Hogy a mesének sose legyen vége
2020. november 24. írta: KapuZs

Hogy a mesének sose legyen vége

Terry Pratchett: Akkor majd éjfélt viselek

 pratchett_borito.jpgA fantasy műfaját a hölgyek körében kevesen vállalják be, mert ez azt is jelentené, hogy még nem nőttek ki a mesékből. De aki ezt szégyelli, az meg is érdemli. Ha nem ódzkodunk már vámpíroktól és vérfarkasoktól, akkor vajon mi kifogásunk lehetne a boszorkányokkal és a varázslókkal szemben?! Vallják be: olykor-olykor kisebb-nagyobb háztartási (vagy éppen szerelmi) varázslathoz Önök is folyamodtak már!

Sir Terry Pratchett teremtett egy varázslatos univerzumot (és ezt most a szó legszorosabb értelmében képzeljék el, varázslókkal és varázslatokkal!), nevezetesen Korongvilágot. Az emberek mellett különös lények vagy teremtmények népesítik be ezt a világot. Találkozunk itt trollokkal, akik legjobb helye a városőrség, hiszen már látványuk is elrettent – majdnem – mindenkit az erőszaktól. Mert a városőrségnek ez a célja; ők a világegyetem legpacifistább fegyveres testülete. Aztán ott vannak a csip-csap népek, azaz a nac mac fíglik, akik bár parányiak, annyi életkedv és erő szorult beléjük, hogy nincs az az ember, akit ne ragadnának magukkal – olykor a szó szerint is! Persze Korongvilág lakosai között bőséggel akadnak varázslók is. Némelyiknek igencsak van mit tanulnia, de hát nem véletlen, hogy egyetemük is van! De mindközött a kedvenceim a boszorkányok. (Aki már olvasta valamelyik bejegyzésemet, az borítékolhatta volna…) Egyenruhájukban, a csúcsos fekete süvegben és fekete, kissé vagy nagyon használt ruháikban, a kötelező boffókkal kiegészítve járják Korongvilág városait és falvait. (Önöknek itt elárulom, mi is az a boffó. Minden olyan kelléket boffónak nevezünk, ami a boszorkányokat boszorkányosabbakká teszik, nevezetesen a bibircsókokat, horgas orrokat ragyákat és egyebeket. Mindezek semmit nem tesznek hozzá a valódi boszorkánysághoz, csak a külcsínt szolgálják.)

A Történetek a Korongvilágból kötetei közül eddig 36 jelent meg magyarul. Sajnos, sokkal többre már nem is számíthatunk, hisz csak egy-két lefordítandó maradt…

Pratchett olyan kiváló szerkesztői érzékkel alkotta meg univerzumát, hogy mindegy, melyik ponton kapcsolódunk bele a történetekbe, azonnal otthonosan mozgunk világában. Az Akkor majd éjfélt viselek című kötet Pratchett Korongvilág ciklusának ifjúsági sorozatába tartozik. De őszintén megemelem kalapom azon tinédzserek előtt, akik valóban meglátják a cselekmény mögött a tartalmat! De szívből remélem, gyakran lesz fedetlen a fejem.

 Hősnőnk ezúttal Sajogi Stefánia, a 16 éves kis nagy banya. Nem erre született – bár képességei felől senkinek nem lehet semmilyen kételye! -, de 9 éves volt, amikor a feldühödött falusiak megölték az előző boszorkányt és annak macskáját. Mivel minden helynek kell egy boszorkány, Stefánia vette át a stafétabotot. Amikor a regény elején találkozunk vele, éppen a fájdalmat veszi el egy gyermekét halva szülő fiatal lánytól, akit apja annyira megvert, hogy a magzat már nem élte túl. Miért? Mert az apának nem volt megfelelő a férjjelölt, hisz az nem ivott, nem verekedett és nem verte szerelmét sem. Igen, néha ennyi is elég… De a lányt még el is kell rejteni szülei elől, így a nac mac fíglik halmához viszi, ahol tudja, jó kezekben lesz. Ezek a parányi emberek, élükön Zsánival, a keldával megesküdtek, hogy minden áron megvédik kis nagy banyájukat. Stefánia következő útja a kastélyba vezet, ahol haldoklik a Báró. A Halált már nem állíthatja meg, de képes arra, hogy megkönnyítse az eltávozást. Miután elrendezte a halottat, nekiindul a fővárosba, Ankh-Morporkba, hogy megkeresse az utódot, az ifjú Bárót.

Ankh-Moroporkban azonban egyre inkább úgy érzi, az emberek, akik eddig tisztelték és szerették boszorkányaikat, lassanként elfordulnak tőlük, sőt ferde szemmel néznek rájuk. De mit vétettek a boszorkányok az emberek ellen? Hiszen ők csak megteszik mindazt, amire az emberek nem képesek, amit nem akarnak vagy éppen nem szeretnek. Vagyis őrzik a rendet. De a harag és erőszak terjedéséhez nem kell indok.

A gyűlöletkeltést és annak burjánzását senkinek nem kell bemutatnom. Arra ott az egész történelmünk. Elég egy apró szikra, esetünkben egyetlen ember, akiben gyűlölet, rosszindulat és irigység bujkál. Aki nem várja meg a Második, a Harmadik és a Negyedik Gondolatot, már az Első hevében cselekszik. Egymaga is képes elterjeszteni ezt a járványt, amitől Isten óvja a gyűlölet tárgyát. (Nem, Pratchett nem volt látnok. Nem látta előre a COVID pusztítását, nem innen kölcsönözte a mechanizmus leírását; hisz ezek a gyűlöletjárványok időről-időre felütik fejüket más-más formában és eltérő bűnbakokkal, és – mint azt tapasztalhatjuk – nehéz rájuk hatásos ellenszert találni.)

Stefániának meg kell találnia azt az egyetlen lényt, aki a haragot táplálja. Azaz inkább ő táplálkozik belőle. Szembe kell szállnia vele, és le kell győznie, mert különben elpusztul mindenki, legyen vétkes vagy ártatlan. De ki őrzi az őrzőt, ki segít neki ebben a harcban? Nos, a nac mac fíglikre mindenképpen számíthat, ahogy a többi boszorkányra is. És szerencsére akadnak emberek, akiknek szívében több a szeretet és a jóság, akiket a ragály nem tud elragadni. Stefánia a végső csatát mégis egyedül vívja meg, mert büszkeség is van a világon, és meg kell mutatnia a többi boszorkánynak, hogy méltó szeretetükre és megbecsülésükre.

Sok mindent elárultam a történetből. De semmit nem tudok visszaadni abból a mesteri szövegből, amivel a szerző kényeztet minket. Meg aztán ez a könyv sokkal több, mint történet: gondolatok csodálatos szövete, melyek miatt érdemes gyakran lelassítani az olvasást.

A Sir Terry Pratchett tolla alól kikerült fantasyk egyetlen darabja sem lektűr. A Korongvilággal éppoly pontosan kidolgozott univerzumot alkotott, mint tette ezt Tolkien. És ugyebár őt sem soroljuk a könnyű műfajba… Nagy elődjével szemben Pratchett egyetlen hiányossága, hogy nem alkotta meg világának írását; de szótárt bizony olykor mellékelt (azok számára, akik nem elég bátrak, hogy szabadon értelmezzék kifejezéseit). Attól, hogy egy regény kalandos és olvasmányos, kacagtató vagy éppen könnyeket facsaró, attól még ne degradáljuk lektűrré! Mert bizony ezt tesszük: hajlamosak vagyunk megfeledkezni a gondolatok mélységéről pusztán azért, mert olvasás közben remekül szórakozunk. Itt kell felhívnom figyelmüket a megjegyzésekre. Pratchett igen bőkezűen alkalmazza ezt a megoldást, ha valamit magyarázni, kifejteni szeretne, vagy csak azért, hogy még jobb kedvünk legyen. Merthogy mindent átitató humoráról idáig egy szót sem szóltam! Szellemes és furfangos logikája miatt arra intem Önöket, hogy ne olvassák könyveit tömegközlekedve, mert előbb-utóbb furcsán fognak nézni mindazok, akik még nem olvastak tőle semmit.

Na és a fordítás! Azt már az egész világon tudják, hogy nálunk vannak a legjobb fordítók. És nem kell Arany Jánosnak, Karinthynak vagy éppen Göncz Árpádnak lenni ahhoz, hogy zseniális munka kerüljön ki kezük alól. Mert itt minden esetben ez történik; bár többen is fordították a Korongvilág köteteit, Pratchett furfangos mondatait és szófordulatait valamennyien kiválóan elsajátították és visszaadták nekünk, olvasóknak. Köszönet érte Farkas Veronikának, Járdán Csabának, Sohár Anikónak, Kornya Zsoltnak és Nemes Istvánnak!

Induljanak el hát bátran a Sir Terry Pratchett Korongvilágába vezető úton, bármelyik ösvényt - azaz kötetet – választják, garantáltan varázslata bűvkörébe kerülnek.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyvklub50plusz.blog.hu/api/trackback/id/tr9116297456

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

powerage 2020.11.25. 14:59:57

"Mert itt minden esetben ez történik; bár többen is fordították a Korongvilág köteteit, Pratchett furfangos mondatait és szófordulatait valamennyien kiválóan elsajátították és visszaadták nekünk, olvasóknak. "

Sohár Anikó hírhedten igénytelen munkát végzett, amikor a korongvilág könyveket abuzálta, jobb messzire elkerülni mindent amihez köze volt.

KapuZs 2020.11.25. 19:22:13

Bevallom, nem olvastam Pratchett valamennyi könyvét. De most már felkeltette az érdeklődésemet, és megnézem, hogyan fordított Sohár Anikó. (Azt ki merem jelenteni, hogy Farkas Anikót nagyra becsülöm!) Az ajánlómban azonban méltatlan lett volna bármelyiküket is kihagyni.

iovialis 2020.11.25. 20:47:05

@powerage: Elnézést, ennek ellentmondanék... Én a Sohár-féle fordításokkal kezdtem (Cherubion-os első kiadások), és kimondottan elégedett voltam. Nehéz is volt átállni az újakra pl. a nevek miatt.
A friss fordítások sem rosszak, persze, csak jelzem, hogy a korábbiakkal sem volt baj.
(OFF: *sosem* fogom megbocsájtani egyiküknek sem, hogy Magrat Garlic-ot "Magrat Beléndek" és "Póré Magrat" névre ültették át a -szerintem- sokkal kézenfekvőbb "Fokhagy Magrat" helyett... Ilyen ziccert kihagyni egy, a magyar nyelvből unikálisan következhető szójátékra...)

KapuZs 2020.11.26. 16:31:55

@iovialis: Köszönöm a commentet, számomra - bárki fordítja is - mindenütt átsugárzik Pratchett humora és derűje, bármilyen is legyen a világ - na, meg a fordítás.
süti beállítások módosítása