Az 1960-as években Boris M. Levinson amerikai pszichológus volt az első, aki felhasználta és leírta az állatokkal való közös élet, vagy éppen munka jótékony (terápiás) hatását.

Módszerét elsőként árva és érzelmileg problémás gyermekek megsegítésére, a velük való kapcsolat kialakítására alkalmazta, később súlyos betegségben szenvedők és idősek állapotának javítására is használta.

Az állatokkal megosztott életek során azt találta, hogy a kisállatok jelenléte enyhíti a depressziót és a magány érzését, valamint hogy meggátolják, illetve lelassítják a szellemi és a fizikai leépülést.

Levinson módszere az 1980-as években kezdett el egyre elterjedtebbé válni először az Amerikai Egyesült Államokban, később Európában, köztük Magyarországon is.

Tehát jó ha önmagunkra is rávilágítunk: ezért tartunk kisállatot? Nem gond az sem, ha igen. Jól csinálod.

Mivel az állatokkal történő munkához nem szükséges a beszéd képessége, könnyűszerrel alkalmazható nehezen kommunikáló gyerekeknél (autizmus, mutizmus) vagy felnőtteknél is, akik nem szívesen lépnek kapcsolatba másokkal a beszéden keresztül.

Az állatok gondozása a kommunikáció fejlődésén keresztül segít abban is, hogy elsajátítsuk a kötelességtudatot, a rendszerességet és az önállóságot is. Különösen ajánlott fájdalommal küzdők részére, hiszen kutatások alapján állatok jelenlétében csökken a fájdalomérzet. 

Milyen állatot válasszunk társul gyógyulásunk útjára?

Az egyik legelterjedtebb terápiás állat a kutya. A kutyák nagyon régóta élnek az emberek mellett, fejlett a szociális és az alkalmazkodó készségük, könnyen taníthatók és hűségesek gazdájukhoz, örömüket lelik az emberekkel való játékban.

A macskák és a lovak úgyszintén könnyen taníthatók be gyógyító célokra, ezeknél az állatoknál azonban fontos kritérium a nyugalom és a kiegyensúlyozottság.

A nyulat vagy tengerimalacot tartók élvezhetik az állatok simogatását, hiszen ezek az állatok hamar hozzászoknak az emberi érintéshez.

A halak látványa kimutatottan oldja a stresszt és csökkenti a szorongást.

Milyen hatásokat vált ki az állatok jelenléte? Jó, ha tudjuk, mit "csinál" velünk az állatunk?

Számos kutatás bizonyította, hogy az állatok jelenléte jótékony hatással van az emberek fizikai állapotára. Azt találták, hogy állatok társaságában az emberek légzésszáma és szívfrekvenciája normalizálódik, alacsonyabb lesz a koleszterin-szintjük, stresszmutatóik csökkennek, a test természetes fájdalomcsillapítójának, az endorfinnak a mennyisége megnő, az immunrendszer működése pedig fokozódik.

Nem elhanyagolható az sem, hogy az állattartás mindenképp mozgásra serkent minket: muszáj felkelnünk megetetni őket, elvinni őket sétálni.

Kutatások bizonyítják, hogy az állattartók kevesebbszer mennek orvoshoz és kevesebb gyógyszert fogyasztanak, illetve hogy gyorsabban épülnek fel betegségek és műtétek után, mint azok, akiknek nincsen háziállatuk.

Az érzelmi hatások is jelentősek ránk nézve, nő az önbizalom és javul a kedélyállapot, az állattartók megtapasztalhatják az állatok részéről a feltétel nélküli elfogadás és szeretet nagyszerű élményét. Mivel az állatokkal leginkább a testbeszéd segítségével vesszük fel a kapcsolatot, így érzékenyebbé válhatunk az emberek nonverbális kifejezéseire is.

A szociális hatás is ütős, mert az állattartók, illetve az állatokkal gyakran találkozók között közös téma az állatok nevelése, gondozása, az általuk szerzett tapasztalatokat szívesen osztjuk meg másokkal. Tanulmányok szerint az állatot tartó embereket a többi ember pozitívabban ítéli meg, valamint ők gyakrabban kerülnek interakcióba és hosszabb beszélgetésbe az utcán, állatsétáltatás közben, mint az állatot nem tartó emberek.

Az a helyzet, hogy hogy a kisállatod SEGÍT és SZERET. Érdemes őt úgy etetni, és olyan mozgásszabadságot biztosítani neki, mint saját magunk esetében. Jelenleg ez a tudatosság, a hobbi állattartók gondolkodásmódjából hiányzik.