Ludányi Bettina: Kettőnk titka - értékelés

Még 2019-ben jelent meg Ludányi Bettina: Kettőnk titka c. kötete az Álomgyár kiadó gondozásában, aminek azóta a folytatása, a Kettőnk bűne is napvilágot látott, illetve kapott egy kiegészítő novellát is a sorozat Yanna titka címmel. A történet thriller műfajban íródott, ami nagyon közel áll hozzám, úgyhogy nagy reményeket fűztem hozzá. Lejjebb olvashatjátok, hogy mennyire nyerte el a tetszésemet a kötet. 

covers_563768.jpg

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!

A fülszöveg:

„Kiszámíthatatlan ​és sokkoló fordulatok. Soha nem tudhatod, mi lesz a következő lépés.” – Anarchia Könyvblog
„Ha kézbe veszed Ludányi Bettina könyvét, egy olyan történetet kapsz, amely csúnya játékot játszik az elméddel.” – Gck's Book Review
Mi az erősebb: a függőség vagy az akarat?
Niki Varela alkoholista. Lassan egy éve nem iszik, mégis különös dolgokat tapasztal maga körül. Időről időre üres borosüvegek tűnnek fel a lakásában. Hiába állítja, hogy nincs köze hozzájuk, még a legjobb barátnője sem hisz neki. Nem is csoda, hiszen egyetlen betörésre utaló jel sincs.
Alexios Hallas pszichológust valaki felkérik egy nyomozáshoz, így hozza össze a sors Nikivel. Hiába foglalkozik évek óta függőkkel, még így sem ismeri fel időben, mi folyik a lány körül.
Egy alkoholfüggő képzelgéseiről lenne szó csupán, vagy valaki az őrületbe akarja kergetni a lányt? Mi a különbség a valódi tettes és az áldozat között? Meddig képes egy függő uralkodni a sóvárgáson, ha mindent elveszít, ami fontos volt számára?
Ludányi Bettina írónő új regénye, a Kettőnk titka ezúttal a függőség lélektanát járja körül. A pszichológiai thriller és a pszichológiai dráma jegyei keverednek össze egy történetben, amelynek nem fogod kitalálni a végét.

A történet középpontjában az alkoholizmus, annak veszélyei, illetve a függőségből való kitörés nehézségei állnak. A főszereplő, Niki már lassan egy éve tiszta, olyan rossz ügyekbe keveredett az alkohol hatására, ami miatt szégyelli magát és ez kellő erőt ad neki ahhoz, hogy kibírja ital nélkül. Azonban a történet lapjain egyre durvább dolgok történnek vele, az őt ért összeesküvések miatt egyre jobban kezd depresszióba esni és egyre csábítóbbá válik számára, hogy az alkoholba menekülve keressen enyhülést.  A történet másik főszereplője Alex, akit felkérnek, mint pszichológust, hogy titokban ismerkedjen össze Nikivel és mondjon véleményt arról, hogy az alkohol mennyire tett káros hatásokat rá, illetve az agyára. 

298602709_160933339850086_4184971727817645297_n.jpg

https://www.instagram.com/p/ChC8q5joWVg/?utm_source=ig_web_copy_link

Corinna és Yanna volt az a két mellékszereplő, akik több szerepet kaptak a kötetben. Egy mentorprogram keretein belül szövődik össze hármójuk élete. Yanna lett Niki mentora az alkoholizmus elleni programban, és meggyőzi Nikit, hogy jót tenne számára, ha ő is fogadna egy mentoráltat, így ismerkedik össze Corinnával. Számomra Corinna volt szimpatikusabb kettejük közül, annak ellenére, hogy nagyon sok belső démonnal küszködik a lány és ezáltal sokszor bunkó Nikivel (bár Nikit sem kell félteni, ő is képes volt simán beszólni a mentoráltjának), de amikor segítségre volt szüksége, hozzá menekült, ezáltal megmutatva, mennyire szorosan összefonódott az ő életük és mennyire bízik a nőben.

Egy nap Niki lakásában egy borospohár, majd egy borosüveg tűnik fel, ami kisördögként sugdos Niki fülébe, hogy adja fel a józanságát. Nem tudja, hogy kerültek ezek az alkoholos üvegek az otthonába, de annyira megijed tőle, hogy még a zárat is lecserélteti, hogy egy esetleges betörő ellen így védekezhessen. Az írónő nagyon jól megoldotta azt, hogy végig másra terelje a gyanút és az olvasónak eszébe se jusson az, ami ténylegesen a háttérben játszódik. A végkifejlet engem teljesen sokkolt, és mivel függővéggel ért véget, ezért muszáj lesz minél előbb sort kerítenem a következő részre is. Nagyon olvastatta magát a kötet annak ellenére, hogy nekem nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet. 

Értékelésem: 8/10

Kedvcsináló idézetek:

 – Mintha lenne valaki, aki direkt szabotálna. Vagy talán én szabotálom magamat, már nem tudom.
– Én is sokáig éreztem így. Mintha összeesküdtek volna ellenem, de egyszerűen ilyen az élet.
– Nagyszerű – a szememet forgatva kelek fel a bárszékről és összefont karral az erkélyajtóhoz sétálok.

♦♦♦

– A probléma nem a drog és nem is az alkohol. Gondoljanak bele! Ha valaki jól érzi magát a bőrében, a világban, kiegyensúlyozott és képes kezelni a felmerülő problémákat, annál nem valószínű, hogy kialakul bármiféle függőség. Mert nincs olyan fájdalma, sem fizikai, sem lelki, sem érzelmi, amit ne tudna megoldani vagy kezelni. Minden függőség mögött fájdalom áll, ez tény. Arra kell rájönni, mi ez a fájdalom.

♦♦♦

– […] Tudod, mennyire szar az arcmemóriám.
– Corinna! Most küldted el a picsába. Ráadásul egy doboz sör társaságában. Gusztustalan és gyermeteg módon. Azután pedig fejbe vágtad egy dobozzal!
– De nem így akartam! – próbálja kimenteni magát. – Egyszerűen csak… arra szállt, na!
– Arra szállt, hogyne! Nekem meg a homlokomon virít, hogy hülye vagyok.
– Tényleg azt hiszed, hogy direkt dobtam fejbe?
Amikor tisztes távolságba érünk, megállok és szembefordulok vele.
– Igazad van. Nem hiszem azt. Te annyira szerencsétlen vagy, hogy simán képes vagy ilyenekre véletlenül is.

♦♦♦

Arról nem beszélve, hogy itt nincs túl sok pszichiáter. Az embereknek nincs rá szükségük. Nem úgy, mint Európa többi részén vagy Amerikában. Itt nem süppednek bele a mókuskerékbe, nem szenvednek depresszióban, nem idegeskednek, nem szoronganak, és még sorolhatnám. Itt a tenger, folyton süt a nap, a helyiek kedvesek, odaadóak és vidámak. Nem stresszelnek túl semmit. Ez abból fakad, hogy a ciprusiak mottója: amit ma megtehetsz, azt halaszd holnapra.

A sorozat folytatásai (kiegészítő novella és második rész):

covers_605535.jpg

covers_563769.jpg