Kecskeméten ismét lehetőséget biztosítottak a sajtónak és a lelkes fotósoknak, hogy a bázison belül nézhessék meg a kiképzési repülést. Az alakulat parancsnoka, Ugrik Csaba dandártábornok személyesen üdvözölte a meghívottakat. Hiszen jól tudja, hogy milyen reklámértékkel bír, ha a civilek mutatják be a katonák mindennapjait, és viszik jó hírét a vadászrepülőknek. 

Több helyszínre vittek minket, szinte folyamatosan mozgásban voltunk, persze szoros felügyelet alatt, a biztonsági szempontokat maximálisan figyelembe véve. Nappali és éjszakai repülést terveztek be, így eltérő fényviszonyok között lehetet fantasztikus fényképeket készíteni. Először verőfényes napsütésben nézhettük meg a repüzemet.

A zónában érkezésünk ideén csak a tartalék gép állt. A kép egy kissé csalóka, ez nem egy új típusú Litening konténer. A gép mellett, attól távolabb volt a kocsin, de a fotózás szöge miatt úgy tűnhet, mintha egy nagyobb méretű konténer lenne felfüggesztve. Három másik Gripen épp kötelékben érkezett vissza a reptér fölé. Rossz lett a kép, de mégis érdekes, mert egy madár trollkodása miatt a hármas kötelékből kvartett lett.Egyenként szálltak le. 

Aerodinamikai fékezés minden felülettel. Gurulás a kivont gépek előtt. Az egyik An-26-osnak furcsa radaros orrkúpja nőtt a mögötte álló MiG-29-es segítségével. 

Mindegyik gép visszagurult a zónába. Kezdődhetett a műszakiak felelősségteljes, aprólékos munkája. Ellenőrzés, újbóli előkészítés. Kis idő múltán váltás érkezett, a következő felszállás előtt a pilóták átvizsgálták, majd átvették a gépeket. V. alezredes hajózóruháján a Dongó Tac F(T) század jelvénye volt látható. Indítás, majd jöhetett a gurulás.  

A pilóták légtérrendészeti feladatokat gyakoroltak aznap. Vagyis felváltva egy gép célt repült, míg a másik kettő elfogta, a szabályok szerint megközelítette, és elvégezték az azonosítást.   

A feladatról ismét csak kötelékben tértek vissza. Meglepetést is ígértek számunka, ami tényleg jól sikerült. Ugyanis a torony engedélye és a katonák felügyelete alatt át lehetett menni a pálya túloldalára. Eddig ilyen élményben nem volt részünk. Még soha nem csodálhattuk ilyen közelről az induló, és érkező gépeket. 

Második meglepetésként a készültségi géppár is kigurult, de nem riasztás történt, kiképző repülést terveztek számukra. Viszont jó alkalmat biztosított arra, hogy éles Sidewinder és AMRAAM rakétákat fotózhassunk.Forszázssal felszálló gépet nézni távolról is öröm. Közelről viszont extázis! Nem, a teleobjektív nem a Jupiter bolygó felszínét hozta közelebb! A naplemente a felhőkkel ezt hozta össze háttérnek. Az üvöltő Puma felfegyverezve igazán harcias! 
Az AMRAAM típusjelét is le lehetett olvasni, a szárnyak alá kettő-kettő AIM-120C5-öst függesztettek.  Az utánégető hangja ilyen közelről mellbevágó igazán.  

A fényviszonyok percről percre változtak. Az ég narancs, lila, és rózsaszín árnyalataiban pompázó hátteret varázsolt elénk. Ilyen körülmények közt kénytelenek dolgozni a magyar pilóták!Két Airbus A319-es is hazaérkezett, a második már ellenkező irányból szállt le. A megváltozott irány miatt a többi Gripen már emelkedve dübörgött előttünk.Már teljesen besötétedett, mire visszaérkeztek. Érdemes volt rájuk várni. Az egyik pilótától megkérdeztem, hogy mit is csináltak odafent. Neki a légiharc elmeit kellett gyakorolni, bukfenceket gyártott a sötétben, Eger környékén. Hosszú volt a nap, a csapat minden tagja keményen dolgozott. Megérdemelték a pihenőt a repüzemet követően. 

Minden kecskeméti látogatás után köszönetet szoktunk mondani a szervezőknek. De most igazán meg kell hajtanunk a fejünket, és őszintén elrebegni a hála szavait. Megmutatták nekünk, hogy az igazság odaát van! A pálya túlsó oldalán úgy láthattuk a fel- és leszálló Gripeneket, ahogy eddig még nem. Nagyon szépen köszönjük, hogy megbíztak bennünk, és biztosították ezt a lehetőséget. A kommunikáció, és a szervezés egy vadászrepülő ezredhez méltónak bizonyult. Köszönet az ötletgazdának, az engedélyezőnek, és a siserehadunk terelgetőjének! 

 További fotók itt tekinthetőek meg.