Rejtő Jenő már saját nevén és P. Howardként is sikeres írónak számított, amikor felkérést kapott, hogy a légiós zsáner meghódítása után vadnyugati témában is írjon ponyvákat. Rejtő ráállt, és az új területhez új álnevet választott magának: így született meg Gibson Lavery.

Lavery 1939 és 1941 között öt westernt írt, a Tigrisvér a negyedik volt a sorban. Elkészült ugyan egy hatodikkal is, ám az már csak jóval halála után jelenhetett meg, és – talán mivel humorosabb volt a többi vadnyugati történetnél – A Néma Revolverek Városát nem illesztették ebbe a sorba az örökösök és a kiadók.

Tény, hogy Howard és Lavery stílusában felfedezhetők különbségek, de az is észrevehető, hogy Rejtő nem húzott éles határvonalat köztük. Westernjeinek a hangvétele alapvetően nem vicces, valószínűleg ezért sem tartoznak az utókor kedvencei közé. De azért minden történetében felbukkan egy olyan groteszk karakter, mint a Tigrisvér bukott színésze, Barker.

A Tigrisvér nem egy hosszú regény, nem is bonyolult a cselekménye, így nem volt nehéz dolga Cs. Horváth Tibornak az adaptációval. Az elkerülhetetlen zanzásításnak ebben az esetben nem sok lényeges elem esett áldozatul, és egy Rejtő által eltévesztett nevet a forgatókönyvíró helyesen korrigált (a főhős lovát a regénybeli Rinbow-ról Rainbow-ra javította). Kimaradtak azonban a dramaturgialag nem különösebben fontos indiánok, és Cs. Horváth összevonta a két mérnök szerepét – az eredeti regényben Claytont megölik, helyette egy újnak kell érkeznie – ebből fakadóan azonban egyszer el is vétette a nevét, véletlenül Hiltonnak szólítják.

Az eredetileg a Magyar Ifjúságban 1969-ben 16 egyoldalas folytatásban megjelent képregényt hamar átszabdalták kisebb méretre, amikor Jugoszláviában közölte a Lunov Magnus Strip magazin 28. száma. Ugyanez a 24 oldalra áttördelt verzió jelent meg lengyelül is 1988-ban, méghozzá – nem valami szépen – kiszínezve. És szintén ezt a változatot olvashattuk a második magyar kiadásban, 1989-ben, a Füles rejtvénymagazinban.