Eve Rigel: Kelepce - értékelés
2022 tavaszán jelent meg Eve Rigel: Kelepce c. krimi kötete a Trivium Egyesület gondozásában. Az írónő tíz év kihagyás után újra publikálásra adta a fejét, aminek a kézzelfogható eredményét ennek a kötetnek a lapjain olvashatjuk. Lejjebb görgetve olvashatjátok a véleményemet róla!
Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmaz!
A fülszöveg:
Miranda Foster, a milliárdos örökösnő, a férjével nyomozóirodát működtet San Franciscóban. Egyik nap a húga azzal hívja fel, hogy az apjukat meggyilkolták, és ő a gyanúsított. Miranda, bár tizenöt évvel ezelőtt úgy hagyta ott az Eagle-szigeten lévő szülői házat, hogy soha többé nem tér vissza, a húga kérésére mégis odarepül a férjével, és a rendőrségi tiltás ellenére nyomozásba kezd. Az első gyilkosságot később még több követi, és Mirandáék egyre mélyebbre merülnek egy régmúltba visszanyúló, de a jelenre is kiható, szerteágazó játszmába. Versenyt futnak az idővel, hogy még azelőtt elkapják a gyilkost, mielőtt rájuk kerülne a sor.
A történet a megtagadott múlt, elfojtott érzelmek és meghasonult lelkek nyomában vezeti az olvasót Alaszka varázslatos földjére.
Eve Rigel (Czinkos Éva) tíz év után először jelentkezik új regénnyel, egy filmszerűen pergő, páratlan atmoszférájú környezetben játszódó, szövevényes krimivel.
A történet középpontjában egy gyilkosság(sorozat) tettesének felkutatása áll, a rendőrség és az FBI kart karba öltve próbál nyomra bukkanni és megoldást találni a rejtélyre, de nem tudják, mi lehet az indítéka az elkövetőnek, így őt magát sem tudják fellelni. A városba érkezik Miranda is, hogy a rendőrség háta mögött kezdjen el nyomozni több-kevesebb sikerrel. Miranda karaktere számomra túl hisztis, helyenként túl rideg volt, jópárszor beszólt a többi karakternek váratlan, oda nem illő helyzetekben. Daniel ennek ellenére nagyon jól helyt áll mellette és közösen próbálják a bűnügyet felgöngyölíteni.
A történet során van egy-két olyan titok, amire csak menet közben mutat rá az írónő, így egészen a végéig nem lehetünk biztosak a történet végét illetően. A végkifejletben felbukkanó csavarra a szemfüles olvasók korábban is rájöhetnek, mint ahogy azt az írónő feltárja előttük, de ez csak még érdekesebbé teszi a kötetet, mert kíváncsivá teszi az embert, hogy vajon hogyan jutunk majd el a lezárásig.
https://www.instagram.com/p/Cg91peKI4BH/?utm_source=ig_web_copy_link
A történetből feltűnő módon hiányoznak az érzelmek, annak ellenére, hogy személyesen érintett Miranda a gyilkosságokban, nem sok érzelmet mutat ezzel kapcsolatban. Az ő szemszögéből íródtak az események, mégis elég objektívan, tárgyilagosan meséli el a kötet a vele történteket, mintha nem is nagyon lennének érzései. Ugyan azt is tudom, hogy nem egy érzelmekkel túlfűtött lányregény, de ennek ellenére egy kicsivel több érzelemkimutatás kellett volna bele, hogy igazán hiteles legyen.
Nem éreztem olvasás közben olthatatlan vágyat arra, hogy megtudjam, hogy vajon ki lehet az elkövető és mik fognak még történni a kötetben, mert nem volt igazán feszültségkeltő a tálalás, így a maximális csillagot sem tudom megadni neki. Ettől függetlenül csak ajánlani tudom a krimikedvelőknek a kötetet, mert tökéletes kikapcsolódást nyújtott számomra.
Értékelésem: 8/10
Kedvcsináló idézetek:
– Abba a tetves, rohadt… büdös picsába! – nyögött fel Daniel, és kimerülten elterült a hóban.
Miranda kínjában felnevetett, miközben egész testében úgy reszketett, hogy összekoccantak a fogai.
– Tizenkét éve vagyunk házasok, de egy repülőgéppel kellett lezuhannunk, hogy végre káromkodni halljalak?♦♦♦
– Tudod, ez annyira furcsa… annyira hihetetlen… egyik pillanatban még minden rendben, tök normálisan zajlik az életed, aztán egy szempillantás alatt felborul az egész.
♦♦♦
– Hát ez meg mi volt? – fordult vissza Daniel Mirandához.
– Micsoda?
– Otrombán viselkedtél ezzel a lánnyal, és ez nem vall rád. Tudnom kellene valamit?
– Semmit.
– Néhány perccel ezelőtt még kedves és udvarias voltál vele, most pedig elutasító. Mi történt, ami egyik végletből a másikba lendített?
– Semmi sem történt. Ilyen vagyok.
– Nem igaz, nem vagy ilyen! Pánikbeteg vagy, de nem bunkó.
– Most nem akarok az állapotomról értekezni… együnk inkább!♦♦♦
– Clive, a kávéval együtt hozd be a Foster Mansionból érkezett hívás hanganyagát is, kérlek!
– A gyilkosság előtti hívásét? – hallatszott egy vékony hang a kagylóból.
– Miért, van másik is?
– Nincs.
– Akkor egyértelmű, hogy azt.
