Leda D'Rasi Boszorkánydinasztia sorozatának misztikus világa

 

20210916_155652.jpg

 

Szenvedélyes, érzelmekkel teli, magával ragadó fantasy történetek. Modern mesék felnőtteknek.

Mindig szerettem a boszorkányokról szóló könyveket. A sorozatok kevésbé a szívem csücskei, mert általában jobb szeretem a szóló köteteket, de persze akadnak kivételek, ilyen a Boszorkánydinasztia is.

Jó ideje szemeztem már ezekkel a könyvekkel, majd azt éreztem, hogy egyszerűen muszáj elolvasnom ezt a sorozatot, vonzott magához. Így végül a polcomon landolt.

Számtalan verzióban írtak már boszorkányos, farkasos és egyéb természetfeletti lényeket felvonultató fantasyt.

Nehéz manapság úgy megalkotni egy ilyen szorít, hogy az ne tűnjön úgy, mintha egyes részeit koppintották volna, hogy valami újat mutasson.

Leda D'Rasinak sikerült túllendülni ezen az akadályon, mert egy igazán egyedi paraméterekkel rendelkező fantasy sorozatot adott az olvasóknak.

 

Lássunk néhány érdekességet, ami tetszett ebben a sorozatban:

 

- a boszorkányok eredete

- boszorkányátok

- az új boszorkányok "születésének mikéntje"

- a mód, ahogy a többi boszorka tudást szerez az új boszikról

- ahogy a boszik párt találnak, a párjukhoz való viszonyulásuk

- az, ahogyan a farkasok párt találnak

- a lidércek párválasztása, utódnemzés

 

A borítókról

 

Titokzatosak, csodásan eltalált színvilág. Valami eszméletlen gyönyörűek! A boszorkányok vannak a sorozat középpontjában, így szerintem nagyon jól passzolnak az egyes kötetekre jellemző hangulatvilággal megjelenített boszorkányok a képeken.

Jó ötletnek tartom, hogy az előzménykötet külső része eltér a többitől. Itt az írónő látható, nem pedig az adott kötet főszerepében megjelenő boszorkány. Ez azt mutatja, hogy hozzá tartozok a többi részhez, de azért mégis más jellegű tartalmat kapunk. Hiszen a boszorkányok eredetéről mesél, arról, hogy hogyan született meg a Dinasztia.

 

Szómagyarázat

 

Az érdekességeknél nem soroltam ezt fel ugyan, de nekem nagyon tetszik a szómagyarázat a Boszorkánydinasztia részeinek elején. Mindig az aktuális történethez szabottan elmondja az írónő a fogalmak jelentését. Van olyan, aminek a jelentését már egy-egy korábbi kötetből ismertem, mégis imádtam újra és újra elolvasni azt, hogy az írónő mit gondol, hogyan képzel el egyes lényeket, fogalmakat.

Az ember elolvassa ezeket a magyarázatokat és máris jobban fogja érteni a történetet, nem lesz kusza.

Némi háttérismeret birtokában számomra sokkal jobban élvezhető egy-egy sztori.

Ahelyett, hogy egyes szavak, bizonyos fogalmak jelentésén gondolkodnánk, egyszerűen csak a sztorira figyelhetünk. Mennyivel jobb így, igaz?

 

A Boszorkánydinasztia sorozat megjelent részei:

 

Kezdetek és sorsdöntő évek (0.)

Utolsó kívánság (1.)

Lidércfény (2.)

Talán tündérmese (3.)

Mindörökké 1. (4/1.)

Mindörökké 2. (4/2.)

 

Érdemes lassan, minden apró mozzanatra figyelve olvasni a sorozatot, nem kihagyni részeket. Az információkat ugyanis apránként, folyamatosan adagolva kapjuk. Akkor lesz érthető minden, ha nem ugrunk át mondatokat, oldalakat, vagy netalán fejezeteket a könyvekben.

 A fentiekben összefoglaltam a sorozat egészéről mit gondolok összességében, most viszont az egyes részekről mutatom meg a gondolataimat.

 

Kezdetek és sorsdöntő évek (Boszorkánydinasztia 0.)

 

20210916_162355.jpg

Már ez által a kötet által beleszerettem ebbe a sorozatba! Már az előzménykötet után láttam, hogy az egyik nagy kedvencem lesz a Boszorkánydinasztia világa.

Egyszerre szórakoztatott és öntött lelket belém ez a regény. Késő éjjel fejeztem be. Már nagyon álmos voltam, alig bírtam a szemeimet nyitva tartani, de addig ügyeskedtem, míg sikerült befejeznem a könyvet. Másnap borzasztóan fáradt voltam, hisz nem aludtam ki magam, de cseppet sem bántam.

Az előzménykötetben megismerkedhettem a kezdetekkel, Una és Luna sztorijával, a kettejük találkozásának történetével.

Imádtam mindkét boszit, tetszett, hogy bizony nem voltak tökéletesek, de pont attól voltak annyira szerethetőek. Emberinek látszottak, ezáltal éreztem közel magamhoz őket.

Egyformán kedveltem mindkettőjüket, bár bevallom Unával jobban tudtam azonosulni.

Az egész könyv nagyon vidám hangulatú, mindamellett, hogy fontos gondolatokat rejtettek a sorai. Legalábbis számomra fontosokat.

A kedvenc idézeteim, melyek egyrészt megmutatják a történet humorát, másrészt megmutatják milyen mondanivalót rejtett el az írónő a szórakoztató sztori sorai között:

 

– Hiszem, hogy az asszonyok többre hivatottak itt, a földön is, mint amire tartják őket. Csakhogy gyengék, testben és lélekben egyaránt. A szívük tele gyöngeséggel, alázattal, félelemmel, megalkuvással. Azt teszik, amit mondanak nekik, úgy élnek, ahogy mondják nekik, és eszükbe sem jut, hogy a saját útjukra lépjenek.
Ennek viszont változnia kell. És a te lányod lesz az első a sorban, aki ezzel szembemegy. Én magam adok neki erőt mindehhez. Erőt, hogy kitűnjön, erőt, hogy kitörjön. Erőt, hogy más legyen, és megváltoztassa a világot. Erőt, hogy segítsen.

 

Lunandra vagyok. Mindenki Lunandrának hív, de én jobb szeretem magamat Lunának nevezni. Ha magamhoz beszélek, mindig Lunának hívom magam, szóval hívj te is így, jó?

 

Lunában sokkal több rejlik annál, mint amit mutat, annál meg főleg több, mint amit mond.

 

Most szüksége van arra, hogy csak egyetlen este erejéig gyönge lehessen és esendő, és más legyen helyette erős és felelősségteljes.

 

(…) a rosszhoz, gonoszhoz nem volt szükség sem pokolra, sem egy olyan alakra, mint a bukott angyal. Nélküle is volt pokol, nélküle is volt gonosz.

 

(…) mi az a hely, ha nem a pokol, ahol az embernek ártatlanul kell menekülnie, bujdokolnia és önmagát rejtegetnie, hogy ne érje támadás?
És mi az, ha nem gonoszság, ahol csak azért akarják halálra ítélni, írmagját kiírtani, mert olyat tud, amit mások nemcsak hogy nem tudnak, de még csak nem is értenek?

 

Una ismerte az embereket a korok kezdete óta. Az évszámok változtak, a hegyek koptak, a folyók új medreket vájtak maguknak, de egyvalami nem változott: az emberi természet.
Pusztításra termett. Inkább dühödten ordít, mintsem bölcsen kérdezzen, és inkább elpusztítja azt, amit nem ért, mintsem az eszét forgatva kard helyett megértse annak mibenlétét.
Irigy arra, aki többet tud, akinek többje van, és nagy létszámban a tudatlan ember veszélyesebb, mint egy felfegyverzett hadsereg. Mert megvezethető, irányítható, alakítható.
És mindig az irányít, akinél a hatalom.

 

FÜLSZÖVEG:

 

A boszorkányok köztünk élnek, ezt tudjuk jól. Van azonban számos kérdés, ami megválaszolásra vár. Pontosan mióta vannak jelen a történelemben? Hogyan alakult meg a Dinasztia? Miért döntöttek úgy az Égiek, hogy különleges erőt adnak halandóként született asszonyok kezébe? És ha már itt tartunk: egyáltalán kik azok az Égiek?

 

A Boszorkánydinasztia előzménytörténete ezekre a kérdésekre ad választ, régmúlt korok és híres történelmi helyszínek során át kalauzolva az olvasót. Végigéljük a boszorkányok kalandjait, mintha mi magunk is közéjük tartoznánk. Megismerjük Unát, az elsőszülött boszorkányt, akit vezérsége nehéz helyzetek elé állít.

 

Az is kiderül, hogy a sokak által kedvelt, szabad szájú holdboszorka, Luna, kitől örökölte habókos természetét, és mióta nagy hódolója az „erősebb” nemnek. Nem mindennapi barátság az övék, melyet istenek kötöttek sok ezer évvel ezelőtt, és az idők viharát kiállva szilárdan tart is, mind a mai napig.

 

De vajon hogyan kezdődött? Íme a válasz!

 

A Boszorkánydinasztia sorozat írónője fellebbenti a fátylat a régmúltról, és elvezeti olvasóit a boszorkányok történelmének fényesebb, és olykor sötétebb korszakába… oda, ahol minden elkezdődött…

 

 

Utolsó kívánság (Boszorkánydinasztia 1.)

 

img_20200828_223934.jpg

Az előzménytörténetet követően a tulajdonképpeni első rész, az Utolsó kívánság is belopta magát a szívembe. Sőt! Imádom az összes részt, de valamiért mégis Angel sztorija áll legközelebb a szívemhez.

Imádnivaló karakterek, aprólékosan megalkotott környezet, váratlan fordulatok, remek megoldások a történetszövésben. Na és persze ebből a könyvből sem hiányzik a sorozat egészére jellemző humor.

Olyan csodásan jelenítette meg az érzelmeket a regény, hogy a lelkem hol túlcsordult a meghatottságtól, hol fájdalmasan rezdült a szereplők által átélt szörnyűségek miatt.

Részletesen felépített világ tárult elém, hitelesen megformált karakterek, akik egészen "emberiek", közvetlenek voltak. Az olvasó (én legalábbis ezt éreztem) számára valóságosak, nem holmi felmagasztalt, meseszerűen tökéletes figurák. Ám nekem pont ez tetszett.

Annyira élethűnek tűntek, hogy szinte már vártam mikor bukkan fel valamelyikük és néz bele a könyvbe, ahogy olvasok. Lelki szemeimmel látni véltem, ahogy egyik-másik karakter mögém kerül, belenéznek a kezemben tartott regénybe, hogy mit is olvasok, majd a saját stílusukban reagálnak.

Angelben kicsit magamra ismertem, amikor arról beszélt, hogy sehol nem érezte azt igazán, hogy oda tartozna, hogy mindig kicsit magányos, kívülálló volt. Talán ezért is kedveltem annyira. (Aztán szerencsére megtalálta a helyét.)

 

Nem számított a tömeg, nem számított az őt körülvevő jókedv, a zene, a tánc. Olyan mélységes magányt érzett, amilyet általában a hétköznapokon. Gyerekkora óta mindig úgy érezte: nem illik sehová, mindenhonnan kilóg. Nem igazán voltak barátai sem az iskolában, sem később az egyetemen. Manapság a legszorosabb kapcsolata a munkatársaival volt, de azt sem nevezhette igazi barátságnak. Csak a szülei mellett érezte úgy, hogy nincs egyedül. Ők elfogadták, megértették, szerették. Számukra különleges volt. Mindenki más szemében viszont valami megfoghatatlan módon különc.

 

Igazán megrendítő ilyen magányosságról olvasni, amikor valaki sehol sem érzi azt, hogy tartozna valahová a családján, a szülein kívül.

Voltak részek, amikor a szívem szakadt meg, bőgtem rendesen. Például akkor, amikor homlokon csapott a megvilágosodás, hogy miért is az a könyv címe, ami.

Annyira belekúszott a gondolataimba, a lelkembe ez a rész, a szereplők, hogy miután a végére értem, még akkor sem voltam képes elengedni őket.

 

Egyik kedvenc idézetem a boszorkányokról:

 

A boszorkányok azt vallották, hogy véletlenek nincsenek, csak jó előre megírt különös helyzetek, amelyek időnként tragikus, máskor komikus véget érnek, de végül mindennek az okára – legyen az öröm vagy bánat – fény derül.

 

FÜLSZÖVEG:

 

„Perzselően forró mese…”

 

…felnőtteknek, modern formában. Ha megkérnének rá, hogy a lehető legtömörebben foglaljam össze a Boszorkánydinasztia sorozat lényegét, ezzel az egy mondattal tenném meg. Mert ebben minden benne van. Olyan olvasóknak ajánlom, akik szeretik a többféle műfaj keveredését, és izgalmasnak találják, ha megannyi hatás éri őket olvasás közben. Akik vágyják a romantikát, akarják a kalandot, és hajlanak a lehetetlen felé is. Akik nem sütik le a szemüket, ha borzongató szex fűti át a lapokat. Mélyen tudják (és akarják is) gyűlölni a történet gonoszát, teljes szívükkel átérzik a szereplők érzéseit, bírják a bicskanyitogató szóhasználatot, és értékelik a csípős humort. Igen, a Boszorkánydinasztia története valóban egy mese. De aki Andersen, vagy a Grimm testvérek féle történetre számít, azt komoly meglepetések fogják érni. A Dinasztia a mesék új generációját képviseli.

 

 

Lidércfény (Boszorkánydinasztia 2.)

 


20210916_162407.jpgRöviden azt mondanám, hogy ez a rész is veszett jó, ahogy a sorozat eddigi kötetei is. Persze illene hosszabban beszélnem, hosszabban kifejtenem miért és hogy vont a bűvkörébe ez a sztori.

Két kivételes karakter történetét olvashattam ebben a kötetben.

Una büszke, makacs, erős nő. Elítéli Litchet, akit kezdetben egy öntelt seggfejnek láttam.
Mindketten nehéz természettel lettek megáldva. Ám mégis volt bennük valami, ami miatt nemhogy nem kedvelni nem lehetett őket, hanem a végére bizony nagy kedvenccé váltak ők is

Una félt, hogy elveszíti az irányítást az élete felett. Félt, hogy egy kapcsolat esetén (ha engedne az érzelmeinek) kiszolgáltatott, alárendelt, szerepbe kényszerítenék. Ő pedig ezt nem lenne képes elviselni.

Litch lehet, hogy igazából egy jó karakter, viszont öntelt, irányításmániás, szereti, ha úgy történnek a dolgok, ahogy ő gondolja.

Két nagyon erős, határozott személy akarata csap össze, persze a szenvedély megkavarja az érzelmeiket.

Mindkettőjüknek változnia kell, meg kell tanulniuk alkalmazkodni a másikhoz El kell fogadni, hogy mindketten egyenrangú felek.

Imádtam a szópárbajaikat, a csatározásaikat, azt, hogy küzdöttek az akaratuk érvényesítéséért, majd belegabalyodtak az érzelmek hálójába.

Izgatottan vártam azt a pillanatot, amikor kiderül Litch számára, hogy Una igazat mondott. Nagyon érdekelt a reakciója, az hogy mit tesz, mit mond akkor. Hogy hogyan változik meg a viselkedése a boszorkány felé. (Végül kevésbé volt drámai, mint vártam, de így is érdekes volt.)

Imádtam Litchet és Unát együtt! Annyira, de annyira jó páros ők!

Bevallom, eleinte nem szimpatizáltam Litchel, egyszerűen nem értettem, miért is kellene kedvelnem. Ám aztán lassacskán megismertem, és ahogy haladtam a történetben, úgy került egyre közelebb hozzám a lidérc. Megmutatkozott, hogy milyen is ő valójában. Megmutatta, hogy képes változni. Nem hibátlan, de egy szenvedélyes karakter, akit nehéz természettel áldott meg a sors, de aki ugyanakkor a szíve mélyén jó.

Una egy makacs nőszemély, aki rendkívüli módon ragaszkodik a függetlenségéhez. Megszokta, hogy nála a felelősség, hogy nála az irányítás.
Egy erős, független, nő, aki mindent megtesz a sajátjaiért. Minden korábbi tapasztalattal elelntétben vele kapcsolatban, amikor egy józan, megfontolt karakternek láttam, Una igenis egy szenvedélyes nő, aki a szíve mélyén vágyik arra, hogy ne egyedül cipelje a terheit, hogy legyen valaki, aki őszintén, önmagáért szereti.

Nagy utat járnak be Una és Litch, mire a végkifejletig eljutottam a könyv végén. Volt olyan, amikor egészen megdöbbentő fordulat következett, ami bizony megríkatott. Egyre csak azt kérdeztem magamtól, hogy ezt most miért kellett? Aztán amikor megnyugodtam, rájöttem, hogy megrázó esemény volt, de a cselekmény szempontjából mégis lényeges. Számítottam valami hasonlóra, de ilyenre nem.

Később, amikor már azt gondoltam nem érhet meglepetés, a kedves írónő még mindig tudott csavarni a történet szálain.

Imádtam az első betűtől az utolsóig! Ha tehettem volna, abba sem hagyom, míg a végére nem érek. Sajnos nem volt erre lehetőségem, ám így is a gondolataimat ez a sztori uralta akkor is, amikor épp nem olvastam.

A Lidércfény egy újabb csodás szelete annak a fantasztikus világnak, amit Léda D'Rasi a Boszorkánydinasztiával megteremtett.

 

FÜLSZÖVEG:

 

Una, a Dinasztia vezére – hogy legfiatalabb boszorkányát megmentse –, kénytelen nem kívánt szövetséget kötni a lidércek királyával. Évezredek óta ismerik egymást, de ismeretségük ellenszenv volt első látásra. Most azonban segítségre szorul, és pont az a férfi segíthet rajta, akitől a legkevésbé szeretne bármit is kérni. A segítségért cserébe pedig csak egyetlen dolgot adhat. A legnagyobb titkát… és vele az életét.

 

Litch büszke uralkodó, aki versenyt fut az idővel. Hatalmát trónbitorló fenyegeti. A támadások visszaveréséhez vérvonala megszilárdítására van szükség, ehhez pedig mielőbb egy királyné és egy örökös szükséges. Fajtája átka miatt azonban a számára rendelt asszonyt nem egyszerű megtalálni. Aztán az utolsó pillanatban úgy tűnik, mégis van remény. A győzelem lehetőségét azonban pont az az aranyszemű boszorkány villantja fel, akinél bosszantóbbat elképzelni sem lehet. A nő ajánlata több mint kecsegtető. De vajon igazat mond?

 

Kettejük közt feszültséggel terhes egyezség köttetik, és mintha az egész világ szövetkezne ellenük. Árulók, merénylők lesik minden lépésüket. És ott vannak ők ketten is, harcban állva.

 

A Boszorkánydinasztia története folytatódik. Az írónő tovább szövi a lehengerlő misztikus mese szálait és megmutatja, miként fér meg a halhatatlan világban a két ellentétes pólus: vérpezsdítő romantika és éjsötét intrika.

 

 

Talán tündérmese (Boszorkánydinasztia 3.)

 

20210916_162421.jpg

A Boszorkánydinasztia 3. részében Leda D’Rasi ismét egy fantasztikus történetet adott az olvasóinak. Korábban azt gondoltam, hogy az előzménykötetben írtakat a további részek nem múlják felül, pedig de. Minden könyvnél rá kellett jönnöm arra, amit már egyszer megállapítottam, méghozzá azt, hogy ennek a sorozatnak minden kötetéért odavagyok. Mindig az aktuálisat érzem a kedvencnek, de persze összeségében az egész sorozatot imádom.

A Talán tündérmesében a főszerepet egy heves vérmérsékletű boszorkány játssza, akiről annyit tudunk a korábbi részekből, hogy hideg természete van és gyűlöli a férfiakat.
Lehet, hogy ezért, de bevallom kicsit félve kezdtem el olvasni a könyvet, pedig nagyon kíváncsi voltam.
Minden negatívum, amit erről a bosziról tudni lehet, azt sejtette, hogy valami szörnyűség történt a múltjában. Hiába tudjuk, hogy minden boszorkány valamiféle szerencsétlen eset során kerül a Dinasztiába, ám Fairyvel kapcsolatban azt éreztem, a többiekénél borzalmasabb sorsa volt, ami miatt olyan lett, amilyen. Aztán elkezdtem olvasni, majd fokozatosan merültem el mind jobban a történetben.
Mire a könyv végére értem, megismertem milyen is igazából Fairy, ráadásul a boszorkányerejéről is többet megtudtam. Nem mellesleg megszerettem ezt a boszorkányt is.

Az égiek Ruehlt választották Fairy párjául, ami az első pillanatban talán nem tűnt jó választásnak, sőt azt gondolnánk egy férfi sem lenne jó választás. Aztán persze kiderül, milyen bölcsek is az égiek. Ám addig is rengeteg minden történik.
A boszorkány menekül a férfi elől, bejárják sok részét a világnak. Kezdetben Ruehlnek még tetszik is ez a hajsza, élvezi, hogy egy olyan nő a párja, aki mellett nem unatkozik.

Végül Fairy egy afrikai faluban rejtőzik el, ahol orvosként segít az itt élőknek, akiknek a jó része olyan halálos betegségekkel küzd, mint az AIDS.
Azt gondolja itt nyugta lesz az alakváltótól, de ez rövid idő után megváltozik, mert Ruehl megjelenik és nem hagyja magát eltántorítani, mindent megtesz, hogy Fairy közelében lehessen.

Ahogy halad a történet, a főszereplők közötti adok-kapok játszmák mellett apránként tárul fel a boszorkány múltja, amely igazán lélekszaggató, szívbe markoló dolgokat mutat meg. Kiderül, hogy miért lett olyan, amilyennek korábban megismertük.

Rengeteg csavar, váratlan fordulat által ismét elérte az írónő, hogy ha sejtettem is hogyan alakulnak az események, de mindig adott valami újabb részletet, ami után mindig azt éreztem, hogy én már nem is értek semmit, csak fogtam a fejem a csodálkozástól. De pont ettől volt jó a könyv!

 

FÜLSZÖVEG:

 

Az élet nem tündérmese… vagy mégis?

 

Fairy Sommers, a Dinasztia legtitokzatosabb és egyben legrettegettebb tagja, menekül nemcsak a múltja, de lehetséges jövője elől is. Halandó életének minden egyes pillanata a szenvedésről és a nélkülözésről szólt, amely örök sebet hagyott a lelkén. Hiába az idő gyógyító ereje, nem menekülhet az emlékei elől. Bár a Dinasztia megmenti őt, családjává lesz, sőt az Égiek még a párját is kijelölik Rhuel, az alakváltók koronahercege személyében, Fairy mégis ellenáll, bezárkózik.

 

A Boszorkánydinasztia felnőtt, és mi, Olvasók szembetaláljuk magunkat a rideg valósággal. Ki ne ismerné a belső démonok szorítását, vagy a múlt súlyát? Mindannyian viseljük, rejtegetjük, és ha szerencsénk van, legyőzzük őket. Ellenkező esestben örökre rabjuk maradunk.

 

Leda D’Rasi írónő olyan érzelmi mélységekbe viszi ezúttal a történetet, ami nekünk, nem boszorkányoknak is rémisztően ismerős lehet. A szerelem, a mágia és a megszokott, csipkelődő humor mellett nemcsak az Ítészek, de az ember kegyetlenségébe is beleláthatunk Afrika egy sötét városában.

 

Vajon hogy lesz ebből mégis tündérmese? Lesz-e egyáltalán?

 

 

Mindörökké 1-2. (Boszorkánydinasztia 4/1-2.)

 20210916_162440.jpg

Ezt a két kötetet még nem olvastam, de ott vannak a polcomon, és várják, hogy eljöjjön az ő idejük. Már nagyon kíváncsi vagyok erre a történetre is, mégis nehezen szánom rá magam, hogy elolvassam, mert ha ezzel végzek, akkor nem lesz több könyv ebből a sorozatból. Úgyhogy még egy kicsit várok, de ki tudja meddig bírom.

 

Mindörökké 1.

 

20210916_162448.jpg

 FÜLSZÖVEG:

A ​gonosz gyengéje a múlandóság, a jó ereje az öröklétben rejlik.

Ever magányosan él, egyre apját várja, aki nemes harcot vív a gonosszal. Egyhangú napjait egy váratlan találkozás szakítja meg. Úgy hiszi, a kék szemű harcosban megmentőjére lelt, és közben fogalma sincs, találkozásuk milyen veszélyes játszma kezdetét jelzi. A lánynak sok dologról nincs tudomása. Még arról sem, ki ő valójában.

Constantine az alakváltók hadvezére, a király második embere. Életébe egyszerre költözik áldás és átok, amikor megtalálja a lányt. De milyen sors vár arra a szerelemre, mely egy csatatéren szökken szárba? A férfinak hazudnia kell, és ameddig lehet, megakadályozni, hogy Ever rájöjjön az igazságra. Tudja azonban, hogy a titkok egyszer napvilágra kerülnek, és akkor épp azt veszíti majd el, amiért mindent megtenne: a lányt, és a szerelmet.

Túl lehet lépni évszázados hazugságokon? El lehet viselni, ha az embert a saját múltja semmisíti meg?

A sorozat negyedik részének első felét tartja kezében az olvasó, melyben az írónő feltárja az eddig homályban tartott részleteket. Végre bevezeti olvasóit a gyűlölt Ítész vezér múltjába is, és megmutatja, mi mindenre képes a gonosz, céljai érdekében.

De tegyen meg bármit, jobb, ha tudja: A jó kitart! Mindörökké…

 Időközben elolvastam, a véleményem itt olvasható: MOLY

 

Mindörökké 2.

 

20210916_162456.jpg

 FÜLSZÖVEG:

A ​Boszorkánydinasztia sorozat 4. részének második kötete – A jövő fényessége a múlt homályában gyökerezik.

Ever menekülne születése titka elől, de hiába. Jövője érdekében szembe kell néznie a szörnyeteggel, aki felnevelte. Élete eddigi legnehezebb próbája előtt áll, de nincs egyedül. A Dinasztia tárt karokkal fogadta. És rá vár a kék szemű harcosa is.

Az Ítész vezér aljas eszközök tárházát használja a bosszúhoz. Semmitől nem riad vissza, célja immár egy globális háború kirobbantása, emberek és halhatatlanok között, a szent küldetés nevében.

A találkozás elkerülhetetlen. Eljön a végső ütközet ideje. Ez lenne a vég? Aligha. Az összecsapás romjaiból egy új, sötét erő születik, amely már nem csak a boszorkányok pusztulását akarja, hanem az egész halhatatlan világét is. Lehet, hogy minden, ami eddig történt, csupán bemelegítés volt? A próba, mely után még véresebb játék veszi kezdetét, egy eddig nem látott játékmester vezénylete alatt?

Jó a rossz ellen… Mindörökké!

A sorozat negyedik részének második felében az írónő új szintre emeli az eseményeket, és bebizonyítja, hogy mindaz, amit eddig a boszorkányokról tudtunk, még mindig csak a kezdet. Mert lehet, hogy egy szakasz lezárul, de a harc örök…

 Időközben elolvastam, a véleményem itt olvasható: MOLY

 

 

Bűbáj (Boszorkánydinasztia színező)

 collage_20210306_153927_1.jpg

 

Szeretem a felnőtt színezőket, főleg az olyanokat, amelyek egy-egy könyvhöz, könyvsorozathoz kapcsolódnak. Még 2020-ban olvastam Leda D'rasi: Boszorkánydinasztia című sorozatát, ami egész egyszerűen elvarázsolt, nagy rajongója lettem.

Amikor a tudomásomra jutott, hogy létezik egy színező, ami az általam annyira kedvelt történetek jeleneteit eleveníti meg, nem késlekedtem, hanem azonnal megrendeltem.

A képek már önmagukban is gyönyörűségesek, színekkel töltve pedig egyszerűen varázslatosak.

Méltó kiegészítője ez a színező az izgalmas sorozatnak, amely annak rajongói számára kihagyhatatlan. 

 

A Boszorkánydinasztia megelevenedik!

 

Eljött az idő egy igazi újdonsághoz! Magyarországon először születik felnőtt színező egy hazai író fantasy sorozatából!

 

Lépj be a boszorkányok világába ezzel a fantasztikus illusztrációkkal ellátott színező könyvvel, melynek lapjain életre kelnek a történetek.

 

Szereplők, helyszínek, események és ikonikus tárgyak köszönnek vissza a papírról, újfajta szórakozást nyújtva a boszorkányok rajongóinak. Új, kreatív kikapcsolódást, amely úgy a legizgalmasabb, ha már ismered a történeteket, de a csodás fantasy képek akkor is magukkal ragadnak, ha egyszerűen csak szereted a szépet, és valami különlegesre vágysz.

 

Ceruzát elő, hívd életre fantáziádat, és a benned élő boszorkány vezesse a kezed! A képek önmagukban is művészi szépséget nyújtanak, rajtad múlik, a színekkel mit varázsolsz belőlük.

 

Dinasztia rajongóknak kötelező tartozék, méltó kiegészítője az izgalmas könyvsorozatnak!

 

 collage_20210808_082230.jpg

 

 

Érdemes elolvasni ezt a sorozatot annak, aki szereti a boszorkányos, a misztikus, a természetfeletti lényeket felvonultató sztorikat. Érzelmekkel teli, izgalmas történetek.

Belevesztem a Boszorkánydinasztia világába, és többé már nem szabadulok (mondjuk nem is akarok), az egyik kedvencem lett ez a sorozat.

 

 

Itt lehet megtalálni az írónőt:

Leda D'rasi

 

Itt lehet beszerezni a köteteket:

Mogul Kiadó