(2024. Pelagic Records)

Borzalmasan hosszú bevezetőt lehetne írni a LUSTMORD-ról, ami annak is köszönhető, hogy a dark-ambientben ez a név egy alapkő. Aki ismeri Brian Williams aka. Lustmord munkáit, annak semmi újdonságot nem jelentene. Viszont az nem biztos, hogy mindenki hallott róla vagy ismeri a korábbi dolgait. Ezért úgy döntöttem, hogy a lemez recenzió előtt csak írok róla néhány információt. Azért is, mert nekem Ő egy olyan alkotó, aki megkerülhetetlen több szempontból is. Az elektronikus dark-ambientben mindenképpen, de vizuális és hangművészként is jelentős előadónak tartom. Ráadásul a pályafutás több mint 40 éve kezdődött, ami az első kísérletezős és érlelődési folyamata után, egy igen csak központi helyet foglal el a zenei paletta fenti említett szegmensében (is).

Brian Willliams a '70-es évek végén találkozott az industrial egyik alapbandájának tartott Throbbing Gristle két tagjával Cosey Fanni Tutti-val és Chris Cartel-el, akik biztatására kezdett zenével foglalkozni. 1982-ben csatlakozott a mára szintén legendássá vált S.P.K.-hoz, ami igen csak meghatározta a post-industrial-t, majd elektronikus zenei vonalon is fontos albumokat adtak ki. Utóbbiakban ő már nem vett részt. Ami nagyon beszédes, hogy kikkel működött együtt, mert olyan nevek szerepelnek a listán akik szintén figyelemre méltóak. A teljesség igénye nélkül: Jarboe, Clock DVA, Melvins, John Balance (Coil), stb. Ezek után dobjuk még hozzá az olyan filmeket, mint a Holló vagy a néhány videójáték zenéjét. Szóval egy igazán kreatív alkotóhoz van szerencsénk. A mérföldkőnek az 1990-ben megjelent Heresy című albumát tartják, amivel "kinyitotta" a dark-ambient kapuit. Megszámlálhatatlan felvétele jelent meg az elmúlt 30 évben. Hazudnék, ha azt mondanám mindet hallottam, de amelyek hozzám kerültek mindig adtak valamit. A most megjelent Muck Unseen Is Also Here pedig igencsak erősre sikeredett. Legalábbis nekem hosszú idő után ez talált be a legjobban. 

A lemez igen csak hosszú, bár ebben a műfajban nem annyira, de nekem mégis csak az, mert több mint egy óra. Ez a lemez igényli a fülhallgatót. Meg pedig azért, mert nagyon sok olyan hang, hangulat van benne, ami miatt szerintem muszáj kizárni a külvilágot a hallgatása alatt. Minden szám nagyon mély és leginkább az a szó jutott eszembe, hogy "hömpölygőköd". Még pedig azért, mert ugyan mélyek, de nem akarnak belemarnia hallgatóba. Sokkal jobban egyfajta meditatív vonalú anyagnak éreztem. Igen, vannak benne sötétebb részek, de ezeknél inkább úgy éreztem magam, mintha egy üres medencében állnék és azt töltenék fel vízzel. Viszont valami nem hagy teljesen elsüllyedni és elveszve alámerülni sem. Ugyanakkor bevallom, hogy egyszer tudtam elejétől a végégig egyben meghallgatni, mert túlságosan behúzott egy nosztalgikus gondolati mezőbe, ahol jöttek a képek és nem feltétlenül csak a pozitívak. A hosszabb, 10 percen túli felvételeket, mint az An Angel Dissected vagy a Hence Shell They be Devoured...-et  úgy hallgattam meg, hogy csak azok mentek le magukban. Nekem nagyon szokatlan volt, hogy egységes hangképet mutatnak a számok, de érzés szinten folyamatosan hullámzott bennem valami. Mégpedig úgy, hogy az egyik sokkal mélyebben megérintett, míg egy másik határozottan csak az "itt és mostra" korlátozta a gondolataimat.  Vannak "cseles" kompozíciók is rajta, mint az Invocation of the Namless One, aminek az eleje nagyon szép és lazán körbe fogott, majd a vége úgy berántott egy sötét szobába, hogy a végén azért csak kifújtam a bent maradt levegőt. Megint csak hazudnék, ha azt írnám, hogy sikerült rendesen meg és feldolgoznom a teljes lemezt. Még pedig azért nem, mert nekem ez a lemez nem háttér zene és még csak nem is kikapcsolódás valahol. Nagyon sok érzést hoznak fel bennem a felvételek. Egyébként hangzásban, megszólalásban egy eszméletlenül profi anyag. Még azt sem mondanám, hogy provokatív vagy öncélú. Próbáltam elképzelni mondjuk milyen fimhez illene. A válaszom végül az lett, hogy a sajátoméhoz. Nagyon nagy belső utazás. Azt javaslom, hogy aki meghallgatja az albumot az készüljön fel rá. A fent vázolt dolgok miatt, a hossza és profizmusa miatt is. Sok hasonló stílusban alkotó zenész van ma már, de a LUSTMORD valahogy megtalálja azt, hogy ne mozduljon nagyon ki abból a világból amit létrehoz. Ezen keresztül a hallgató sem tud ki esni abból, hogy a belső világát ne hozza fel, be, újra és újra. Az is megfogalmazódott bennem, hogy ez a lemez a dark-ambient mellett, valami atmoszférikus elektronika, nem vastagon karcos drone és valamiféle hangjáték esszenciája... vagy nem is tudom. Egyébként itt van az, amikor nem is tudok róla többet írni.

A Much Unseen Is Also Here egy egységes, ugyanakkor nagyon mély és kicsit érzelmileg a lélekbe kavaró anyag lett. Nekem a hosszával volt gondom, mert képtelen voltam az általa kiváltott érzelmi, képi villanásaimat kontrollálni. Emiatt teljesen végig hallgatnom egyben egyszer sikerült, de a végére nem a zenében vesztem el sajnos, hanem magamban és fontos, régen látott emberekhez kötött emlékeimben. Egyébként meg egy mestermunka és ezt nem az elfogultságom íratja velem! Akinek "megvannak" a LUSTMORD korábbi dolgai annak is, akik meg nem ismerik Őt azoknak meg végképp érdemes rácsatlakozni a világára. Adj magadnak időt hozzá!

Letöltés, meghallgatás, rendelés itt: https://lustmord.bandcamp.com/album/much-unseen-is-also-here