Fél évvel ezelőtt:
Az egyik áruház sorai között lézengtem, és azon igyekeztem meggyőzni saját magam, hogy mindent betettem már a kosárba, amit meg akartam venni, az otthon hagyott cetlin sincs már más. (tévedtem, csak a lisztet hagytam ki, amiért eredetileg indultam, hiszen kenyeret akartam sütni)

Szóval, ahogy ráérősen sétálgattam, az utam a virágmagok, virágföldek felé vitt, ha pedig már ott voltam, végigbogarásztam a polcokat, hiszen mindig keresgélek egy-két érdekes magot. Eszembe jutott, hogy bizony nemsokára lehet ültetni a tököket, így kapva kaptam az alkalmon, a vetőmagok felé igyekeztem. Sütőtök, dísztők, lopótök, korsótök, de az én kedvencem a halloween tök. Levettem a zacskót a polcról, és rongyoltam haza vele. Összedörzsöltem a két tenyeremet, csodaszép dísztökeim lesznek, milyen dekorációt csinálok majd belőlük! Vicces lesz, és jó pofa, és majd Nuskó is segít a tökfaragásban, micsoda móka lesz!

Amikor pedig eljött az ültetés ideje, remek helyet kapott a szőlő mellett; víz, napocska, minden meg volt, ami kellett neki. Nőtt, nőtt, kecsesen kúszott a földön.

Nemrég:
Nuskó imádja a szőlőt. Ahogy megérett, leültünk a szőlőt és a füvet elválasztó gerendára, én szedtem a szőlőt, kimagoztam, Nuskó pedig csak úgy falta. Egyet neki, egyet nekem. Csodás nap volt. Lágyan cirógatott a napocska, színes levelek suttogtak édes szavakat az ősz érkeztéről.

Nuskó is nyúlt a szőlőért, türelmetlen volt, gyorsabban akarta a kissé savanykás gyümölcsöt. Néztem őt, ahogy aprócska kezeivel próbálja leszedni egyenként a szemeket. Puszit adtam az orrára. Nevetett. Adogattam a szőlőket neki, fél szemmel pedig a mögöttünk kacskaringó tökökre néztem. Nuskó is hátrafordult, elmeséltem neki, hogy mennyire szeretem a dísztököket. Szeretek halloween tököt faragni.
Tökmindegy, hogy nem magyar hagyomány. Tudod, miért szeretem? Olyankor férjjel mindig bontunk egy üveg bort, zenét hallgatunk, sztorizgatunk, nevetünk, örülünk a közös pillanatoknak. Idén pedig majd együtt fogunk tököt faragni! (persze, tavaly is már hárman voltunk, de Nuskó akkor még átaludta az egészet, na de majd idén!) Az élmény a lényeg!

Tegnap:
A dolgozó szobámban ültem, és bambultam ki az ablakon. Csattogtattam a tollamat, firkáltam a füzetembe, nem jöttem rá a feladatom megoldására. Sikongatásra lettem figyelmes. Boldog sikongatásra. Elmosolyodtam. Apró talpak trappoltak el az ablakom előtt, a bejárati ajtó felől pedig kopogást hallottam. Megyek, kinyitom nekik az ajtót, mert tudom, hogy a férjem nem véletlenül kopogott.
- Nézd, mit hoztunk neked! – szól a férjem, csillog a szeme, itt valami sunyiskodás történt.

Nuskó a ház sarkából fordult vissza, és gyors léptekkel, boldog mosollyal nyargalt felém. Egy tök van a kezében. Leszedte a tökeimet az indáról! A szemöldököm felszaladt a ház tetejére és röhögve morzsoltam el egy könnycseppet. Átöleltem és megköszöntem az "ajándékokat".

A francba, idén sem lesz saját halloween tököm! Sebaj, megoldom másképp! Az élet egy nagy kihívás.

                                                                           ***

Köszönöm, hogy elolvastad a bejegyzésemet. Amennyiben tetszett, kérlek oszd meg a barátaiddal is, hogy ők is elolvashassák.

Ha még több érdekes, személyes cikkeket olvasnál Tőlem, lájkold facebook oldalamat: @kotyogok

Vagy keress instagramon: kotyog_ok