Erika 32 éves. Úgy tervezte, hogy ennyi idős korára meglesz a diploma, a - már stabil - munkahelyéről elmegy szülni (ahova majd természetesen visszaveszik szülés után). Harminc előtt szeretett volna legalább egyet szülni, de inkább kettőt. A vele egykorú barátnői már a másodikat tologatják...
            Ehhez képest a helyzet az, hogy 28 évesen, 10 év együttlét után szakított a barátjával. Talán túl sokáig húzták, talán, ha meglettek volna már a gyerekek, együtt maradtak volna... Most újra a párkeresés startvonalán álldogál, tehát gyerek már nem lesz 30 előtt, de már örül, ha 35 előtt összejön egy baba... A munkahelyen komolyabb posztra nem léptették elő, mert „előbb-utóbb úgyis terhes lesz, és évekre kiesik a munkából” – mondogatták neki... tehát itt sincs előrelépés.
 
Ági 28 éves. Mivel a munkahelyén 35, nála 5 évvel fiatalabb amazon nyomul a pozíciójára, így ha nekiáll a családalapításnak, akkor innen bizony kifúrják. Ha ő most innen kiesik, akkor sosem fogja tudni visszaépíteni magát egy olyan pozícióra, amit itt egy-két éven belül elérhet. Onnan sokkal stabilabb lenne elmenni szülni... de mi van, ha ez mégsem 1-2 év lesz, hanem esetleg 2-3 év? A kolleganőjével is pont ez történt... Aztán most lombikoznak 42 évesen... A párja szeretne gyereket. Minden hétvégén előjön a téma, hogy mire várnak még, de Ági nem érzi, hogy itt lenne az idő. Ő most nem tudna nyugodt szívvel otthon ülni. Attól fél, hogy néhány hónap múlva visszamenne dolgozni, de ő nem így akar gyereket nevelni, hanem nyugiban. De közben fél, hogy emiatt elveszíti a párját, aki nem akar öreg-apuka lenni...
 
Ákos 36. Mostani párjával 6 éve vannak együtt, a 30. szülinapi buliján találkoztak. Akkor éppen túl volt egy szakításon, ami nagyon megviselte. Már gyűrűt vett a lánynak, aki több hónap jegyben járás után meglépett egy kollegájával. Ezután 1,5 évig a pszichológus tartotta életben Ákost... A jelenlegi kapcsolata ugyan nem olyan heves és szenvedélyes, de úgy érzi, hogy komoly elköteleződés van mindkettőjük részéről. És ugye, egyszer már megégette magát... Itt egy nő, akivel le tudná élni az életét. De ez vajon elég? Meddig válogasson még? Munkahelye nem egy stabil dolog, általában 2-3 évente vált. Szakmájában jól képzett, mindig van új helye. Nem állt be multi-katonának (pedig huszonévesen lett volna rá lehetősége, többször is hívták), mert látta a multis haverjain, hogy mit is jelent ez. Ő akkor családot akart, nem vágyott erre az életre. Megélhetése a mostani párjával stabil, nem szenvednek hiányt, na de tudja a haveroktól, hogy 2-3 gyerek micsoda pénz... Jelenlegi párja nem akarja, hogy beálljon egy multihoz nap 16 órában, hiszen a nő jól keres, nincsenek anyagi gondjaik. Na de erre alapozzon Ákos? Hogy a nő jól keres? Mi lesz, ha elmegy szülni? Pedig most van az utolsó perc, hogy ezt meglépje... még mindig hívják. A család nem jött össze huszonévesen, és ugyan mindig is jól elvolt anyagilag, de nem épített tudatosan karriert. Mi lenne, ha ők csak így maradnának, kettecskén? Mi lesz, ha ő egyedül marad? Úgy nem lehet boldognak lenni? Nincs hiányérzete, egyszer megpróbálta a családosdit szívvel-lélekkel, de nem jött össze. Újra összerakta magát, egy más típusú boldogságban hisz... Mi van, ha neki ez az útja? Na de most 36 évese mondjon le a családról?  
 
... és még sok száz egyedi helyzet, és még több dilemma...
 

A 20 az új 30 szlogen nagyon becsapós. Mintha azt sugallaná, hogy mindarra, amire eddig 10 éved volt, arra most már 20 éved van. Hiszen 20 és 39 között vagy „húszon éves”. Hiszen a harmincas éveidet azzal töltheted, amit eddig a húszas éveidben csináltál. Igen ám, de akkor mi lesz azzal, amit a harmincasban kell (ett volna) megcsinálni? Az tolódik a negyvenre? És erről a tested is tud? A lelked is tud? Ők is épp olyanok lesznek tíz év múlva? Vagy már annyira szabadok és mindenhatók vagyunk, hogy mit nekünk ilyen piszlicsáré biológiai adottságok? Testünket irányítani tudjuk mindenek felett? Úgy menstruálunk, hogy észre sem vesszük, arról nem is beszélve, hogy akár hónapokig is képesek vagyunk „elállítani a dolgot.”
 
Emlékszem, a fősulin sportot űztek abból a lányok, hogy ki menstruált régebben. Hiszen, ha a fogamzásgátló tablettát szünet nélkül szedik (az olyan fajtát, amiben kellene szünetet tartani) akkor elmarad a "havibaj". Hiszen minden hónapban volt egy buli valahol a közelben, hát nem lehet odamenni úgy teljes női mivoltunkban – magyarul esetleg éppen a nehezebb napokon....
 
Tehát mit nyerünk azzal a plusz tíz évvel? Vagy inkább úgy teszem fel a kérdést: mit vesztünk vele?
 
Hol kötjük meg azt a bizonyos kompromisszumot? De biztos, hogy kompromisszumnak számít a választás és a kitartás a választásunk mellett?
 
Nem könnyű egy harmincas fiatalnak. Mondanám, hogy „nem lennék ma harmincas...” - de az vagyok, tehát ezt nem mondhatom... Vagy beleveti magát abba a hitbe, hogy ő lesz az, akinek minden sikerülni fog és neki is áll óriási lendülettel, hiszen ő nem akar lemondani semmiről. Vagy választ egy utat és elindul egy irányba. Ez nem kizárólag a család – karrier útkereszteződés, szerintem a dilemma ennél sokkal összetettebb.... Ha választ és elindul az útján, akkor azonnal megkapja a kérdő tekinteteket...
 
Aki huszonévesen karriert épít, annak kórusban lihegi a nyakába a rokonság, hogy „hun van már az az unoka? Talán a laptop táskájában tartja?” Továbbá azt is megkapja, hogy „most nem ezzel kellene foglalkozni, hát milyen anya lesz az ilyenből... ?!” Aki huszonévesen babakocsit tologat, arra lemondó pillantásokkal néznek az utcán a magassarkúban futkosó önjelölt leendő topvezetők, hogy „hát, szvíem, ez ennyi volt!
 
Tehát melyik buliból is maradjunk ki? Mert aki buliról-bulira rohangál és mindenhol ott van, az sehol sincs ott igazán....
 
 
Szilvássy Rita