A Lovcen Nemzeti Park, szintén az egyik legfontosabb és leglátogatottabb hely Montenegróban. 1952 óta védett terület. A park növényvilága egyedülálló. Számos speciális gyógynövény, sziklás legelők és gyér erdei növényzet jellemzi. A két legmagasabb pontja a Stirovnik 1749 méterrel, a Jezerski pedig 1657 méterrel. Az utóbbin található a Njegos Mauzóleim, mely II. Petar Petrovic-Njegos számára épült, aki az ország leghíresebb költője, filozófusa és püspöke volt.

A szerpentineken feljutva, gyönyörű táj tárul a szemünk elé. Azt mindenesetre előre le kell szögeznem, hogy mindenképp aktív figyelem szükséges a vezetéshez, hiszen az út sok helyen szűkös, ha nagy a forgalom félre kell állnunk, hogy elférjen két autó egymás mellett, sőt, ha busz jön szemből, néha még tolatnunk sem árt. Ezt mind sikerült megtapasztalnunk, mikor a Lovcenhez fel és lekocsikáztunk. Az út mindenhol fantasztikusan jó, sehol egy kátyú. Csak a szélessége nem elég sokszor.

Két évvel ezelőtt látogattuk meg a Jezerski hegycsúcsot, ahol a Njegos Mauzóleum található fent és amiért mindenképp megéri legalább egyszer felmenni, az a látvány. Elképesztő a táj, ami elénk tárul. Hihetetlen szép ez a kicsiny ország és akármerre fordulunk, mindenhol, minden szép.

Nagyon meleg volt fent a hegyen, hiszen ide, akkor nem sikerült időben elindulnunk. Sokszor mondják, hogy mindig a nőkre kell várni, ám ezen a nyaraláson megtapasztaltam, hogy ez nem így van. :D Sőt! Hárman mentünk, első autós külföldi nyaralásunk volt így együtt, párommal és öcsémmel, és minden nap én vártam rájuk. Még a tv-t nézték, mikor én már régen kész voltam és így általában sikerült 11 és dél környékén elindulnunk mindenhova, a legnagyobb kánikula közepén. Izzasztó egy nyaralás volt, az tuti! :D

Szóval, ahogy elkészültünk, elindultunk és azt az utat sosem fogom elfelejteni! Idén is megjártuk a szerpentineket, de szerencsére most nem volt akkora a forgalom. Kalandos, idegtépő és adrenalin bomba egyben. És egy jó tipp, ha szűkös a hely: Hajtsd be a tükröt az autódon! :D

Fent már nehezen volt parkoló, de levadásztunk egyet, majd irány séta fel. Rengeteg lépcső állt előttünk, (ekkor még nem tudtuk, hogy a Kotori vár jócskán felül teljesíti ezt :D) majd a tűző napon megmásztuk a tetejét. A mauzóleumba mi ekkor nem mentünk be, de már így is elképesztő látvány tárul elénk. Fozótunk, gyönyörködtünk, majd elindultunk lefelé.

A kiindulási pontunknál található egy étterem a hegy oldalában. Besétáltunk, mert szerettünk volna kávézni egyet. Hatalmas adag jegeskávéval, narancslével megspékelve csodáltuk tovább a kilátást. Mindenhol kedvesek voltak az emberek, modern, tiszta étterem és hangulatos táj. Kell ennél több?

Sajnos, van akinek kell. Számos asztalnál ültek a panoráma teraszon családok. Mikor megszólalt a Peppa malac zenéje, már a fejünket fogtuk. Ott ülnek egy fantasztikus helyen és a gyermekek kezébe a telefont, tabletet nyomva mesét nézetnek velük, ők pedig a telefonjukat nyomkodják. Valahogy elborzaszt, hogy az emberek mennyire a technikai eszközökben élnek, miközben körülöttük ott vannak a világ csodái. Főleg egy ilyen helyen. Közben pedig, mi szívesen csorgattuk volna a nyálunkat a völgyeket-hegyeket csodálva a kávénkat iszogatva.

Mindezek után, felocsúdva, felfrissülve beültünk újra az autóba és elindultunk le a hegyen. Njegus falu lábánál megálltunk egy étteremben. Senki nem volt rajtunk kívül, pedig kedves hely volt és iszonyat finomat ettünk!

Szóval, érdemes ide is reggel, korán elindulni, sok vízzel készülni, ide sem ajánlom a papucsot a séta miatt felfelé. Valamint, mindenképp igyatok egy jó kávét az étteremben!