Áprilisi olvasmányaim
Már javában benne járunk a májusban, és én csak most érzek annyi erőt magamban, hogy összeszedjem az április olvasmányaimat, és meséljek róluk.
Mindenképpen szerettem volna beszélni az elmúlt hónapban olvasott könyvekről, de kicsit késve kerül erre sor, és ez alkalommal a bejegyzés is rövidebb lesz. Nincs most bennem annyi energia, annyi lendület.
Áprilisban összesen 6 könyvet olvastam, amből 5 magyar szerző alkotása, 1 mese és 3 recenziós példány.
Szakítok a szokásommal, ezúttal nem olvasási sorrendben mutatom meg a köteteket, hanem elsőként arról beszélek majd, amelyik a legnagyobb hatással volt rám, azután jön a többi.
Németh Krisztina: A hazara
Ez a történet az elevenembe vágott, a lelkem mélyéig felkavart. Éppen ezért nehéz volt megfogalmaznom az érzéseimet a könyvvel kapcsolatban. Nehéz volt összeszedni a gondolataimat. Napokkal azután, hogy befejeztem az olvasást, még akkor is remegő kézzel írtam róla.
Várnom kellett, hogy egy kicsit megnyugodjon a lelkem, hogy anélkül tudjak beszélni erről a történetről, hogy potyognának a könnyeim. Annyira szíven ütött, amiről olvastam.
Németh Krisztinának sikerült ezt a nyers valóságot bemutató történetet olyan sítlusban az olvasók elé tárnia, hogy az embernek egészen könnyedén pörögnek az ujjai között a könyv lapjai. Az első sorok után képes teljesen magával rántani ebbe a világba a regény, aminek a végére érve sem szabadulunk az olvasottaktól
Tengernyi érzelem van jelen ebben a könyvben, amelynek kegyetlenségét az írónő a sorok közé csempészett humorral teszi befogadhatóbbá az olvasók számára.
Több könyv is akadt, amely nagy eséllyel pályázott nálam az év könyve címre az idén, de A hazara olvasása után kijelenthetem, hogy azok csupán a legjobbak között lehetnek, mert kétségtelen, hogy ez a történet az év könyve számomra az idén.
Egy rajz is született a könyvvel kapcsolatosan, ami bár nem úgy sikerült, ahogy azt elképzeltem, de szívem, lelkem benne ebben a képen. És az is lényeges, hogy pont ez a történet volt az, ami akkor hatással volt rám, hogy előhozta egy korábbi kedvelt hobbym felé a késztetést belőle.
Közel sem pontosan adja vissza a rajz a könyvben olvasottakat, de igyekeztem valami hasonlóval. Inkább ihletet adtak az olvasottak, nem pedig a valósághű megjelenítés volt a cél, mert az nem ment volna.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
Glaszhütter Bianka: Cor Machinia
Bevallom tartottam kissé a történettől, hiszen egy sci-fi az, amiről szó van, én pedig nem igazán szoktam ilyesmit olvasni.
Végül kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem, mert végül az idei év egyik kedvence lett számomra ez a sztori.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
Stian Skald: A lelkek kútja
Stian Skald: A lelkek kútja című könyve Az elveszett aranyváros keresése című kötet folytatása.
Ez a rész az előzőhöz képest mozgalmasabb, több izgalmas esemény, több váratlan fordulat tarkította. Bár azt azért nem mondanám, hogy egyfolytában pörgött a cselekmény, mert voltak kevésbé intenzív részek is.
Bevallom, hogy A lelkek kútjának olvasását én jobban élveztem, mint Az elveszett aranyváros kereséséét, mert valahogy jobban lekötött, jobban fenntartotta a figyelmemet.
Nem egy nehéz olvasmány, hanem egy könnyedebb fantasy történet, aminek az ember viszonylag hamar a végére érhet, mégis kellemes kikapcsolódást nyújt.
A titkok, a rejtélyek, a misztikum át, meg átszövik ezt az izgalmas misztikus sztorit, melyben hőseinkre veszélyes kalandok várnak.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
Csete Dóra - Kőszegi-Arbeiter Anita: Lillen, a tünde
Két magyar írónő, Csete Dóra és Kőszegi-Arbeiter Anita közösen írt mesekönyvében egy különc tünde kislány izgalmas kalandjairól olvastam.
Nem csupán én forgattam érdeklődve ezt a kötetet, hanem a 10 éves kislányom is megismerkedett ezzel a varázslatos világgal.
Örömmel mondhatom, hogy mindkettőnk tetszését elnyerték a Lillen kalandjairól szóló történetek.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
Darvas Petra: Ikrek Mágiája (Hópelyhek májusban 1.)
Darvas Petra: Ikrek Mágiája (Hópelyhek májusban 1.) című könyve egy titkokkal és rejtélyekkel teli fantasy történet.
Az első pillanatban magával ragadott, és nem is szabadultam, míg a végére nem értem. Elkezdtem olvasni és azt vettem észre, hogy a vége felé járok.
Egy igazán figyelemreméltó fantasyt alkotott az írónő ezzel a kötettel, amire az elején csupán egy érdekes történetként tekintettem, ám a végére a rajongója lettem.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
Amy Harmon: A madár és a kard (A madár és a kard krónikái 1.)
Amy Harmon: A madár és a kard című rendkívüli fantasy története már az első oldalakon magával ragadja az embert.
Megszűnt a külvilág körülöttem, amikor olvastam. Órák teltek el anélkül, hogy észrevettem volna, mert annyira magával ragadott a történet.
A bővebb véleményem ITT olvasható.
MOLY adatlap
