Pár nappal ezelőtt jelent meg Aurora Lewis Turner /Bolygókeringő trilógia - Névtelenek, A hetedik bolygó -, A hatalom köve/: Az istenek játéka című második interaktív története.

Az, hogy mit is jelent az interaktív történetírás a számára, azt az írónő egy érdekes bejegyzésben foglalta össze (Hogyan írjunk interaktív történetet?).

Nem titok, hogy a Névtelenek óta hatalmas rajongója vagyok Aurora Lewis Turnernek és fantasztikus történeteinek.

Hihetetlen energia, fantázia rejlik Aurórában, amit az olvasók szerencséjére izgalmas történetek papírra vetésében is kamatoztat.

 Az istenek játéka a második interaktív történet az írónőtöl, aminek a születését nyomon követhettem.

Izgalmas volt hétről-hétre várni, hogy hogyan alakulnak a történet eseményei, mi lesz a szereplőkkel.

Lenyűgöző az, hogy milyen rövid idő alatt születtek meg az egyes részek, ráadásul milyen nagyszerűen megfogalmazva.

Amikor Az istenek játékának az utolsó fejezete is megíródott - mint minden Aurora általi történet esetében - sajnáltam, hogy vége, és alig vártam, hogy újra elmerülhessek a könyv által teremtett világban. Így nagyon örültem, hogy később lehetőségem volt folyamatában is olvasni a sztorit, amikor Auróra felkért, hogy írjak egy rövid ajánlót a könyvhöz.

Bevallom, hogy míg a Hatalom köve esetében kissé furcsa volt a részleteiben megismert történetet úgy olvasni, hogy nem kellett egy-egy hetet várni a folytatásokra, csak tovább kellett lapozni, addig Az istenek játékánál már más volt a helyzet. Sokkal könnyebben ment az olvasás, cseppet sem volt furcsa a helyzet, könnyedén faltam a sorokat.

Én bizony az újraolvasás híve vagyok. Szeretek az általam kedvelt könyvek világába újra és újra elmerülni.

Tudom, hogy rengeteg történet vár felfedezésre, de olykor a mindennapok fáradalmai közepette, felüdülést jelentenek a már olvasott regények, pontosan azért, mert tudom mi történik bennük, így tudom azt is, hogy milyen hatással lesznek rám, ami segít helyre billenteni, felfrissíteni lelkileg, új lendületet adni ez által.

Jó volt immár harmadszorra is elmerülni Az istenek játéka világban. Számomra letehetetlen olvasmányt ad ez a könyv, ahol az emberi természet kegyetlensége áll szemben a jósággal, a lélek hatalmával a mindenre képes szeretettel, az emberséggel.

Egyszerre volt szívszorító, ugyanakkor szórakoztató is ez az érzelmekkel teli lebilincselő olvasmány.

Voltak részek, ahol hangosan felnevettem, de közben el is facsarodott a szívem, mert ugyan vicces jelenetek voltak, de az ami mögötte állt, ami miatt az a szituáció megtörténhetett, az már inkább szomorú.

Habár kedveltem a főszereplőket, Huntert és Lunát, ám mégsem ők voltak a legnagyobb kedvenceim a történetben, hanem Dylan, illetve Ramon.

Ehhez pedig köze van az én bonyolult lelkületű karakterek iránti rajongásomnak. Többet viszont most nem mondanék erről, mert nem szeretnék véletlenül valami lényegeset elárulni azoknak, akik még nem ismerik a sztorit, meghagyom minden érdeklődő olvasónak, hogy maga fedezze fel a történet szépségeit.

Bátran ajánlom Az istenek jàtékát mindenkinek. Humor, kaland, érzelmek és az emberi természet sokszínűsége egy lebilincselő fantasy történetben. 

Az írónőt itt lehet megtalálni:

Aurora Lewis Turner

Aurora Lewis Turner és olvasói világa

Aurora elméjében

Aurora olvasmányai

Aurora történetei

A könyv beszerezhető:

DiBook

Líra

Libri

Bookline