Szinte minden kislány királylány szeretne lenni. Csillogó, fodros ruhában, fénylő ragyogó koronával fejükön táncolni, tükör előtt pózolni, énekelni vagy csupán álmodozni. Elképzelni az életet szolgák és udvarhölgyek között. Egy igazi hercegre várni. Sorolhatnám mennyi vonzó oldala van a királynői létnek. Ennek szele az én kislányomat is meglibbentette. Alapjába véve nem zavar, sőt még tetszik is, hogy ilyen nagyon beletudja magát élni a királynői szerepbe. Ugyanakkor felmerül a kérdés, meddig lehet ebben is elmenni? 
Mi az egészséges határ valóság és szerepjáték között? Szerencsére ezek csak elméleti kérdések, de tényleg foglalkoztatnak. Szeretném ha a királynői létnek nem csak a külsőségeit venné észre, hanem az erényeit is. Épp jókor érkezett az @aionpublishing A kislány és a királylány című meséje hozzánk , amely erre a problémára hívja fel a kislányok figyelmét. A királylány egy napon kipottyan a mágneskönyvből a gyerekszoba padlójára, melynek tulajdonosa zsebre teszi és mindenhova magával viszi. Az egésznapos megfigyelés alatt a királylány azt látja, hogy a kislány figyelmes, jó lelkű, segítőkész és kedves testvéréhez és szüleihez. Ráébred, hogy ezek a belső értékek fontosabbak, mint a korona. A kislány szépsége a belső tulajdonságaiból fakadnak, nem pedig egy csillogó ékszerből. Szerencsére a főszereplő is ráébred erre és ettől boldogabb lesz.A mese nagyon szép üzenete mellett illusztrációjával is szórakoztatja a gyerekeket. Kiemelten ajánlom 3 éves kortól minden kicsi királylánynak.
