Elena Honoria: A Varázslónő - értékelés
Egy egészen friss megjelenésről hoztam nektek ebben a bejegyzésben a véleményemet, mégpedig Elena Honoria: A Varázslónő c. fantasy kötetéről, ami a Smaragd kiadónál jelent meg. Recenzió keretében jutott el hozzám a kötet, amit ezúttal is köszönök a kiadónak!
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A hatalom nem minden, a hatalommal játszani nem szabad.
Amikor Azoriában egy mágus olyan erőkkel játszik, ami meghaladja képességeit, nem várt folyamatokat indít el, ami nem csak az ő életére lesz hatással. Bár mindent megtesz, hogy a hibát helyrehozza, kénytelen felkeresni az emberek szerelmét őrző Varázslónőt.
A Varázslónő eleinte dühös a Mágusra, ám idővel a férfi közelsége olyan érzéseket kelt életre benne, amire nincs felkészülve, és esküjét figyelmen kívül hagyva, megszegi világuk szabályát. Ezzel végzetes hibát követ el.
A mindenség ura megbünteti őket.
Az emberi világba való száműzetés ideje alatt csak egyikük lehet tisztában azzal, honnan jöttek, kik is ők valójában, és így kell megoldást találniuk arra, hogy büntetésük alól felszabaduljanak.
Az eseményeket végig a szerelem mozgatja, még ha a szereplők sokszor ennek nincsenek is tudatában.
A regény főszereplője a legmélyebb érzelmeket éli át, és sokszor érzi úgy, hogy számára mindennek vége, nincs értelme tovább küzdenie a célért.
Ez a szívbemarkoló történet feltárja, milyen erőket mozgat meg két lélek szerelme, és mire lehetünk képesek a másikért.
A történet középpontjában a címben is szereplő Varázslónő és a Mágus szerelmének rögös útja áll. Az ő világukban tiltott dolog a Varázslónő számára, hogy szerelembe essen, hogy ne vonja el semmi se a figyelmét a birodalom irányításától. Ám ők ketten megszegik ezt a szabályt, így vezekelniük kell.
Annak ellenére, hogy elvileg fantasy kötet, nem sok fantasy elem van benne, illetve a birodalom és annak működése se nagyon kerül bemutatásra. A fő hangsúly inkább a reménytelen szerelmen van, illetve a Varázslónő kétségbeesett, meggyötört földi életének alakulásán.
A cselekmény eléggé kidolgozatlan még. Se a nő, se férfi részéről nem éreztem azt, hogy tenni próbálnának valamit azért, hogy a rájuk mért büntetés megoldódjon valahogyan. Meg se próbáltak hatni a Mesterre, ami eléggé fura volt, illetve egymással se nagyon keresték a kapcsolatot. A nőnek ugyan az elején volt egy kis próbálkozása, de hamar leállt vele, a férfi pedig egyáltalán nem kereste a nőt, ami számomra érthetetlen volt.
Önmagában az is fura volt számomra, hogy azért száműzték őket, mert egymásba szerettek, de az volt a büntetésük, hogy a Földön is el kell érjék ugyanezt, máskülönben nem térhetnek vissza.. Aztán a visszatérésük után hűvösen, ridegen kellett volna viszonyuljanak egymáshoz, ami persze nem ment nekik, ezért kaptak egy kis átkot, hogy ne érinthessék meg egymást.. Hiányzott nekem innen egy jobb magyarázat arra vonatkozóan, hogy miért alakultak így a dolgok.
A fogalmazásmód viszont nagyon-nagyon szép volt, úgyhogy bízom benne, hogy a szerző következő kötete picivel összeszedettebb lesz és nagyon élvezni fogom majd. A kötet borítója pedig eszméletlenül gyönyörű lett szerintem, első pillantásra megfogott.
Értékelésem: 7/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Idézetek:
Sokkal jobban el tudná őt képzelni egy romantikusabb században, amikor a hölgyeknek még klasszikus módon udvaroltak a férfiak, és a szerelem sokkal magasztosabb érzésnek számított, mint napjainkban.
♦♦♦
Nemcsak az emberek élete jár lemondással, az ő világuk is tele van vele. Eddig szerencsés volt, mert egyenes és tiszta úton haladt. Mindig tökéletesen viselkedett, sohasem hibázott, egészen addig a bizonyos napig, amikor a Mágus megcsókolta. Most már nem tökéletes, de talán megtalálhatja az utat, amiről letért… Talán…
♦♦♦
Mintha a Varázslónő megérezte volna vívódását, egy pillanatra elengedte és a mellettük elterülő álomszép rózsabokorhoz lépett.
– Kedves Mágus, nézd ezeket a pillangókat – mutatott a sok színes lepkére, akik vidáman röpködtek a bokor körül –, elhozták végre a tavaszt, a legcsodálatosabb évszakot, amit szeretek. Ilyenkor újjászületek, újra feltöltődöm energiával, minden porcikámban pezseg az életet…
