A szavak erejét kár lenne lebecsülni - sőt, ez a blogom fő témája is. És mire érné meg jobban odafigyelni, mint a gyermekeink nevelésére és szavak ottani szerepére?

Az előző cikkben már szerepelt a Pygmalion hatás, párkapcsolati oldalról. A gyereknevelés szempontjából nézve pedig talán még inkább érdemes megismerni a működését. A jelenség lényege, hogy a mások által megfogalmazott kritikát képesek vagyunk úgy magunkra venni, hogy végül valóban olyanokká válunk, mint amilyennek mások minősítettek bennünket. Olyan, mint egy önbeteljesítő jóslat: a kritikus szavak életre kelnek és a személyiségünk részévé válhatnak. A gyerek esetén ez a hatás még erősebb, mint a felnőtteknél, így igaz marad, hogy a szavainkkal ördögöt vagy angyalt is teremthetünk. 

Mert a szavaink építeni és rombolni egyaránt képesek - éppen ezért érdemes jól és jóra használni őket.

Vegyünk egy egyszerű példát: egyik szülő meséli a másiknak a játszótéren, hogy az ő gyerekének sajnos nem megy a matek. Sokszor meg is magyarázzák: nincs érzéke ehhez a tantárgyhoz, de érthető is, mert nekem sem ment. Ne legyenek illúzióink, a gyerekek figyelik, hogy mit mond róluk a felnőtt. és villámgyorsan azonosulnak a hallottakkal. Gyorsan működésbe lép a Pygmalion hatás: a gyerek olyan lesz, amilyennek őt jellemezték, vagyis rossz matekos. Akár volt alapja a kritikának, akár nem.

Pygmalion hatás VS. gyereknevelés 1 : 0

És hogy mi lesz ennek a vége? A gyerek már meg sem próbálja a matematika gyakorlását, hanem elkönyveli magában, hogy neki ez nem megy. Hiszen megmondta édesanyja is, akinek szintén nem ment a matek régen. Vagyis feladja a tanulást még az előtt, hogy komolyabban belevágott. volna.

És folytathatjuk a példák felsorolását: amelyik gyereknek azt mondják, hogy kövér, annak várhatóan egész életében testképzavara, vagy túlsúlya lehet. Akinek azt mondják, hogy "Rossz vagy!", annak állandó bűntudata lesz, ami szorongáshoz vezethet. Ugye nem ilyen jövőt kívánunk a gyerekeinknek?

Legyünk tisztában a felelősségünkkel: a szavaink és a kritikáink gyorsan beépülnek a gyermekeink éppen formálódó személyiségébe. Ehhez elég néhány mondat, amit rosszul és rossz helyen fogalmaztunk meg. A pokol útja persze jó szándékkal van kikövezve. Jót akarunk, és a jóra szeretnénk tanítani a gyerekeinket, akiknél jobban senkit nem szeretünk - mégis árthatunk neki.  

De akkor mi a megoldás? Nem lehet szembesíteni a gyereket a hibáival?

A válasz, hogy szemesíteni lehet ezekkel, csak nem mindegy, hogy HOGYAN!

Egyik alapszabály, hogy a kritika mellett MINDIG ISMERJÜK EL A JÓT IS a gyerekben. Így lesz önbizalma és egészséges önképe. Másik fontos szabály, hogy SOHA NE A TETTEST MINŐSÍTSÜK, HANEM MINDIG A TETTET! Vagyis ne mondjuk soha, hogy "Rossz vagy!", helyette mondjuk azt, hogy "Most rossz dolgot csináltál!"

Hiszen valóban ez az igazság: ő nem rossz, csak most olyat csinált, amit nem kellett volna. Éppen úgy, ahogy mi mindannyian - és nem csak gyerekkorunkban.

Pygmalion hatás VS. gyereknevelés 1 : 1