A születésnap megünneplése szinte minden kultúrának a része. Míg az Amerikai Egyesült Államokban a tizenhatodik, egyes dél-amerikai országokban a tizenötödik születésnap számít jelentősnek, addig a koreai kultúrában az első születésnap bír a legnagyobb fontossággal. Ebben a cikkben az ünneplés sajátosságaival ismerkedhettek meg, és az is kiderül, hogy milyen szerep juthat akár olyan dolgoknak, mint a bírói kalapács vagy a sztetoszkóp. 

A koreai hagyomány szerint a baba első életévének megünneplését doljanchinak (돌잔치, ejtsd: doldzsáncsi) nevezik. A dol az első születésnapot jelenti, de a 12 hónapos ciklus befejezését is jelzi, a janchi pedig bankett vagy buli, fesztivál. Régebben kevés baba élte meg az első születésnapját, így azokat, akik elérték az egy éves kort, megünnepelték. Eredete nem teljesen egyértelmű, de hasonló szertartásról már Kínában, az Északi és déli dinasztiák korában (420–589) és a Song-dinasztia idején (960–1279) is születtek feljegyzések. Koreai források alapján a dol megünneplésének hagyománya a korai Csoszon-dinasztiától (1392–1897) tekinthető biztosnak. 

Hagyományosan az első születésnap reggelén felállítják a Samsin Halmeoni, azaz a születés istennője számára készült áldozati asztalt, majd imádkoznak a gyermek szerencséjéért. A család hínárlevest és rizst fogyaszt reggelire, majd kezdődik a doljanchi. A gyermeket szépen felöltöztetve az előkészített dolsang (돌상, ejtsd: dolszáng), azaz a dol megünneplésére ételekkel megpakolt asztalhoz ültetik. A szokásos fehér színű ruhák helyett színes, főleg kék, piros és sárga anyagokból készült ruhákba öltöztetik.

A nap fénypontja a doljabi, melynek jelentése „a dol megragadása, elkapása” (잡다, ejtsd: dzsábdá). Ilyenkor a gyermek jövőjének megjóslásához különböző tárgyakat helyeznek elé. Hagyományosan rizs, pénz, könyv, ecset, tekercs, íj, kard, fehér cérna, jujuba, tészta, rizssütemény kerülhet a fiúk elé, a lányok esetében pedig rizs, pénz, könyv, ecset, tusrúd, tekercs, tű, vasaló, olló, fehér cérna, jujuba, tészta és rizssütemény. A kiválasztott tárgyakból következtetéseket vonnak le a gyermek személyiségéről, tehetségéről, élethosszáról, pénzügyi szerencséjéről, jövőbeli kilátásairól. 

Ha könyvet, tusrudat vagy tekercset ragad meg a kisgyermek, akkor az értelmezések szerint tanulmányaiban jeleskedni fog, a későbbiekben kormányhivatalnokká válhat. Ha először a pénzért vagy rizsért nyúl, akkor pedig gazdag lesz. Az íj és a kard katonatisztté válás lehetőségét, a cérna és a tészta hosszú életet, a jujuba pedig sok leszármazottat jelez előre. Ha a gyermek a rizssüteményt ragadja meg először, akkor előreláthatólag butácska lesz. A tű, olló, vasaló a kézimunkákhoz való tehetséget jósolja. A szülők és a családtagok néha szándékosan az általuk preferált tárgyat helyezik gyermekeik közvetlen közelében. Ha azt szeretnék elősegíteni, hogy a gyermek hosszú életet éljen, akkor a tésztát és a cérnát teszik oda, ha a gazdagságot részesítik előnyben, akkor a pénzt és a rizst. Ennek ellenére természetesen sokszor megtörténik az, hogy a gyermek nem úgy választ, ahogy azt a szülő reméli.

A modern kori doljabi tárgyak listája gyakran golflabdát, mikrofont, sztetoszkópot, bírói kalapácsot és akár még számítógépes egeret is tartalmaz, akár fiúról, akár lányról van szó. Annak ellenére, hogy Dél-Koreában az egyik legalacsonyabb a csecsemőhalandósági ráta az egész világon, maga az ünnepély továbbra is fontos hagyománynak számít.

Cikket írta: Rácz Ivett

Forrás: Koreana 2020 Spring, encykorea.aks.ac.kr, folkency.nfm.go.kr

Képek forrása: folkency.nfm.go.kr, encykorea.aks.ac.kr