Sajnos az idei évre, elérkezett az indulás napja. Őszinte leszek, nem vártam. Annyira élvezem a kalandokat ebben az országban, annyira úgy érzem, hogy itt otthon vagyok, mintha tényleg otthon lennék. Minden olyan természetes itt számomra. Nem véletlen, hogy nem az utolsó kalandunk volt itt… :D

Szóval, reggel 7-kor elhagytuk a szállásunkat. Nem szeretünk hazafelé sietni nyaralásból, de ha nem akarunk 3-4 órákat álldogállni a határon, akkor célszerű időben elindulni. Már előző éjjel bepakoltunk az autóba. Reggel ittunk egy kávét és indulás.

A hegyek, gyönyörűek, így hajnalban is. Az ébredező Durmitornak valami eszméletlen hangulata van. Sok helyen állnak vadkempingező autók a völgyekben. Több helyen legelésznek bárányok, kecskék, tehenek. Az egyik legizgalmasabb pillanat az volt, mikor szó szerint nekünk jött egy tehén. :D Meglökte az autót az oldalával, mert ő nem volt hajlandó arrébb menni és ugyan mi miért nem tesszük meg ezt. xD A bal oldalon már a szakadék volt, így esélyünk nem volt félreállni, csak megállni és megvárni, míg elmennek. :D 

A szerpentineken keresztül leereszkedtünk a hegyekből a határig. A reggeli indulásnak az is köszönhető volt, hogy nagyon jól tudtunk haladni. Az utak itt is elég szűkösek, így sok helyen két autó nehezen fér el egymás mellett. Kb 5 autóval találkoztunk egészen a Piva kanyonban lévő főbb útig.

8:57-kor értünk a határra, és 9:02 perckor már boszniában álltunk neki az út további részének, mert csak megnézték gyors a papírjainkat és engedtek is tovább. Itt szemben nagyon sok autóval találkoztunk már. Rengeteg magyar autóssal is. :D Az egész nyaralás alatt most találkoztunk a legtöbb magyarral. :D Nem tudjuk miért, de tök élveztük, hogy ennyien jönnek szembe és szinte mindenki integetett. Ez jó érzés tud lenni. :D Aki tapasztalta már, szerintem tudja miről beszélek.

Focánál álltunk meg indulás óta első pihenőre. Reggeliztünk, mosdó és tankolás, majd megállás nélkül haladtunk tovább egészen a következő határig. Sok helyen botlottunk útépítésekbe, kisebb dugókba, de aránylag jól lehetett haladni az egész országban. Még a határ előtt ettünk egy hűsítő jégkrémet és indulás Horvátországba.

Itt már kicsit tovább tartott a határok átlépése. Mind a két oldalon 20-25 percet vártunk. Aztán Horvátországon csak átsuhantunk és meg sem álltunk Magyarországig. Itt is kb 20 perc volt átérni Udvarnál. És ekkor ért véget végérvényesen a kalandunk, este fél6-kor.

Nem tagadom, párszor megkönnyeztem a hazautat. Nem tudom Montenegrót sírás nélkül otthagyni. :D

Idén a kalandjaink véget értek, de még tartozom egy-két beszámolóval, ahol két évvel ezelőtt jártunk, és még nem mutattam be a helyeket képekkel kiegészítve. Szóval, jön még Budva, a Lovcen Nemzeti Park és egy szuper erőd a hegy oldalában, melynek magyar vonatkozásai is vannak.