HTML

körülöttemavilág

Mozi, színház, koncert, kiállítás....Komolyzene, kirándulás, műemlék. Egyszóval kultúra, ahogy én látom. Hátha téged is érdekel. Mert még nem láttad, vagy ha mégis, neked is van róla véleményed :)

Friss topikok

Címkék

2018 Sundence Film Festival (1) abszurd (3) abúzus (1) Ágoston Katalin (1) agresszió (4) aktivizmus (1) áldozathibáztatás (1) áldozati szerep (1) áldozatvédelem (2) Alexandru Agache (1) Alföldi Róbert (3) Allan Mauduit (1) Alzheimer-kór (1) Amy Adams (1) anarchista színház (1) Anat Gov (1) Andrew Bowell (1) angol királynő (1) apák és fiúk (1) asszertivitás (1) Átrium (1) Audrey Lamy (1) autista (1) autizmus (1) ÁVÓ (1) A fából faragott királyfi (1) A Kékszakállú herceg vára (1) Bajazzók (1) balett (2) bandaháborúk (1) Bartók Béla (1) belle époque (1) belvárosi szinház (1) Bizet (1) boldogság (1) bosszú (3) botrány (1) Brendan Gleeson (1) Bretz Gábor (2) brutalitás (1) bűn (1) bűnös csend (1) Calixto Bieito (1) Carmen (2) Cécile de France (1) Centrál Színház (1) cigányok (1) Colin Farrel (1) Csajkovszkij (1) család (2) családirtás (2) családi dráma (1) családon belüli erőszak (3) csicskáztatás (1) csoportos erőszak (1) daniel auteuil (1) Danis Lídia (1) debreczeny csaba (1) Délibes (1) diszfunkcionális család (1) domingo (1) donor (1) drog (1) Elek Ferenc (1) élet és halál (1) elfogadás (1) Elfogadás (1) elit (1) Eliza Scanlen (1) elszigetelve (1) elutasítva (1) emberkereskedelem (1) emlékezés (1) Emma Stone (1) empátia (1) Erkel (1) Erkel Színház (4) erőszak (1) erőszakmentes kommunikáció (1) erős nők (2) erotika (1) érzelmileg éretlen (1) fájdalom (1) Fajgerné Dudás Andrea (1) fanny ardant (1) fekete humor (1) fekete komédia (1) felelősség (1) féltékenység (4) felújítás (1) feminista film (1) feminizmus (1) férfi-nő dinamika (1) Figeczky Bence (1) Florian Henckel von Donnersmarck (1) francia vígjáték (1) függőség (1) Gerhard Richter (1) Gershwin (1) Gilliann Flynn (1) Godot Intézet (1) Gólem Színház (1) grotesz (1) Gryllus Dorka (1) Guelmino Sándor (2) gyermekáldozatok (1) gyermekbántalmazás (1) gyilkosság (3) gyűlölet (2) hajléktalan (1) hatalmi manipuláció (1) hatalom (1) határszabás (1) Hatszín Teátrum (1) házimunka (1) hétköznapi elnyomás (1) hetvenes évek (1) hit (1) Horthy-korszak (1) hős (1) humor (1) Hunyadi László (1) időutazás (1) india (1) influenszer (1) irányítás (1) irónia (1) Írország (1) iskolai molesztálás (1) isten (1) isztambuli egyezmény (1) Jacques Audiard (1) járó zsuzsa (1) Járó Zsuzsa (1) Jászai Mari Színház (1) jazz (1) József Attila (1) Jurányi Ház (1) Juronics Tamás (1) Kaitlyn Dever (1) Kakukkfészek (1) Kálid Artúr (1) kamasz (1) kegyencnő (1) kerényi miklós gábor (1) kétely (1) kirekesztés (1) Kiscelli Múzeum (1) kisebbség (1) Kiss Ferenc (1) kiszolgáltatottság (1) klasszicizmus (1) Kolonits Klára (2) költészet (1) komédia (2) koncentrációs tábor (1) koncertszínház (1) kontroll (1) konyharuha (1) körforgás (1) kortárs (2) kortárs dráma (1) krimi-sorozat (2) krízis (1) kurtizán (1) László Boldizsár (1) láthatatlan munka (1) Lázadók (1) La Traviata (1) Leonard Bernstein (1) Les Olympiades (1) LMBTQ (2) Mácsai István (1) magány (1) magyarkodás (1) Majgull Axelsson (1) Major Erik (1) makkzsizsik (1) manipulatív (1) Margitszigeti Szabadtéri Színpad (1) marihuána (1) Marshall Rosenberg (1) Martin McDonagh (1) marton lászló (1) másodrendű állampolgár (1) másság tisztelete (1) Máté Gábor (1) megbocsátás (1) Mengele (1) mérgező szülők (1) Merritt Wever (1) mese (1) Mester Viktória (1) mészáros máté (1) mezei egér (1) meztelenség a színpadon (1) mókus (1) MTA (1) múlt (1) multikulti (1) Münchausen by proxy (1) musical (2) művészet (3) My Fair Lady (1) Nagy Zoltán (1) nárcisztikus (1) nemi erőszak (2) nemzeti (1) nemzeti dohánybolt (1) nemzeti szocializmus (1) népi (1) néptánc (1) netflix (1) Netflix (1) Nicolas Bedos (1) nőművész (1) Oberfrank Pál (1) Ókovács (1) Olivia Colman (1) opera (2) Operaház (1) Operház (1) öregedés (1) orlai produkciós iroda (2) Oscar-díj (2) Oscar-jelölés (1) Östlund (1) Palotás tánc (1) Parasztbecsület (1) párkapcsolati erőszak (1) Patricia Clarkson (1) Pedofília (1) Pesti Színház (1) Péterfy-Novák Éva (1) Péterfy Bori (1) Pinceszínház (1) Pogány Anikó (1) politika (1) politikai paródia (1) Porgy és Bess (1) portréfestő (1) premier (1) pszichoterápia (1) rába roland (1) Rachel Weisz (1) Radnóti Színház (1) rasszizmus (1) ratifikálás (1) rendszer-erőszak (1) rokokó (1) rs9 (1) sanyargatás (1) Schell Judit (1) Schneider Zoltán (1) Securitate (1) Suzannah Grant (1) svédország (1) szabó kimmel tamás (1) szajkó (1) Szamosi Zsófia (1) szatíra (1) szávai viktória (1) Szegedi Szabadtéri Játékok (2) Székely Csaba (1) szenvedély (3) szerelem (2) szerelemféltés (1) szerelem és halál (1) szex (1) szexchat (1) szexuális visszaélés (1) szexuális zaklatás (1) színház (1) szocializmus (1) Sztarenki Dóra (1) táncművészet (1) TAO (1) társadalomkritika (1) Tatabánya (1) természet (1) természetfilm (1) terror (2) testvéri szeretet (1) Tinder (1) tölgy (1) Toni Collette (1) tragikus szerelem (1) Tuza-Ritter Bernadett (1) unbelievable (1) vagdosás (1) vallás (1) Varidance (1) Vecsei H. Miklós (1) védelem (1) vendetta (1) Verdi (1) vese (1) virtuóz (1) vitakultúra (1) Vörös Szilvia (1) Wind Gap (1) Yolande Moreau (1) Yorgos Lanthimos (1) zaklatás (1) zsidótlanítás (1) Zsótér Sándor (1) Címkefelhő

ÍTÉL A NÉP - és gondolatban ítélkezhetünk mi is, a Stúdió K nézőterén

2019.02.18. 12:06 dasilva64

it3.jpgHogy dokurevüt látunk (jelentsen bármit is e furcsa szókapcsolat), az rögtön az első pillanatban kiderül. Fiatal, kedves arcú bárzongorista (Darvas Kristóf) kísérete mellett egy szakállas férfi dizőz (Sipos György) furcsán disszonáns érzéseket keltő dalokat búg-harsog hol a mikrofonba, hol közvetlenül az arcunkba: Maros vize folyik csendesen; Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország... Aztán ünnepélyes feketébe öltözött szónok érkezik (Homonnai Katalin), és hihetetlen átéléssel, fantasztikus retorikai teljesítménnyel méltatja a Vezér nagyívű életpályáját, a művészetekhez való gyönyörű értését, a magyarságért hozott emberfeletti áldozatát.

"Ma a világ megújhodásának idején a keresztény és nemzeti életszemlélet kezdetén is kell, hogy egy ember kezében összpontosuljon a művészetek irányítása. És vajon elképzelhető-e különb és nemesebb irányító kéz, mint azé az emberé, aki a bolsevizmus átkából kiragadta a nemzetet és visszahelyezte arra a vonalra, amely a születő új világ igazságaira és a keresztény Magyarország felé mutat. Országalapító vitéz Horthy Miklós szelleme, emberi lénye, kultúrája, ereje, szándékai, életté, hús-vér valósággá változnak, itt van, és itt marad velünk, és utódainknak az idők beláthatatlan messzeségéig, amíg magyar él e földön."

it6.jpgA beszédet Kiss Ferenca Színművészeti Akadémia igazgatója,  a Színművészeti és Filmművészeti Kamara elnöke mondta el 1942. januárjában, a kormányzó arcképének ünnepélyes kamarai leleplezésén. Kiss Ferenc igazi "self-made man" volt. 1893-ban született Székesfehérváron, egy tízgyerekes családba. 1912-ben érettségizett szülővárosában, majd számára is váratlanul azonnal felvették a fővárosi székhelyű Országos Színiakadémiára. Mindössze két évet végezhetett el, végig szolgálta az első világháborút. Leszerelése után rövidebb ideig vidéken szerepelt, ám a húszas évek már a Nemzetiben találják. Sikere töretlen, a bulvársajtó és a kritikusok egyaránt rajonganak színészi tehetségért. 1933-tól tanít az akadémián - addigra már elvált zsidó származású első feleségétől -, és egyre közelebb kerül az ország politikai vezetéséhez csakúgy, mint nagy álmához, a Nemzeti Színház igazgatói székéhez. 

it1_1.jpgA felhasznált szövegek többsége korhű anyag, híradókból, vallomásokból, önéletrajzokból, visszaemlékezésekből, jegyzőkönyvekből, a kor jellegzetes zenéivel kísérve. A válogatás érzésem szerint hivatott egyrészt végigvezetni a nézőt az eseményeken, másrészt felvillantani a kor hangulatát. S hogy mindez ne egyszerű szövegolvasás legyen, Simányi Zsuszanna rendező különleges formába öntötte az előadást. A fekete-fehérbe öltözött színészek vizuálisan felelevenítik a fekete-fehér filmek, fotók, újságcikkek világát, de szabadabb asszociációval megidézik a gyász, a gonosz sötétjét, az ártatlanság, a tisztaság hófehérjét, a kötelező ideológiai állásfoglalások bipoláris őrületét. Pillanatokra oldja ezt a szigorúságot Spilák Lajos piros bohócorra, vagy rollere - az ő szerepköre hozza azokat a ritka, üdítően vicces pillanatokat - a "kis színeseket" - amik igyekeznek valóságossá, emberközelivé tenni a történetet. Ugyanezt szolgálná Tabi Orsolya narrátora, aki a darab közepén sétál be váratlanul a színpadra. Mint egy interaktív műsor vezetője, felkonferálja a jeleneteket, kérdéseket tesz fel a közönségnek, a fontos adatokat felírja az üvegtáblákra, vagy éppen körbead egy fotót. Sajnos mégsem hisszük el neki - és nem a színésznő alakítása miatt. Az ötlet akár működhetne is, ha a kérdésekre bárki valódi választ várna, ha a felírt szöveg látható lenne, ha valóban be akarná vonni a rendező a nézőket - például megszavaztathatná a közönséget, mit ítélnének ma. De a narrátor-műsorvezető szerepe így csak öncélú sziporka marad. 

it5.jpgAhogy nekem a kis elemlámpák kattogtatása, a csillagszórók égetése, a lépcsőn alávonaglás, az érthetetlen és idegesítően torz beszéd és annak "lefordítása" is az volt. Ha akarom, persze értem, vagy hihetem azt, hogy értem, melyik miért. Ám itt a szöveg minden szava van annyira fontos, hogy a látvány fárasztó értelmezése feleslegesen tereli el róla a figyelmet.

A darab írói sokféle forrásból válogattak. Hallunk jegyzőkönyvi idézeteket a városmajori nyilasok borzalmas tetteiről, újsághírt a háború utáni "feketézők" aljas répa- és krumplidrágításáról; színészek, kollégák, öltöztető és fodrász visszaemlékezéseit a magyar színjátszás legnagyobb hatalmú méltóságos uráról; részleteket Kiss Ferenc saját önéletírásából gyerekkoráról,  karrierjéről, indítékairól; a népbíróság bíráinak ítéleteit. 

Végül újra Homonnai Katalin különlegesen érzékeny és önreflektív előadásában halljuk Kiss Ferenc népbíróságon elmondott utolsó beszédét.

it9.jpg"Egyrészt, mert a vádiratban terhemre megállapított cselekmények még azok valódisága esetén sem voltak a tett elkövetésekor bűntettnek minősíthetők, másrészt mivel tevékenységemmel jóhiszeműen mindig a magyarságot szolgáltam, ezért, ha hibáztam volna is, szubjektív nem érzem magamat bűnösnek."

Bár többen a halálbüntetésre szavaztak, végül a magyar színészet zsidótlanításáért felelős nyilas-barát igazgató és tanár, színész és kamarai elnök mindössze 8 évet kapott, és szabadulása után három évvel visszatérhetett a színészi pályára.  

Magyarország a háborús bűnösökkel szemben látszólag keményen lépett fel a népbíróságokon, ám valójában igen kevés pert folytattak le, és még kevesebb súlyos ítélet született. A darab végén szóban, és - az üvegfalakon - írott formában is hallhatjuk-láthatjuk: a hazánkhoz hasonló méretű Hollandiában és Belgiumban négy-ötször annyi pert folytattak le, mint Magyarországon, az elmarasztaló ítéletek száma és a büntetések súlyossága ennél is nagyobb eltérést mutat. Sajnálom, hogy ennek okaira olyan haloványak az utalások, hogy csak találgatni tudom, mit sejtetnek az árnyalatnyi tónus-különbségek például Major Tamás vagy Bánki Zsuzsa emlékeinek megidézésekor. A darab mindössze hetvenöt percét megtoldottam volna bő fél órával, és a zavaros cirkuszi látványelemek helyett megpróbáltam volna közelebb hozni Kiss Ferencet, az embert, valamint azt a - nem csak - művészi közeget, amely nem egész tíz évvel az események után rehabilitálja Kisst, hazahívja a nyíltan nyilas-barát és antiszemita Págert, de rámutat a korábban üldözött hithű kommunista Nemzeti-igazgatóra, Major Tamásra, vagy éppen a szárnyait bontogató, valaha Kiss-tanítvány Aczél Györgyre is. 

it8.jpgÉRTÉKELÉS: jó. Nem elsősorban mint színházi élmény - bár a színészek egytől egyig remekek, Nyakó Juli és Lovas Dániel is lenyűgöző -, hanem mint múltidéző, ám a jelenre is vonatkozó gondolatébresztő előadás. A zenei aláfestés hibátlan, lenyűgöző a Hazám, hazám feldolgozása csakúgy, mint a Holnap, ki tudja holnap látsz-e még zárójelenete. Az idézett szövegek érdekfeszítőek, széles spektrumot ölelnek át, és letaglózóan utalnak múltra és jelenre egyaránt. Csak az a hiányérzet, az ne lenne. Kontúrosabb karaktereket, határozottabb állásfoglalásokat, tisztábban megvilágított összefüggéseket vártam.

Az előadás legnagyobb erénye maga a téma felvetése, a kutatásért és a szövegekért köszönet Fabacsovics Lilinek és Boronkay Somának. Közéletünk állandó témája ma a színházak független támogatásának eltörlése, a magyar tudomány fellegvárának állami "privatizációja" - s ezzel együtt kérdések tucatjai sorjáznak: a gondolat, a művészet, az értelmiségi lét lehet-e apolitikus? Kell-e, lehet-e függetlennek lenni? Hol a határa a morális kétségek magasabb érdekek miatti háttérbe szorításának? Valódi művészet, vagy tudomány az, ami a hivatalos ideológiát igazolja minden lehetséges eszközzel? Szembenézünk-e, tanulunk-e valaha saját történelmünkből?

Szólj hozzá!

Címkék: színház művészet felelősség bűn hatalom MTA Horthy-korszak TAO Kiss Ferenc zsidótlanítás

A bejegyzés trackback címe:

https://korulottemavilag.blog.hu/api/trackback/id/tr4414632570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása