Közzétette főigazgatói pályázatát a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) kinevezett vezetője. „Otthonosabbá tenni a magyar világot” – áll az alapvetésében. Majd így folytatja Demeter Szilárd, a néhány napja véglegesített direktor: „Szebben fogalmazva: a magyarok – és úgy általában a közép-európai nemzetek – költőien lakoznak.” A filozófus végzettséggel is rendelkező, egyben többkötetes regényíró és lapszerkesztő nem véletlenül utal itt Heidegger sokszor idézett megállapítására: „A nyelv a lét háza. A nyelv hajlékában lakozik az ember. A gondolkodók és a költők e hajlék őrzői.”*

Mit jelent?

A „költőien lakozni” kifejezés Friedrich Hölderlin német költőtől (1770-1843) származik. Ami híressé tette ezt a sokjelentésű szólást, az Martin Heidegger német filozófus (1889-1976) tanulmánya „…költőien lakozik az ember…” címmel. Mit is jelent az, hogy „költőien lakozni”? Az új főigazgató ezt nem fejti ki, Heidegger azonban igen. Vállalva itt a leegyszerűsítést, Heidegger szerint „költőien lakozni” nem mást jelent, mint képesnek lenni a mértékvételre az egymás felé fordulás dimenziójában. Rendelkezni morális érvényű mérési kapacitással a humán térben. Konkrétan:

„A költésben történik meg a mérték vétele. A költés a szó szigorú értelmében vett mérték-vétel, amely révén az ember mértéket kap létezésének tágasságához.”**

Demeter Szilárd is utal erre az értelmezésre. Felvezeti, hogy „..a magyar kultúra irodalomcentrikus kultúra.” Így érvel a továbbiakban: „…történeteinken keresztül értjük meg a világot, verseinkben találjuk meg a válaszokat az életproblémáinkat célzó kérdésekre.” Ritka az ilyen filozofikus felütés egy menedzser pályázat kereteiben, ezért tulajdonképp elismerés illeti a kandidálót. Viszont, ezt szeretném hozzátenni, ha bölcseleti elemekkel tűzdelt írásnak fogjuk fel a beadott koncepciót, természetszerű, hogy rögtön vitára hívó is néhány megállapítása. Úgy érzékelem, a „költőien lakoznak” rámutatás a szerző részéről inkább a művek befogadására vonatkozik, míg eredeti használatában ez a metafora alapjaiban egyfajta alkotói szemléletet jelent, amely nyilván hatással van – ennyiben igaza van Demeter Szilárdnak – az olvasói mentalitásra is.

Digitális irodalom: merre tovább a PIM-ben?

Az elektronikus szövegkultúra témakörébe vágó rész a „Digitális irodalmi pantheon”, illetve a „Digitális Irodalmi Akadémia” fejezetekben kerül kibontásra. Mi tagadás, a pályázatnak ez az eleme nem elég konkrét. További probléma, hogy hiányzanak belőle a megfelelő terminológiák. A pantheon jó szó, de valójában egy adatbázist fed, ha jól értem. Mindez azért fontos, mert egy adott életmű informatikai feldolgozása igencsak sokféle lehet, függően a szándékoktól és a létrehozási, valamint a fenntartási költségektől. Nem lényegtelen, hogy egy portálról, adatbázisról, webes kirakatról beszélünk. A text sokféle módon megél, de a prezentálójának szakszerűen kell közelítenie a megjelenítéséhez.

A pantheon távlati terv, a Digitális Irodalmi Akadémia viszont létező portál, méghozzá a szabad elérésű magyar szövegbázis rendszerének egyik legfontosabb tagja. Éppen ezért gyakorlatiasabb kicsengésű itt a pályázó néhány megállapítása. A projektről szólva határozott hangnemű a nyitás: „Tulajdonképpen úgy van, hogy nincs. Annak idején egy miniszteri rendelettel hozták létre, azóta se alapították meg.” Lehet, hogy ez száraz adminisztratív tény, viszont ami a működést illeti, annak sikeressége és olvasói elfogadottsága vitathatatlan. Az új igazgató tovább bővítené a szerzők listáját. Ez hasznos törekvés, azonban éppen ellenkezik az eredeti célkitűzéssel: azzal, hogy ne az aktuális fenntartó határozza meg a tagok körét, hanem maguk a tagok, az írók és költők, így próbálva elkerülni a bármely oldalú hatalmi lobbizást szerzők érdekében.

E-könyv vagy más? 

Nem fedi a mai elfogadott szakszerűséget az a gondolat, hogy a DIA keretében e-könyvben jelentetné meg a főigazgató „azokat a kortárs irodalmi műveket, amelyekre a kiadók már nem látnak piaci keresletet.” Alapinformáció ehhez, hogy a DIA nem e-könyv formátumban adja közre a műveket, hanem webes megjelenítésben. Az okokra itt most nem térünk ki, de nem véletlenül használják ezt a platformot. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy ez a felvetés, mármint az, hogy kortárs írók alkotásai megjelenhessenek professzionális hazai irodalmi digitális könyvtárakban, ingyenes hozzáférésben, nem újszerű elképzelés, hiszen a Magyar Elektronikus Könyvtár már ma is biztosítja ezt a lehetőséget. És élnek is vele sokan a kortársak közül, értve ez alatt az élő szerzőket, vagy a közelmúltban eltávozottakat.

A képen: Gyulai Pál. Ő írta: „A tudomány mélysége most is keveseké, de a költészet bája mindnyájunké.”

Művészet és erkölcs

A „költőien lakozni” ideához magyar szerzőtől is találni évszázados érettségű hozzászólásokat. Gyulai Pál 1887-ben mondott egy nyitóbeszédet a Kisfaludy Társaságban „Művészet és erkölcs” címmel. Mindössze húsz percet kapott a rizikós tárgyra felkért szónok. Az utólag lejegyzetelt szöveg olyan közvetlen és friss, hogy szinte posztnak olvasható. Néhány axióma szerű mondat***:

„Bizonyára a költészet és erkölcs között nincs ellenkezés, sőt egy bizonyos pontig egymás szövetségesei, de soha sem rabszolgái.”

„Ne követeljük a művészettől azt, amit nem adhat s ne úgy, amint nem adhatja.”

„A költemény soha sem igaz a szó közönséges értelmében, csak látszat, de az igaz látszata.”

Hadd buzogjon…!

„A tudomány mélysége most is keveseké, de a költészet bája mindnyájunké, s oly eszméket és érzéseket táplál, amelyek az emberiség legfőbb kincsei. Két fő forrása, az igazság és erkölcsiség, most sem apadt ki; ezekből merítettek a kiváló költők mindenha. Hadd buzogjon minél bővebben, hadd merítsenek belőlük költőink minél mélyebben, hogy szép műveket alkothassanak gyönyörünkre, vigasztalásunkra, nemesedésünkre, és nemzeti szellemünk erősítésére.”

*Martin Heidegger: Levél a „humanizmusról”. In: Martin Heidegger: Útjelzők. Budapest, Osiris Kiadó, 2003. 293. old.

**Martin Heidegger: „…költőien lakozik az ember…”. In: Martin Heidegger válogatott írások. T-Twins/Pompeji Kiadó, Budapest-Szeged, 1994. 201. old.

***Gyulai Pál: Művészet és erkölcs. Emlékirat az alakuló e-könyv etikához. [elektronikus dok.] Szerkesztette és a bevezetőt írta: Kerekes Pál. Budapest, Kossuth Kiadó, 2014. ISBN: 9789630981958