Ciao! 200. szülinapját ünnepli az olasz szó, amit a pizza és a spagetti mellett az egész világ ismer és használ. Az ’50-es években vált nemzetközivé, amikor Domenico Modugno slágere, a Ciao ciao bambina meghódította a világot.
Ahány ország, annyi változat
A dallam olyan fülbemászó volt, hogy Hollósi Ilona majd Komár László magyarra is átköltötte. A legtöbb országban maradtak az olasz változatnál, de fonetikusan írták a címet. Így lett angolul Chiow Chiow Bambeena, németül Tschau Tschau Bambin. Olaszoknak és olaszul tudóknak vérmérséklettő függően megmosolyogtató vagy elborzasztó.
Tschüss helyett is Ciao!
Ma már a németek is olaszosan írják és közkedvelt informális köszönési forma lett. Viszont a taljánoktól eltérően csak búcsúzáskor használják.
E sorok írója Münchenben él. Olaszul tudóként kiköltözése után rögtön ciaozott a németeknek. Megszokásból sokszor érkezéskor is. A németek úgy néztek rá, mint egy földönkívülire… Először magyarázkodott. Aztán rájött, fölösleges. Az Alpoktól északra élőket arról sem lehet meggyőzni, hogy cappuccinot szentségtörés 12 után inni.
A szálak az ókorba vezetnek
A nyelvészek egy latin kifejezés a sclavum (rabszolga) átalakult változatának tartják a ciaot. Ebből ered a nálunk, Ausztriában és Bajorországban elterjedt szervus, ill. Servus is. Magyarul persze már inkább szia.
A nyelvészeket nem zavarja, hogy a sclavum egész másképp hangzik, mint a ciao. Hosszú fejlődéstörténetről beszélnek: A XV. században Észak-Itáliában kezdték használni, ha az üdvözlő különösen respektálta az üdvözöltet. Tájszólásban ejtették. Így lett s'ciavo. Mondtunk mi is hasonlót a XX. század elején: alásszolgája. Velencében sciavo lett a s'ciavo. És innen már egyenes út vezettet a ciaoig.
Az első írásos emlék 1818-as, tehát 200 éves. A toszkán drámaíró, Francesco Benedetti, aki ekkor a Scala megrendelésére dolgozott, barátjának újságolta egy levélben: „Ciau Benedetti” - üdvözölnek a milánóiak, ha különösen barátságosak akarnak lenni. A XIX. század végén az olasz király, II. Viktor Emánuel hitvesének írott leveleiben is ciao állt. Ő tehát már a mai írásmódot használta.
Film és zene repíti világgá
A ciao slágerekkel és filmekkel hódította meg Itáliát, majd az egész világot:
Bella Ciao – énekelték az olasz partizánok. A Pó-síkság rízsbetakarítói kedvelt népdalát írták át. A Bella Ciao az olasz ellenállás és a munkásmozgalom ikonikus dala lett. Itáliában a háború után évtizedekig ezt énekelték a himnusz helyett is a legtöbb ünnepségen. A mai napig népszerű. A nemzeti-konzervatív Északi-Liga elnöke, a belügyminiszter és kormányfőhelyettes Matteo Salvini se titkolja, hogy szereti, magáénak érzi az indulót. Ehhez Itáliában nem kell kommunistának, de még baloldalinak se lenni.
Ismeretlen ismerősök (I soliti ignoti, ’58), Marcello Mastroiannival, Totóval és Vittorio Gassmannal a főszerepben. „Addio, ciao bello!” (Csáó szépségem, Isten veled!) mondta utóbbi a filmben szinte mindenkinek. Máig szállóige Itáliában.
A teljes film! Olaszul tudóknak ajánlom. Egy igazi olasz klasszikus.
Ciao amore, ciao. Egy másik olasz sláger, amivel Luigi Tenco hódította meg Modugno után egy évtizeddel a világot. A ’67-es San Remo-i Dalfesztiválra nevezett vele. Ott azonban már nem adhatta elő. Néhány nappal korábban öngyilkos lett.
Ugyan ebben az évben a Piaggio Ciao néven kismotort dobott a piacra. Mitikus jármű. Az olasz fiatalok mást sem akartak, mint Ciao-val robogni.
Ami ma a Nutella (olasz kreáció!), az a ’60-as években a Ciao Crema volt: kenyérre kenhető mogyoróvaj.
Itália első könnyűzenei hetilapja ’63-ban Ciao amici, az úttörő sztármagazin pedig ’68-ban Ciao Big néven jelent meg.
Nem kérdés, hogy hívták a ’90-es olaszországi foci-vb kabalafiguráját: Ciao.
A könnyűzenében ma Lucio Dalla (Ciao) és Tiziano Ferro (Per dirti ciao!) tartja életben a ciaozás hagyományát.
Ciao signora?!
A ciao a legelterjedtebb üdvözlési forma Itáliában. Mindenki használja, feltéve, hogy tegeződik partnerével. Magázva ciaozni? Már ez is lehetséges. Terjed a Ciao signora!. Az idősebb, kultivált olaszok nem szeretik. Csak a külföldieknek bocsájtják meg. Buongiorno!, Buonasera!, esetleg Salve! – köszön az illemtudó olasz formálisa.
Magyarok figyelem! A tinédzsereknek még a ciao is túl hosszú. Cià! (ejtsd: csá) – mondják és írják a szó végét lespórolva.
Ciao da Venezia!
Petrus Szabolcs
