrevételezni. Lili vörös haja csak úgy röpköd, ahogy mesél az elmúlt napjairól, hiszen a papájával költöztek ide, és rengeteget kellett pakolnia. De lett egy szép, új lila szobája fényes csillagokkal a plafonon.  Panka belemerül a csivitelésbe. Az óvó néni felhívja a figyelmet, hogy kezdődik a fotózás, minden gyerek visszarohan a szüleihez. Panka lassú léptekkel szeli át a szobát, Lilit keresi a szemével, amikor is meglátja a papájával. Lili fecseg, boldog mosoly játszik az arcán, ahogy átéléssel mesél valamiről neki. Panka odabújik az anyukájához, Ő pedig leguggol és átöleli. Névsor szerint hívják őket, először Lili kerül sorra. Panka sokkal később következik. Felül a székre, a szürkés háttér előtt bohókás papírfüzérek lógnak keresztül-kasul. Pankát arra kérik, hogy mosolyogjon. Hatalmas szemeivel nézi a fotós bácsit, aki a kamerája mögött hunyorít. Az anyukája mosolyogni próbál, és kezével suhint a szája előtt, hátha Panka is elmosolyodik. Lili fut Pankához, és Teddy macit kicseréli Foltosra. Lili visszavágtázik a papájához. Pankának felragyog az arca, a fotózást könnyűszerrel üli végig. Az anyuka csöndben morzsolja le azt a két könnycseppet, akik ámokfutva lógtak meg. A fotózás végeztével Panka visszaviszi Foltost az eredeti gazdájának, mire Lili megrázza a fejét. Neki Teddy kell. Panka mosolya ragyogó.

- Leszel a barátom? – Lili bólogat, miközben vörös haja csak úgy repdes körülötte.

                                                                        ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok