2021. okt 19.

A zenében fejezi ki magát

írta: kisbetűs ünnepnapok
A zenében fejezi ki magát

interjú Gollob Mártonnal, a kisbetűs ünnepnapok gitárosával

3 éve alakult a feltörekvő alternatív-rock együttes, a kisbetűs ünnepnapok. Az évforduló alkalmából Bodor Julcsi az összes taggal - Velek Domonkossal, Torda Barnabással, Gollob Mártonnal és Kiss Konráddal - egyenként készített egy interjút, amiben jobban megismerhetitek a srácokat. 2021 október 17-től kezdve négy napon át egyesével jelennek meg az írások. Jó olvasgatást! 

Gollob Márton, Marci régóta foglalkozik a zenével, és az idén októberben megalakulásának harmadik évfordulóját ünneplő feltörekvő alternatív-rock együttes, a kisbetűs ünnepnapok alapítótagja. Mégis sok minden átértékelődött benne a kezdetek óta. Egy azonban biztos: minden próbát és koncertet vár, hogy teljesen átadhassa magát a zenének. Ilyesmikről mesélt nekem beszélgetésünk során.

 

Marci már kis kora óta foglalkozik a zenével, hisz általános iskolás korában ének-zene tagozatos osztályba járt. Arra nem emlékszik pontosan, hogy hogyan jött az életébe a gitár. Abban biztos volt, hogy sem hegedülni, sem zongorázni nem akar, a hathúros pengetős hangszert viszont menőnek gondolta, így amellett tette le a voksát. A gitár mellett még furulyázni tud, hisz általános negyedik osztályáig kötelező volt számára.
„Abból állt a klasszikusgitár tanulásom, hogy versenyekre mentünk és készültünk az év kezdetétől az év feléig. Nekem így kicsit elegem lett abból, hogy arról szól, hogy bemegyek órára, lemásolom azt, amit a gitártanár játszik és megtanítja nekem” – árulta el Marci. Hét éven keresztül már monoton folyamattá vált ez, így úgy döntött, hogy abbahagyja.

_mg_1903_masolata_1.jpgEzután találta meg újabb szenvedélyét, a jazzgitárt. Az unokatestvérétől jött az ötlet, hogy kipróbálja magát ebben, ő már egy ideje tanulta. „Tetszett, hogy milyen dolgokat tud játszani, milyen jó a hangzása van azoknak.”


Ekkor kezdte el igazán érezni, megismerni a hangszerét. Szerinte inkább tudja a jazzgitár által szerzett tudást kamatoztatni az együttesben, mint a versenyeken szerzett tapasztalatokat, hisz jobban érti és tudja a harmóniákat, hangokat ezáltal. Mellesleg nagy hasznát tudja venni a zeneszerzésben is. Mikor a banda megalakult, Marci eleinte kívülállónak érezte magát, nem találta helyét a zenekarban a többiek között, aminek érzését néha úgy gondolja, hogy a mai napig nem tudta legyőzni teljesen.

„Mögöttem a többiekkel ellentétben sokkal több gyakorlat és tapasztalat állt együttzenélés terén kezdetben, és a hatalmas egóm nem engedte ezt a különbséget. Én is sokat változtam a srácoknak köszönhetően, de azt érzem, sose adtam ebbe bele annyit, hogy megérdemeljem az együttes miatt rám kerülő figyelmet.”

Persze a sok vívódás mellett jó emlékből is akad bőven, amikre szívesen gondol vissza. Legszívesebben arra emlékszik vissza, amikor nyáron lementek a zenekar énekes-billetyűsének, Domiéknak a nyaralójába a Mátrába. „Ott készült el a Csillagfelezés című számunk is nagyrészben. A jurtaszerű konyhában zenéltünk, ami a kedvenc próbahelyemmé vált. A közepén egy rozoga ventillátor volt, amibe csomószor bevertem a fejem, és az ablak plexilapból volt, aminek párkánya az ott élő egerek kedvenc helye volt – gondol vissza már-már egészen költőinek mondható szavakkal Marci ezekre a napokra. „Az egyik éjszaka teljesen összezavartunk egy szarvast, aki a borját kereste. Youtube-ról beraktunk hangszóróra egy szarvasborjúhangot és figyeltük, hogy reagál rá” – teszi hozzá nevetve.  

A nyáron új dobos érkezett Kiss Konrád személyében, azonban még a srácokat is meglepte, hogy mennyire egy hullámhosszon voltak már az első pillanattól kezdve.

„Olyan gyorsan be tudott illeszkedni, hogy csodálkozni se volt ezen időm. Lenyűgözött, hogy mennyire összhangban játszottunk már első alkalommal is. Minden próbát és koncertet hihetetlenül várok, amikből ennek a három srácnak köszönhetően még több lesz.”

_mg_2056.jpgRövidtávú célként a zenekar többi tagjához hasonlóan ő is a tervezett kisbetűs ünnepnapok EP kiadását jelölte meg. „Jelentkeztünk a Kikeltetőre is, az egy nagy célunk most. Egy dalt kellett beküldenünk, és az alapján beválogatnak minket döntőkre. Élőben játszhatnánk, aminek nagyon örülök. Egyrészt én nagyon szeretek élőben játszani, meg az egész procedúra is tetszik. Kisétálunk a színpadra, előadunk és lesétálunk, és közben meg sok embernek zenélünk.” Nem csak a bejutás, hanem a győzelem is érdekli. „Nagyon jó lenne, mert egy még nagyobb színpadra tudnánk kijutni, ahova már nem mindenkinek van esélye.”

Színpadra lépni Marci számára olyan érzés, mintha csak otthonában játszana, azzal a különbséggel természetesen, hogy mások is hallják, hogy játszik. „Nagyon felemelő érzés azt tapasztalni, hogy a közönség figyel arra, amit játszol, és jelent nekik valamit a zenéd.” Előadói stílusa is elég jellegzetes, egyesek úgy írják le, hogy olyan, mintha ,,megenné a gitárt’’, hisz sosem tud egy helyben maradni, folyton dülöngél. Állítása szerint ő így tudja igazán átadni magát a zenének.

„Szerintem a legtöbbünknek,  köztük nekem is az a célunk, hogy minél több zenét szerezzünk, vegyünk fel, és hogy minél több ember hallhasson/hallgasson minket” – tisztázza, azonban konkrét célt hosszú távon nem tudta mondani.

„A jövő ködös, de ha rajtunk múlik, ez a zenekar még sokáig fog együtt zenélni. Azt hiszem ezek után elégedetten gondolnék vissza a múltunkra.”

A zenétől nem szeretne elszakadni a jövőben sem. A hangmérnöki pálya vonzza igazán, sokrétű és fontos hivatás, hisz a hangzásokat tanulmányozná. A zeneiségét is szerinte ebben tudja igazán kamatoztatni. Emellett pedig nagyon motivált abban, hogy minél több hangszeren játsszon: jelenleg éppen dobolni tanul.

„Szerencsére olyan emberek közt csinálhatom azt a dolgot, amit legjobban szeretek, akik nagyon fontosak számomra” – mondta Marci. Barnussal és Domival már hatodik éve osztálytársak, a legemlékezetesebb, legviccesebb sztorijaiban is rendre szerepelnek. „De nem csak erről szólt barátságunk, ugyanis minden héten zenészek bőrébe bújva szakadtunk ki iskolai életünkből és muzsikáltunk.”

 _mg_1895.jpg

VILLÁMKÉRDÉSNEK INDULTAK, DE MOST MÁR CSAK SZIMPLÁN KÉRDÉSEK

Ki a leginkább zeneileg képzett?
Domonkos

Ki a legizgulósabb fellépések előtt?
Koni

Ki a legnagyobb mókamester?
Barnus

Kinek vannak a legjobb ötletei?
Szöveg: Domi, Zeneileg: Domi, de nekem is vannak jó ötleteim

Inkább nagyobb körben bizonytalanabb rajongói táborral, vagy kisebb körben biztosabb táborral?
Nekem ez annyira nem fontos.

Ki az, aki mindig késik vagy aki először van ott?
Ez nagyon változó, régebben mindig én késtem, de most már mindannyian ott vagyunk időben. Domi és Barnus legelőször, én mivel közel lakok a helyszínhez, ezért kések, de ez inkább régen volt jellemző rám.

Ki a legkritikusabb?
Ez még szerintem ki fog forrni, mivel jött Koni, és ő teljesen más személyiség, mint az előző dobosunk, Hedi. Lehet ő kritikus lesz, de én is szeretek kritikus lenni.

Van példaképed?
Zeneileg Jacob Collier, ő egy multi-instrumentalista, zeneszerző. Őt nagyon csodálom.

Melyik volt a kedvenc koncerted?
Telekis, zeneileg nagyon jó volt, összeszedettek voltunk. Utána nem arról beszéltünk, hogy ki mennyit hibázott, amiről mindig szoktunk.

Melyik a kedvenc saját dalotok?
Csillagfelezés, egyértelmű. 

Bodor Julcsi

 

Szólj hozzá