A Badley Compton-i Gracie Burton a hetvenedik életévéhez közeledik, és elhatározza, hogy befizet egy egyhetes toszkánai főzőtanfolyamra. Így indul Santa Montefiore Visszatérés Toszkánába című regénye. Ha a – magyar – cím nem árulkodna, akkor mi is kellőképpen meg lehetnénk lepve, de a fordító itt kikotyogta, hogy Gracie nem először jár e napsütötte vidéken. Nem érti őt a kisváros Olvasó Nőegylete, de nem tud mit kezdeni döntésével saját lánya sem. Ugyan ezidáig nem sokat foglalkozott édesanyjával, de most, hogy értesül váratlan elhatározásáról, úgy dönt, lányával együtt ő is elkíséri a Castello Montefoscóba, hiszen onnan is lehet ügyeket intézni; telefonja hozzá van ragadva, ahogy a következő generációhoz, az ő lányához is. Gracie és leszármazottja viszonya oly annyira felszínes, hogy mit sem tud arról, hogy hősnőnk életének tíz legfontosabbb évét Toszkánában töltötte a nagybátyjánál, aki kitanította a festőrestaurálás nehéz mesterségére. Na, jó, elárulom, nemcsak restaurált, de hamisított is képeket, mint azt tette a nagybácsi is. Így már kicsit izgalmasabb a dolog, de mivel elképzelhetetlen, hogy a szívügyek kimaradjanak egy romantikus történetből, még azt is hozzáteszem, hogy élete szerelme is ennek a helynek ura és parancsolója volt hajdanán.

Ennyiből már Önök, kedves Hölgyeim, maguktól is ki tudnák tölteni a regény hátralévő lapjait. Nincs is más dolgom, mint felvetni néhány kérdést.

Mekkora naivitás kell ahhoz, hogy elhiggyük, egy hét alatt a három generáció olyan szoros kapcsolatba kerül egymással, hogy életük hátralévő részét is együtt kívánják majd tölteni? Jó, jó. Napsütés, meg illatok és ízek. De ez elég ahhoz, hogy a karriercentrikus középső és az ízig-vérig Y generációs hölgyből megértő és empatikus ember váljon? Olyan, aki képes letenni az okoseszközt, hogy magányos sétákra induljon a lankák között? Vagy olyan, aki seperc alatt kivirágzik, és elcsábított fiatal lány helyett belátó, ám bosszúálló angyallá váljon? És Gracie-re is olyan hatással lehet a toszkán táj, hogy négy évtizedes titkát hirtelen felfedi? Nekem kicsit billeg a történet.

De hogyan tudja áthidalni a Gracie hiánya miatt keletkezett űrt a Badley Compton-i Olvasó Nőegylet? Ugyanis ennek ő volt a szürke eminenciása, a háttérben dolgozó, mindent megoldó és kivitelező névtelen bajnoka. Ennek a szálnak a szerző helyében nagyobb teret adtam volna. Jók a figurák, és ezzel lehetett volna többet is kezdeni. Nem is beszélve arról, hogy a könyvben ez szolgáltatja a humorforrást. De nem én írtam a regényt. Sőt, még csak meg sem próbálkoztam az írással…, úgyhogy bocsánat!

Az utolsó kérdésre mindenki tudja a választ, azaz nem érdemes feltenni, hogy megtalálja-e Gracie hajdani szerelmét, és folytatódhat-e ott egy negyvenéves kapcsolat, ahogy annak idején abbamaradt?

Nem akartam minden poént lelőni, így hagytam is bőven titkokat és csavarokat. Sőt lebeszélni sem szeretném Önöket a Visszatérés Toszkánába elolvasásától, mert az a kategória, amit csak úgy határozunk meg: „egynek elmegy”.

Most pedig beviszem Önöket az erdőbe. Ha már a sztori ilyen laposkára sikeredett, akkor legalább nézzünk szét a festményhamisítók világában. Nem akármilyen rengeteg ez!

És rögtön itt a következő kérdés: miért is hamisít valaki? Sokan rávágnák erre, hogy mi másért, mint pénzért. De ez – szerintem - nem ilyen egyszerű. Mert valljuk be, nem akármilyen tehetség kell ahhoz, hogy neves szakértőket meg lehessen téveszteni. Aki viszont így tud festeni, az miért nem alkot saját képeket a saját nevén? Hogy ahhoz nem elég jó? Vagy hiányzik a fantázia? Esetleg nem tudja kivárni, hogy maga is elhíresüljön? A téma szakértői más és más megközelítést alkalmaznak. Lekerestem Önöknek néhány oldalt, ahol körül tudnak nézni. Higgyék el, megéri, még ha Önök nem is szándékoznak reneszánsz nagymestereket aggatni a falakra, és az sem jut eszükbe, hogy ezekért az Ecserin vadásszanak. Nyugodtan böngészhetnek tovább is, de ez alkalommal főként a magyar piacot vettem szemügyre, mert már itt vár engem – és Önöket – egy másik történet ugyanerről a témáról…

• https://24.hu/kultura/2020/02/26/hamis-festmeny-leleplezes-kieselbach-tamas-galeria-konferencia-hamisitok/
• https://tudomanyplaza.hu/festmenyhamisitas/
• https://www.origo.hu/itthon/20120325-festmeny-es-mutargyhamisitasok-magyarorszagon.html
• http://biralat.hu/tanulmanyok/a_festmenyek_hamisitasarol_i._resz.5.html?pageid=72

És most jöjjön a vizes lepedő! Hosszú könyvtárosi pályafutásom alatt még ezidáig megkímélt a sors attól, hogy egy ilyen gyatra kiadványt adjon a kezembe. Ez aztán a tipikus anatómiai ló; ami hiba csak elképzelhető, az itt megtalálható. Kezdjük azzal, hogy maga a fordítás olyan, mintha bedobták volna a Google fordítóba, aztán finomítás nélkül közreadták. Még egy amatőr is megpróbálja értelmezhetőbbé tenni a fordítást, hogy ne legyen akkora sületlenség a szöveg. De itt nem. Megy minden, ahogy az automatizmus diktálja. Néha azon csodálkoztam, hogy kerekedhetett egész értelmes szövegrész, de rácsodálkozásom nem tarthatott sokáig, mert újra (és újra, és újra…) felbukkantak a hibák. Értelmetlen szavak, szóelírások, nem egyeztetett alany és állítmány, nyelvhelyességi, sőt nyelvtani hibák tömege. És akkor már ne is beszéljünk a kisbetűs mondatkezdetekről és a bennfelejtett angol szavakról! Most értettem meg azokat az olvasóimat, akik „sutyiban” aláhúzogatták a könyvekben előforduló hibákat, mert nekem is ehhez lett volna kedvem. Nagyítóval kell keresni olyan oldalt, ahol ne kellett volna egyszer vagy kétszer pirossal aláhúzott hibajelzést alkalmazni. Biztos vagyok benne, hogy a korrektort messze elkerülte a kötet, de még a helyesírás-ellenőrző sem volt bekapcsolva, mert az legalább néhány hibát kiszűrt volna. A legszebb – vagy inkább a legcsúnyább - az egészben, hogy ezt a kötetet a Művelt Nép Könyvkiadó tette közzé. És nem tudom, az Ulpius Baráti Kör (merthogy ők is nevüket adták ehhez a kiadványhoz…) vagy a kiadó helyébe szégyelljem magam jobban.

Az biztos, csak az vegye kezébe Santa Montefiore Visszatérés Toszkánába című könyvét, aki nem kap allergiás rohamokat ennyi hiba láttán. Ennél azért jobb ez a regény, megérdemelt volna kicsit gondosabb munkát, kicsit több odafigyelést.