Kötőszó

Január vége felé közeledünk. Az újévi fogadalmak egyeseknél talán még tartanak, másoknál viszont máris kifulladtak, ahogy az lenni szokott. Talán akad olyan is, aki még el sem jutott a megfogalmazásáig, és olyanok is – bizonyára a legtöbben –, akik szerint a fogadkozás hasztalan, hisz úgysem lehet tartós.

Szerző: A. B.

Lehet, hogy az újévi fogadalmak hagyománya kopik, lehet, hogy nem, de a magunkkal szembeni elvárások, az új évi célok átgondolása továbbra is fontos. Egy új év kezdete szimbolikus: tiszta lap, újabb lendület, új remény. Ahogy az élet bonyolódik, még komplexebbé válik, a magunkkal és (sokszor másokkal) szembeni elvárások is egyre csak nőnek-nőnek. De jó lenne, ha…

… ha többet olvasnék, és kevesebbet lennék online. 
… ha nem olvasnám el a bulvárhíreket, válogatnék a források között, hitelesen tájékozódnék.
… ha több tartalmas időt szánnék a családomra: a gyerekeimre, a házastársamra, a nagyszülőkre, rokonokra – nem vesztegethetem el ezeket a csodás éveket.
… ha nem feledném a gyökereimet, ápolnám a hagyományokat, és a nemzeti ünnepekre is jobban figyelnék.
… ha a barátokat sem hanyagolnám el, gyakrabban keresném őket.
… ha adventben képeslapokat küldenék. De nem ám e-mailen vagy messengeren!
… ha a gyülekezetben aktívabb lennék.
… rendszeresen olvasnám a Bibliát.
… ha többet önkénteskednék és segítenék másokon.
… ha többször túráznék és többször csendesednék el.
… ha többet adakoznék.
… ha többet tennénk félre.
… ha helytállnék a munkahelyemen, motivált lennék.
… ha kevesebb húst meg édességet, de több zöldséget, gyümölcsöt ennék. És a sót se kéne túlzásba vinni… És elég folyadékot is iszom majd!
… ha szinte semmi szemetet nem termelnék. Ha termelek, azt is válogatnám.
… ha továbbképezném magam, fejlődnék. De már az is jó, ha nem felejteném el a már megtanult idegen nyelveket.
… ha színházba, kiállításra, moziba, koncertre is többet járnék.
… ha gyakrabban zenélnék, vagy kórusba járnék.
… ha rendszeresen sportolnék. Talán még a Balatont is átúszhatnám (egyszer).
… ha fákat ültetnék, kertészkednék, komposztálnék, barkácsolnék.
… ha aktívan figyelném a közéletet. Ha kell, aktívan véleményt formálnék, kiállnék másokért vagy ügyekért.
… ha helyi termelőktől vásárolnék.
… ha nyaralnék, lehetőleg kis lábnyommal, belföldön, repülő nélkül.
… ha kevesebbet autóznék, többet bicikliznék.
… ha figyelmes lennék a közvetlen környezetemmel, kollégákkal, szomszédokkal.
… ha nem hagynék ki semmit a felsorolásból, nem felejtenék el dolgokat. Igen, határidőnaplót is fogok vezetni.
… ha rendesen kialudnám magam, meglenne a napi nyolc óra. Na jó, a hét is elégnek tűnik.

És aztán elbukunk. Hiába pörög a Marvel-univerzum, szuperhősök továbbra sincsenek. Bár a felsorolás egy része lehet, hogy csak hozzáállás kérdése, de továbbra is huszonnégy órából áll egy nap, véges a pénztárca, véges az emberi kapacitás és az energia, véges a figyelem. Valaki az alvásnál bukik el (vagy ki), valaki a bibliaolvasásnál, van, aki a húsnál vagy egy másik pontnál mondja azt, hogy sajnos ez nem fog beleférni. Ahogy beindul a rohanás, elsodornak a hétköznapok, eltolódnak a hangsúlyok, felborulnak a jól kitalált napirendek, ütemezések, olykor esetlegessé válnak a cselekedetek, és süllyedünk, mert rájövünk, hogy mi nem tudunk a vízen járni. Maximum lebegni rajta, nagy levegővel, hogy fennmaradjunk. Azt is csak egy ideig. 

De higgyétek el, sós vízben könnyebb fennmaradni. Ahogy a hittel is könnyebb megtartani az irányt. Persze „úszótechnika”, azaz rendszer, naptár, akarat kell ahhoz, hogy minél több pontot teljesítsünk, de ha csak ésszel élünk, idővel elsüllyedünk biztosan. 

Ahogy nő a népesség, ahogy az emberi túlfogyasztás következményei miatt egyre csak nőnek majd a kihívások, teendők, a segítségre szorulók száma, úgy a fenti lista is nőni fog. Bennünk viszont elsőként a hitnek és az alázatnak kell növekednie, és ezek erőt adhatnak a hétköznapokhoz és az elvárásokhoz. „Hiszek! Segíts a hitetlenségemen!” – szól az év igéje. Szóljon bennünk is ez a kérés.