2019 jan 21. 17:22
A versenyben vezető Jean-Luc Van Den Heede a befutótól kevesebb mint 1000 mérföldnyire megfordította a trendet, a Mark Slatssal szemben pár napja mindössze 28 mérföldre csökkent előnyét 215-re növelte. A változó szélviszonyok közt a kiélezett helyzetben mindkét versenyző pozíciójának javítása érdekében elhasználta az utolsó csepp gázolaját is az engedélyezett 160 literből, amivel elindultak tavaly július 1.-én. Innentől kezdve csakis a szél számít. És persze a kitartás. Nézve a széltérképet, úgy tűnik mindketten megússzák a holnapra várható kemény vihart ami a Vizcayai öbölre lecsap, mert éppenhogy előttük fog elhaladni. Ez leginkább a franciának szerencse, ha most a cél előtt dőlne ki a beteg árboca, az azért nagy balszerencse lenne. A befutó VDH előnyétől függetlenül pont olyan izgalmasra fordult mint reméltem, mert az elkövetkező hétben bármi megtörténhet, akár az is, hogy pályaversenyhez hasonló befutóra kerül sor ha a versenyzők netán egymás látóterébe kerülnek.
A kedélyeket második hete borzolja egy súlyos figyelmeztetés, melyet a St Luca-i, illetve holland rádiófelügyeleti hatóságok intéztek a rendező felé, miszerint bár mindkét versenyző rendelkezik rádióamatőr engedéllyel, de a parti állomásokkal nem engedélyezett hívójelekkel kommunikálnak. Ez, azoknál a parti amatőröknél akik ebben a szabálytalan kommunikációban részt vettek, pénzbüntetéssel, vagy akár az engedélyük elveszésével is járhat. Hogy mennyivel jobb szabálytalan hívójelet használni mint szabályosat arról fogalmam sincs, mindenesetre azt közölték, hogy ettől kezdve nem kaphatnak parti időjárás jelzést amatőröktől, tehát valóban nyílt lesz a verseny, csak saját magukra számíthatnak. Hogy az mennyire volt idáig is szabályos, amit néhányan már a verseny előtt is pedzegettünk, hogy valakik megnézik a neten az időjárást és rádión leadják a versenyzőnek, ami 50 éve egyértelműen lehetetlen volt, az legyen a zsűri gondja, számomra a példa azt bizonyítja, hogy LEHETETLEN az 50 évvel ezelőtti állapotokat rekonstruálni.
2019 jan 25. 16:50
Jean-Luc több mit 400 mérfölddel vezet a befutó előtt Mak Slats előtt.
Minden józan emberi számítás szerint borítékolható LENNE a győzelme, de mégsem marad izgalom nélkül az utolsó néhány nap. Mert a Vizcayai öböl bizonyítja félelmetes hírét. Miközben jelen pillanatban épp 1,1 csomóval cammog egy "lavórban" (miközben a holland 5,9-el rohan a nyomában), két nap múlva egy hatalmas vihar fog betörni a térségbe. Mondjuk ha valaki, akkor a francia aztán pontosan ismeri ezt a tengert, hisz ezek neki a hazai vizek, de a sérült árboca miatt egyáltalában nem lehet nyugodt. Akár azzal is számolnia kell, hogy ha netán pont most vesztené el az árbocát, akkor valamiféle szükségvitorlázatot összetákolva elég e ez a körülbelül három nap előny, hogy még befusson Mark előtt. Most, hogy immáron rádiócsendben hajózik és (elvileg) nem kap külső tájékoztatást, ha tudná a szélerőrejelzést, akkor járna el a legnagyobb biztonsággal, ha szándékosan csökkentené a sebességét, ezzel hagyná maga előtt elrobogni a viharfrontot és az azt követő enyhülésben még simán befutna legkevesebb egy nap előnnyel. Mindenesetre egy ilyen hosszú versenyen ilyen szoros befutó, elképesztő dolog.
Kopár Isván magabiztosan halad a negyedik helyen. Tegnapi telefonbeszámolójában rendkívül megerőltető előző hétvégéjéről számol be, néhány óra alatt a szélrózsa minden irányából érkező, nulla és 50 csomó közt váltakozó szelekről és az ennek megfelelő zavart hullámzásról, folyamatosan elöntött fedélzetről és percnyi nyugalom nélküli vitorlázásról. Ahogy mondta " elég régen vagyok a szakmában, de ilyennel még nem találkoztam". Négy napig nem látta a napot, így nem tudott szextánssal pontos pozíciót meghatározni, ráadásul miután a Walker log ( a hajó után vonszolt mechanikus sebességmérő) utolsó propellerét is elvitte valami hal, nem tudja milyen sebesen halad, így aztán végképp nem tudja, hogy pontosan merre jár. Annyi haszna viszont volt a "naptalanságnak", hogy tudott vagy 50 liter esővizet gyűjteni. A kormánya a rendkívüli igénybevételeket egyre rosszabbul viseli, folyamatos erőfeszítéseket igényel a használható állapotban tartása.
2019 jan 27. 11:52
Őrület a végén! Miközben VDH már kevesebb mint 250 mérföldre van a céltól, ha az ember megnyitja a https://yb.tl/ggr2018# nyomkövetőt és a szél előjelzést (kis zászló ikon megnyitása után a csúszkán az időskálát tologatva) nézi, jön MÉG EGY hatalmas nyomás ( lila szín, azaz 50 mérföld feletti szélsebesség), ami pont a befutóra éri el a területet! Mi jöhet még??? A francia közönség hatalmas ünneplésre készül, kérdés, hogy a sátorvárosból, amiben a rajt előtt a júniusi hőségben majd elolvadtunk, a téli vihar mit fog szétszaggatatlanul hagyni?
2019 jan 29. 0:50
Miközben Jean-Luc már kevesebb mint 50 mérföldre van a céltól és már egészen biztosan a kikötőben fog állni mire a vihar odaér, szóval minden emberi számítás szerint nyeri a versenyt, Mark Slats körül viszály feszül a verseny rendezője Don McIntire és Mark team managere Dick Koopmans közt.
Az a gyorsan közeledő nagyerejű vihar, melyet VDH éppen megúszni látszik a hollandot, ha irányán nem változtat, egészen biztosan telibe fogja kapni. A szituáció azért veszélyesebb a korábbiaknál, mert itt már közel a part, ahol a szél és a hullámok pusztító erejének kockázatát még a parti sziklákon való hajótörés veszélye is tetézi. Koopmans azzal a kéréssel fordult a rendezőhöz, hogy a befutót hozzák közelebb a nyílt tengerhez 50 mérfölddel, így eltávolítva azt a veszélyes parttól, de ezt a kérést elutasították. Ezek után Marknak két lehetősége maradt, vagy vállalja a kockázatot és rohan a viharral a cél felé ( ki tudja milyen látási viszonyok és egyéb navigációs körülmények közt), vagy dél felé megpróbálja elkerülni a vihargócot és vagy menedéket keres A Coruñaban ( természetesen nem kikötve, mert akkor az a tragikomikus helyzet áll elő, hogy a cél előtt egy nappal kerül át Chester osztályba), vagy a nyílt vízen "hove-to" vitorla állásban sodródva vesztegel amíg átmegy rajta az idő. A rendező közölte Koopmanssal, hogy figyelmeztette Markot a viharveszélyre, de az folytatja útját, de egyúttal közölte azt is, hogy ha üzenete van a versenyző számára azt RAJTA keresztül megteheti, de csakis rajta, mert ha használja a műholdas telefont akkor a versenyzőt ezért megbüntetik. Koopmans viszont azt közölte, hogy miután mind a vezető holland meteorológus, mind a holland, mind az angol Coast Guard a leghatározottabban ellenjavallják a Vizcaya öbölbe való behajózást ebben az időben, nem óhajt a zsűrin keresztül üzengetni a versenyzőjének, személyesen fogja hívni, mert nem bízik a zsűriben, első a biztonság, szóval .... hogy mondjam .... a Don menjen a fenébe az ötleteivel. Mindazonáltal, hogy úgy tűnik erős a súrlódás, a rendező azt az üzenetet továbbította Markanak " Dick azt tanácsolja, hogy menj be Corunnaba, vagy Brestbe, hogy elkerüld a vihart!" Ezt még több dühös üzenetváltás követte Koopmans és a rendezőség közt, és úgy tűnik lezajlott a tiltott telefonálás is, mert a rendező közölte, hogy Mark Slats büntetést fog kapni érte. Nézve a nyomvonalat viszont látszik, hogy a holland néhány órával ezelőtt erőteljesen déli irányt vett. Nagyon nem szép történet így a verseny boldog vége felé, ráadásul vihar egy pohár vízben, tökmindegy hogy hány óra időbüntetést kap Mark Slats, annyit biztos nem fog kapni, hogy a több mint 3000 mérfölddel mögötte álló Uku Randmaa letaszítsa a dobogó második fokáról, akkor meg mire ez a kedélyborzoló kardozás?
