Egy amatőr szakács próbálkozásai

Az 54-es szám konyhája

Az 54-es szám konyhája

Mese a négy kicsi fürjről

Sáfrányos-gyömbéres fürjleves és provence-i sült fürj csicseriborsó salátával

2019. február 19. - Kitchen54

Prológus: Nem tudom, hogy kell-e ez ide, de nagy baj nem lehet belőle. Gondolkoztam, hogy utóiratban írom meg, de úgy gondoltam jobb ha az elején tisztában vagytok vele mivel álltok szemben. Először is, nem magyarázkodásnak szánom. Tudom, az étel nem játék, és nem is játszom vele. De úgy gondolom, egy receptet máshogy is meg lehet jeleníteni, és a következőkből is meg lehet főzni ezt a menüt. Sok sikert hozzá.

 

Egyszer volt, hol nem volt, túl a konyhaszekrényen, még a mosogatón is túl, a fagyasztó mélyén négy kis fürjecske feküdt a hidegben összebújva, kabátkájuk nélkül erősen fázva, hiszen egy szál toll nélkül és fejvesztve érkeztek a sötét hidegbe. Kitartóan várták a nagy tél végét, ami el is érkezett hozzájuk mikor hirtelen világosság és langymeleg szellő csapta meg testüket. Lassan kezdett a nagy hideg felengedni, és a fólia borítás is eltűnt a fejük fölül. Kezdtek felmelegedni, és kíváncsian figyeltek a kitárulkozó világra.

A melegedő környezetben egy frissítő zuhannyal indítottak, mert jól tudták, a tisztaság fél egészség, és máris jobban érezték magukat feszes kis bőrükben.

- Annyi időt töltöttünk összezárva, ideje valami szórakozás után nézni –javasolta Fürjecske Egy (F1).

- Támogatom az ötletet, már nagyon untam. hogy mindig titeket kell hallgatni – válaszolt Fürjecske Három (F3).

- Én wellnessbe szeretnék menni – így Fürjecske Kettő (F2).

- Ja. - Fürjecske Négy sosem volt szószátyár (F4).


Találtak is a közelben egy nagy medencét, de ahogy belemerültek érezték, hogy nem túl meleg a vize. Ezzel kellett beérniük, mert látótávolságon belül más wellnessközpontot nem észleltek. Ahogy üldögéltek a vízben, lassan mintha kezdett volna melegedni.

Alakul ez – nyögte F2, miközben kéjesen kinyújtóztatta tagjait.

Jaja – nyugtázta F4, és valóban jól érezte magát, ha ilyen többszörösen összetett mondatban fejezte ki véleményét.

Ahogy üldögéltek a medencében, új fürdőzők is érkeztek folyamatosan. Először egy csapat apróság csobbant melléjük.

- Ti kik vagytok? – kérdezte F1, mert Ő volt a legszociálisabb a csapatban, és a második legkíváncsibb F3 után.

- Mi lenni fekete borsok – válaszolták a jövevények.

- De furcsán beszéltek, nem vagytok idevalósiak? – érdeklődött F3.

- Nem, mi jönni a trópusokról – felelte az egyik fekete bors (piper nigrum) , és látszott is rajta, mert bőre szinte fekete volt.

- Biztos sokat napozott – gondolta F1.

Újabb jövevények, de ők csak hárman voltak.

- Azta’, milyen dagi feketeborsok – álmélkodott F2.

- Ja.

Úgy tűnt, az említettek meghallották, és felháborodva fordultak F2 felé.

- Kikhérrem magamnak. Mi nem vagyunk fekete bhorsok. Mi magyar nemesi fűszherek vagyunk- csattant fel az egyik duci.

- Bocsánat, ha megsértettem – szólt megilletődve F2, mert nem tudta, hogy semmi nemesi nincs az érkezettekben, hiszen közönséges borókabogyók (juniperis communis) voltak, ráadásul anyai ágon rokonaik még mindig a ködös Albion ginfogyasztását támogatták, apai részről, pedig egy kis lengyel falu melletti dombocskáról származtak.

- No, mi is mögjöttünk. Mi röndös parasztgyörökök vagyunk Szögöd möllől.

Két furcsa illatú, félhold alakú egyén érkezett, egy sokrétű egyén társaságában. Makóról jött a két fokhagyma és a vöröshagyma barátjuk.

Egy távol-keleti vendég is érkezett. Szép sárga színben pompázott, de nagyon szét volt esve, mintha végigcsúszott volna, egy reszelőn. A fürjecskéknek annyi új élményük volt már, hogy el is feledkeztek megismerkedni a gyömbérrel (Zingiber officinale)

Lassan mások is jöttek folyamatosan. Egy-két szál borsikafű Erdélyből, egy ágacska rozmaring Itáliából, pici kakukkfű Magyarországról. Bár mindannyian különböző formájúak, és illatúak voltak, egy nagy családból származtak (Lamiaceae – árvacsalánfélék).

Utoljára egy igen furcsa dolog került a medencébe. Bár egyszerű kinézete volt, mégis sugárzott róla az előkelőség, a gazdagság érzete. A meleg vizet szép lassan aranysárgára színezte aurája. A fürjecskék meg sem merték szólítani, a többiek sugdolózásából tudták meg, hogy Ő a sáfrány (Crocus sativus).

Úgy látszott, többen már nem érkeznek, mikor észrevették, hogy egy másik medence is nyílt közvetlenül mellettük. Eszükbe jutott, hogy ki kellene azt is próbálni, de hirtelen egy csoport jelent meg, és teljesen kitöltötték az új medencét, ami ráadásul sokkal melegebb vizűnek tűnt. Ők, már valószínűleg korábban kezdték a wellnest, mert úgy néztek ki, mintha az egész éjszakát vízben töltötték volna.

- Hahó, kik vagytok, és honnan jöttetek? - kiabált át F3.

- Mi a csicseriborsók vagyunk, és jöttünk kicsit melegedni, mert az egész éjszakát hideg vízben töltöttük. Amúgy Törökországból érkeztünk, de csak körülbelül másfél órát melegedünk itt, aztán megyünk egy nagy buliba.

- Ez jól hangzik, mi is megnézhetnénk ezt a partit – javasolta F1 a többieknek.

- Rendben, de még maradjunk egy keveset, mert olyan jó itt. Érzem, ahogy az izmaim teljesen ellazulnak – így F2.

Ezzel mindenki egyetértett, és tovább élvezték a gyöngyöző, illatos víz kényeztetését.

Alig egy órácskát tölthettek a fürdőben, amikor egy nagyobb tömeg csobbant közéjük. Sárga, zöld és fehér zöldségek cseverészése okozott hangzavart. A sárgarépák, fehérrépák, és halványító zellerek hangjai töltötték meg a medenceteret, miközben önfeledten úszkáltak.

Fél óra múlva F1 nem bírta tovább.

- Túl nagy itt már a tömeg, nem keresünk valami más szórakozási lehetőséget?

- Menjünk, már teljesen szétáztam – csatlakozott F3 -Ti nem jöttök? - kérdezte a többieket.

- Mi még maradnánk. De a partira ne felejtsetek el jönni -figyelmeztette őket F2.

- Ja – egészítette ki még F4.

A két kicsi kalandvágyó fürjecske kiszállt a jó meleg, bár már picit zsúfolt medencéből, és új program után néztek. Egy emelettel lentebb, találtak is egy szoláriumot. Alaposan bekenték magukat egy provence-i fűszerkeverékkel, és elhelyezkedtek egy papírtörülközőn. Csak 20-30 percet tudtak bent tölteni, mielőtt a parti elkezdődött. De ennyi idő alatt is nagyon szépre barnul a gyenge kis bőrük. Ha tovább maradtak volna, akár égési sérüléseket is szerezhettek volna.

Indulni kellett a buliba. Két helyszínen tartották, és mindkettőt megtöltötték a résztvevők. Majdnem mindenki ott volt, akikkel találkoztak, csak a feketeborsok, a gyömbér és a fokhagymák hiányoztak.

A kék, medencés buliban ott volt F2 és F4, úgy látszik ők még nem unták meg a fürdőzést.

F1 és F3 inkább a szárazabb lehetőséget választották, ahol már ott partiztak a teljesen átváltozott csicseriborsók. Fehér joghurtruhába bújtak, és petrezselyemzölddel díszítették magukat.

Mindenki remekül nézett ki, és remekül érezték magukat, egészen a buli végéig.

Itt a vége, fuss el véle.

 Két képet sikerült készíteni a partifotósnak F1-ről és F2-ről. F3 és F4 nem adták az arcukat a képhez.

furj2.jpg

furj1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://kitchen54.blog.hu/api/trackback/id/tr6014635688

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása