Julia Quinn: Csókja megmondja (Bridgerton család 7.) - értékelés
Meghoztam nektek a Bridgerton sorozat 7. részéről, a Csókja megmondja c. regényről szóló véleményemet. Kicsit sajnálom, hogy a sorozat végére érek lassan, de az első részekhez képest ezek az utolsók már nem képesek annyira lázba hozni engem sajnos.
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
A HŐS
Gareth St. Clair bajban van. Apja, aki megveti őt, elhatározta, hogy tönkreteszi a St. Clair-birtokot, hogy nyomorba döntse őt. Gareth egyetlen öröksége egy családi napló, amiben talán családi titkokról írnak… és ez lehet jövője nyitja. Csak az a probléma, hogy a szöveg olaszul íródott, mely nyelvet Gareth a legkisebb mértékig sem beszéli.
A HŐSNŐ
Az előkelő társaság egybehangzóan állítja, hogy Hyacinth Bridgerton kisasszonyhoz senki nem hasonlítható. Pokolian okos, rémesen szókimondó, és Gareth szerint valószínűleg csak kisebb dózisokban elviselhető. De van benne valami… valami bájos és bosszantó… ami megragadja a figyelmét, és nem ereszti.
SZEGÉNY MOZART ÚR
Valószínűleg éppen forog a sírjában, amikor Gareth és Hyacinth találkozik az évente megrendezett Smythe–Smith-zeneesten. Hyacinth jó hírű lány; az, hogy Gareth St. Clair társaságában látják, meglehetős merészség, de jól érzi magát a társaságában és felajánlja, hogy lefordítja a naplót, bár olasztudása nem egészen tökéletes. De ahogy beveszik magukat a titokzatos szövegbe, rájönnek, hogy a válaszok, amelyekre oly régóta várnak, nem a naplóban vannak… egymásban találják meg… és semmi sem olyan egyszerű – vagy olyan bonyolult –, mint egyetlen, tökéletes csók.
A korábbi Bridgerton részekben viszonylag keveset szerepelt Hyacinth, de abban a néhány jelenetben sem sikerült őt túlzottan megkedvelnem, úgyhogy kicsit tartottam a róla szóló kötettől. Annyira fiatal volt még a nagyobb testvérei férjhez menetelekor/megnősülésekor, hogy csak egy kis csitrit láttam benne, aki folyton veszekszik Gregoryval, a legkisebb bátyjával és idegesítőbbnél idegesítőbb helyzetekbe keveri saját magát.
Bár ebben a részben is volt pár idegesítően rossz szokása a lánynak, mégis egészen jó kis történet keveredett ki belőle. Gareth St. Clair-nek van egy kis rosszfiús beütése, ami különlegesebbé teszi őt a korábbi részek férfi főszereplőihez képest. Az apjával való rossz viszonya és az ellene való lázadás, na meg a nőkhöz való hozzáállása miatt kiismerhetetlen, titokzatos képben tetszeleg a társaság többi tagja előtt.
Lady Danburyt a korábbi részekben is nagyon bírtam már, annak ellenére, hogy a nyers őszintesége miatt jó sok embernek okozott kellemetlen perceket a bálokon és egyéb társasági esteken. Ebben a részben nagyon sok szerepet osztott rá az írónő, ugyanis Gareth az ő unokája. Sokszor futnak össze Hyacinth-tal a nagymama házában, a kettejük ismeretsége is így kezd egyre jobban kibontakozni.
Összességében nagyon jó kis romantikus kötet lett, de a sorozat második és harmadik részét (A vikomt, aki engem szeretett, Tisztességes ajánlat) számomra nem tudta felülmúlni, azok a kötetek sokkal jobban megérintettek engem.
Egy kissé elmaradtam ezzel az értékeléssel, azóta már a Bridgerton sorozat befejező kötetét is elolvastam, ami Gregory életének alakulását mutatja be. A napokban hozom majd arról a könyvről is az értékelésemet.
Értékelésem: 9/10
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Kedvcsináló idézetek:
– Sosem lenne képes arra, hogy hűséges legyen egy asszonyhoz – felelte Francesca –, és nem hiszem, hogy te képes lennél elviselni a hűtlenségét.
– Nem – dünnyögte Eloise –, hacsak nem vállalja fel, hogy ennek következménye súlyos testi sérülés lehet.♦♦♦
– De hát szörnyen nézel ki!
– Tudom már, miért szeretlek – mondta Michael kimérten. – A te társaságodban sosem kell aggódni amiatt, hogy a hiúság bűnébe esik az ember.
