Kötőszó

Evangélikus közéleti blog

A kereszténység kizárólag Jézust szolgálja

Hitler hatalomra jutása után, 1934 májusában evangélikus, református és az uniált egyházhoz tartozó teológusok gyűltek össze Barmenben, hogy felemeljék szavukat a nemzetiszocialista ideológia ellen. A Barmeni teológiai nyilatkozat – vagy hitvallás, ahogy sokan nevezik – kiáll amellett, hogy az egyháznak egyetlenegy alapelve van: Jézus Krisztus, és ezt nem befolyásolhatja vagy szabhatja át kénye-kedve szerint az államvezetés saját céljaira felhasználva. A nyilatkozat szövege ma is fájóan aktuális. Teljes terjedelmében, Juhász Tamás fordításában közöljük.

nazialtar.jpg

1. „Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.” (Jn 14,6) Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló… Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik…” (Jn 10,1.9)

A Szentírás azt tanúsítja, hogy Istennek egyetlen igéje van: Jézus Krisztus. Csak reá kell hallgatnunk, életünkben és halálunkban csak benne kell bíznunk, és egyedül neki kell engedelmeskednünk.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint az egyház, igehirdetése kiindulópontjául ezen az egyetlen igén kívül vagy őmellette más eseményt vagy hatalmasságot, más kifejezést vagy igazságot is Isten kijelentésének tekinthet.

2. „[Jézus Krisztust] tette nekünk Isten bölcsességgé, igazsággá, megszentelődéssé és megváltássá…” (1Kor 1,30)

Ahogyan Isten Jézus Krisztusban határozott ígéretet tett bűneink bocsánatára, ugyanúgy őbenne határozott igényt is támasztott egész életünkre; mert Isten Jézus Krisztus által szabadított meg minket e világ istentelen kötelékeiből az ő teremtményeinek örvendező, szabad és hálás szolgálatára.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint vannak életünknek olyan területei, amelyeken nem Jézus Krisztusnak, hanem más úrnak vagyunk a tulajdona; olyan területei, ahol nincs szükségünk arra, hogy ő tegyen igazzá és ő szenteljen meg minket.

3. „[A]z igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus, akiből az egész test egybeilleszkedik és összekapcsolódik…” (Ef 4,15–16)

A keresztyén anyaszentegyház a testvérek közössége, ahol Jézus Krisztus igéjével és a sákramentumokkal mint jelenlévő Úr munkálkodik a Szentlélek által. Mint a megkegyelmezett bűnösök egyháza – hitével és engedelmességével, igehirdetésével és rendjével – azt tanúsítja a bűn világában, hogy az anyaszentegyház egyes-egyedül az Úr tulajdona, egyedül az ő vigasztalása és parancsa szerint kíván élni, várva az ő megjelenését.

Elvetjük azt a hamis tant, mely szerint az egyház rábízhatja igehirdetésének és rendjének mikéntjét a mindenkori uralkodó világnézeti és politikai meggyőződések tetszésére vagy változására.

lutherday.jpg

A Hitler-párti Német Keresztények (Deutsche Christe) Luther-napi felvonulása 1933-ban.

4. „Tudjátok, hogy a népek felett zsarnokoskodnak fejedelmeik, és vezetőik hatalmaskodnak rajtuk. De közöttetek ne így legyen, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok…” (Mt 20,25–26)

Az anyaszentegyházban különböző tisztségek vannak, de ebből nem az következik, hogy ők egymás fölött uralkodhatnak, hanem hogy együtt végzik az egész gyülekezetre bízott és az egész gyülekezettől elvárt szolgálatot.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint lehet és szabad az egyháznak ezen a szolgálaton kívüli, különleges hatalommal felruházott vezért (Führer) választania vagy elfogadnia.

5. „Istent féljétek, a királyt tiszteljétek”! (1Pt 2,17)

A Szentírás szerint az államnak Istentől rendelt feladata, hogy a még meg nem váltott világban, amelyben az egyház is benne van, emberi belátás és emberi képességek mértéke szerint, a hatalom elrettentő erejével és gyakorlásával gondoskodjék az igazságosságról és a békéről. Ennek a rendelésnek a jótéteményét Isten iránti hálával és félelemmel ismeri el az egyház. Mindenkit figyelmeztet: Isten országol, Isten törvényt ad, és igazságosan bíráskodik; kormányzók és kormányzottak egyaránt neki tartoznak felelősséggel. Az egyház bízik Isten igéje hatalmában, és engedelmeskedik is az igének, amely által Isten mindeneket kezében tart.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint az állam a neki adott sajátos megbízáson túl az emberi élet egyetlen és totális rendjévé válhat, kisajátítva így azt a megbízást is, amely az egyháznak adatott.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint az egyház a neki adott sajátos megbízáson túl államminőséget, állami feladatokat, állami méltóságokat ölthet magára, így maga is átváltozva államszervvé.

6. „[Í]me, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,20) „Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.” (2Tim 2,9)

Az anyaszentegyház szabadsága abból a megbízásból ered, hogy Krisztus követségében, azaz Krisztus igéjének és tetteinek szolgálatában az egyház prédikációval és sákramentumokkal hirdeti Isten ingyen kegyelmének hírét minden népnek.

Elvetjük azt a hamis tant, amely szerint az egyház gőgös önteltséggel bármilyen önhatalmúlag kiválasztott óhaj, cél és terv szolgálatába állíthatja az Úr igéjét és tetteit.

A szöveg eredetileg a Református Szemle 102. kötetében jelent meg 2009-ben. A bibliai szakaszokat a revideált új fordítású Szentírás (RÚF) azonos szakaszaira cseréltük.

A bejegyzés trackback címe:

https://kotoszo.blog.hu/api/trackback/id/tr2414477486

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

KötőSzó

Társadalom és egyház, kereszténység és közélet, Krisztus és a 21. század. A világ (nem csak) lutheránus szemmel. Kötőszó – rákérdez, következtet, összekapcsol.

Partnereink

277475082_307565714663340_7779758509309856492_n.png
kevelet_tr.png

ksz.png

Közösségünk a Facebookon

süti beállítások módosítása